Utálom, hogy ki kell mondanom az urizáló, vagyonosodó országirányító slepp és hátországának mérhetetlen harácsolása és erkölcstelen rablásának eredménye miatt a magyarok itthon minden téren egyre kiszolgáltatottabbak. Politizálásnak tetszik véleményem pedig csak a naponta szembejövő tények szomorítanak el, miközben tudom, hogy "vezetőink" maguknak mindent kimarkolnak (számtalan juttatás a fizetés mellé, kocsik, lakás, extra szolgáltatás mindenhol, mindenben, óvoda, iskola, külföldi utak, TB, stb) számtalan formában a közösből és közben egy hadsereggel védik már magukat, hogy meg se közelíthesse a földi halandó őket... Az elért eredményeik siralmasak és ők is tudják, hogy teljesítményük után még a minimálbért sem érdemlik meg. Amiért így fogalmaztam megérted ha. lent meghallgatod mai világunkról L Ritók Nórát, Ferge Zsuzsát és Parti Nagy Lajos utolsó magyar meséjét...
„Végignézem, ahogy meghal a néni” – Egy háziorvos drámai beszámolója
El se jutnak az életmentő vizsgálatokig, a recepteket nem tudják kiváltani, az állami egészségügyi intézményekről pedig sorra pattannak le a falvakban élő betegek. Sokan közülük úgy halnak meg, hogy még az ellátórendszer kapuján sem jutnak be. Egy vidéki, néhány ezres település perspektívájából még a sokat szidott, hosszú várólistákkal dolgozó nagyvárosi egészségközpontok pácienseit is lehet irigyelni. Egy kistelepülés háziorvosa kipakol.
„Van egy betegem, egy idős néni, kitapintottam a mellében egy csomót hónapokkal ezelőtt, kértem sebészetet, hogy vizsgálják ki, ők adtak is sürgősséggel időpontot mammográfiai vizsgálatra. De mivel a néni egyedül van, nincs autója, hosszas időpont-egyeztetés után betegszállító vitte vizsgálatra. De késtek, nem értek vele oda, így új időpont kellett. Hónapok mentek el csak a mammográfiára, most a többi vizsgálat húzódik a várólisták miatt. A néni daganata közben már fekélyesedik, úgy, hogy semmilyen ellátást nem kap. 1972-ben végeztem az egyetemen, akkor mutogatták nekünk, hogy régen ilyen is volt. 2014-et írunk, és újra itt tartunk” – mondta a hvg.hu-nak Csehpál Etelka, a Csongrád megyei Földeák nyugdíjas korú, de még mindig aktív háziorvosa.
Kiváltatlan receptek
A doktornő több mint 30 évet falvakban dolgozott, szerinte jelenleg sokkal rosszabb a vidéki népesség egészségi állapota, mint évtizedekkel korábban, és az ellátás is sokkal nehezebben elérhető a számukra, mint a városban élőknek – erre akarta felhívni a figyelmet a december 16-i tüntetés egyik szónokaként Szegeden.
Csehpál Etelka a rendelőben
A háziorvos a mellrákos idős asszonyt is szerette volna elhelyezni valahol, hogy szakszerű ellátást kapjon. A közeli Mezőhegyesen az ápolási osztályon nemrégiben még fogadták is volna, de most azzal utasították vissza, hogy a kórház Békés megyében van, és egy ideje csak megyehatáron belülieket fogadhatnak az intézmények. „Aztán érdeklődtem Makón a krónikus belosztályon, ott azt mondták, küldjem a sürgősségire, onnan viszont már többször is megalázó módon elküldtek. Jelentkeztem a sebészetnél, ott az volt a válasz: »nincs sebészeti teendő«. 20 évvel ezelőtt az történt volna, hogy megvizsgálom, beküldöm a szentesi kórház bizottsága elé, ott befektették volna, s talán egy-két héten belül meg is műtik. Most meg itt tartunk, hogy végignézem, ahogy meghal a néni” – mondta Csehpál Etelka ingerülten, nem leplezve, hogy milyen nehezen éli meg ezeket a helyzeteket.
