A Felhőharcosok - vagyis az inkák előtti chachapoya indiánok birodaloma

 Peru első őslakosai nomád vadász-gyűjtögető törzsek voltak, melyek a tengerpart barlangjaiban éltek. A legrégebbi település, a Pikimachay barlang, a Krisztus előtti 12.000-ből származik. Chachapoya: a megközelítehetelen hegygerincek kultúrája

Gene Savoy, az 1957-ben alapított Andok Felfedezői Alapítvány egykori vezetője szerint a chachapoya-i emberek nagytestűek és fehérbőrűek voltak, elsősorban a nehezen megközelíthető hegygerinceken éltek, és félelmetes harcosok hírében álltak. A meredek sziklafalak oldalába illetve a dzsungelszerű erdőkkel borított hegycsúcsokra épített hatalmas kör alakú kőházaik környékén igen sok mumifikált holttestre is rátaláltak a régészek.

Gene Savoy fia, Sean Savoy nemrégiben egy újabb expedícióról hazatérve nyilatkozott a NationalGeographic.com-nak. „Hogy mennyiben tekinthető egy nemzetnek a Chachapoya, az kérdéses ugyan, de annyi biztosnak tűnik, hogy hatalmas területet tartott ez a kultúra az uralma alatt.”

Savoy szerint ugyan ügyes építészek voltak a chachapoya-iak, ám épületeik még így sem tükrözik azt a kifinomultságot, mely az inkák építményeit jellemzi. „