„Meggyőződésem, hogy a lakosság egészségi állapotát 80 százalékban az határozza meg, hogy milyen körülmények között élnek, csak 20 százalékban az egészségügy szervezettsége. A vidéken élők nagyon rossz helyzetben vannak. Nincs pénzük a vizsgálatok »felgyorsítására« (a magánegészségügyben akár napokon belül is elkészülnek az eredmények – szerk.), de még arra se, hogy eljussanak ezekre a nagyobb városokba” – magyarázza a doktornő.
Mint mondja, a háromezer lelkes Földeák egy hagymatermesztő vidék közepén fekszik, még a fagyban is hagymát ültetnek, mindennaposak az ízületi megbetegedések, de gyakran találkozik szív- és érrendszeri panaszokkal, és növekvő számban daganatgyanús beteggel is. „Felírom a recepteket, aztán amikor házhoz megyek, azt látom, hogy ott hevernek kiváltatlanul, mert orvosságra sincs az embereknek pénzük.” Etelka szerint ideje volna a tüdőszűrést is újra kötelezővé tenni, nem drogteszttel kellene foglalkozni. Egy páciense legutóbb azzal utasította el a beutalót tüdővizsgálatra, hogy nincs biztosítva: „a közmunka csak a következő hónapban kezdődik, akkorra lesz tébéje, addig nem”. Etelka úgy érzi, a helyzet kilátástalan. „Lelkileg is nagyon megvisel, nem csoda, ha nem akarnak jönni a fiatalok, pedig már én is mennék nyugdíjba. Elég volt, pedig soha nem volt könnyű.”
Hiába a szolgálati lakás
A földeáki rendelő egy felújított magánházban működik, hátul egy kis szolgálati lakás. De ez is kevés ahhoz, hogy a fiatal orvosok kedvet kapjanak. Pedig 1700 betegkártyából már meg lehet élni, különösen, hogy jövő évtől havi 130 ezer forinttal támogatja a praxisokat a kormány, amit a tervek szerint júliustól fizetnek meg visszamenőlegesen is. Az egészségügyi kormányzatnak nagy tervei vannak a magánorvosokkal, akiknek sok feladatot át kellene tudniuk venni a járóbeteg-szakellátástól, hogy minél alacsonyabb szinten kezdődhessen meg a gyógyítás. Nagy kérdés, hogy erre mennyire van a rendszer felkészülve: egyrészt ott, ahol futószalagon több ezer pácienst kellene egyszerre ellátniuk, és persze ott is, ahol a pár száz beteg még a praxis fenntartására se nagyon elegendő.
Csehpál Etelka közel 30 éves háziorvosi működés után 7 millió forintért vásárolta meg a földeáki praxist. Mivel nyugdíjas korú, hitelt már nem kapott a banktól, családi, baráti kölcsönökből fedezte a vásárlást, amit havonta törlesztgetett. Sokat elmond, hogy az előző doktornő családjával együtt külföldre költözött. „Ha nem vettem volna meg, még mindig üresen állna” – véli Csehpál Etelka, aki korábban dolgozott több megyei településen is, így Tömörkényen, Csanyteleken, Bokroson, Mindszenten – ezek a praxisok szinte mindegyike ma betöltetlen.
A doktornő, amikor annak idején vállalkozó lett, és szerződést kötött a területileg illetékes önkormányzattal, kapott egy üres rendelőt. Mivel a helyhatóságoknak sosem volt pénzük, minden felszerelést neki kellett kigazdálkodnia: vett magának számítógépet, nyomtatót, de EGK-t is. Évtizedekig minimálbérre volt bejelentve a cégében. Annak a 600-700 embernek az ellátásából, akik hozzá jártak, nem lehetett megélni, ezért sok ügyeletet vállalt, hogy talpon tudjon maradni. Amikor a csányteleki praxisát eladta 5 millió forintért, mire kifizette az összes adósságát, csak a fele maradt meg a pénznek. A mindszenti praxison viszont túl sem tudott adni.
Egy december 16-án megszavazott törvénymódosítás értelmében az önkormányzatoknak nyilatkozniuk kell, kívánnak-e szerződést kötni egy adott orvossal. Amennyiben nem nyilatkoznak, 3 hónapon belül automatikusan létrejön a szerződés. Ezt a módosítást Csehpál Etelka a kollégáival úgy értelmezte, hogy az önkormányzat akár mással is leszerződhet. Ebben a módosításban egyébként arról is rendelkeznek, hogy a „háziorvosképzés tekintetében” jogszabályilag kijelölnek egy állami szervet, amely majd gondoskodik arról, hogy a „humánerőforrás-eloszlás a leghatékonyabban valósulhasson meg”. Vagyis visszatérhetnek a 70-es évek, amikor valakit le lehet majd parancsolni valahova, miután befejezi a képzést.
Biciklivel is lehet, csak a beteg nem éli túl
216 betöltetlen háziorvosi praxist tart nyilván az Országos Alapellátási Intézet azok után, hogy az augusztus 1-jén kiírt pályázatokra október 31-ig lehetett jelentkezni. A legtöbb, 35 üres háziorvosi rendelő Borsodban van, Békésben 19, Tolna megyében 13, Baranyában csupán 8, de ezek fele már 2005 óta betöltetlen. A pályázatra jelentkezőknek, amennyiben a praxis már több mint 5 éve üres, 10 millió forint, ha egy éve, 6 millió forint vissza nem térítendő támogatást ígértek – ezért 4 évig kellett volna a településen maradni. (Csongrád megyében egyébként összesen 5 praxis áll üresen, de Nagylakra például 2005 óta nem tudnak orvost csábítani.)
„Az augusztusban kiírt pályázatokkal elenyésző számú praxist tudtak betöltetni” – véli Borsi Éva, a Kasszaorvosi Szövetség vezetője, aki szerint hiába a támogatás, ha a kisebb települések továbbra sem vonzóak, és a vidéken élő háziorvosok bére nem éri el a nemzetgazdasági átlagot. Nagy a külföld elszívó ereje is: miközben a vidéken élő orvosok átlagosan kevesebb, mint bruttó 250 ezer forintot keresnek, Nyugat-Európában a nem szakorvosi kezdő fizetés 1300 eurónál kezdődik. Borsi egyébként ismer olyan orvosokat is, akik ingáznak a külföldi és itteni munkahelyük között, és a másutt megkeresett jövedelmükből helyettest is tudnak fizetni.
Ráadásul a háziorvosok feladatköre folyamatosan bővül, nem csak vért vesznek, oltásokat adnak be, hanem például a terhesgondozás is bekerült az ellátandó feladatok közé. A Világbank javaslatára a Gyurcsány-kormány alatt bevezetett indikátor rendszer módszerei sem kedveznek a vidéken dolgozó orvosoknak. A rendszer méri, hogy mennyien mennek el szűrővizsgálatra a betegkörből, és azt is, hogy a gyermeket szülő nők közül mennyien táplálják anyatejjel gyermeküket. Ezek szerint kapnak pontot a háziorvosok és plusz pénzt a „sikerek” mértékében.
Csakhogy a szűréseken való részvételt nem az orvos, hanem a beteg dönti el, és mivel a falvakban jóval kevesebb gyermek születik, mint a városokban, így az anyatejes anyukák „méréséből” származó pluszból sem várhatnak sokat. Azért is hiába küzdenek, hogy kapjanak segítséget egy szolgálati autó finanszírozásához, mert „biciklivel is el lehet jutni egy beteghez a tanyavilágban is, de lehet, hogy azt nem éli túl a beteg”.
http://hvg.hu/itthon/20141229_vegignezem_ahogy_meghal_a_neni
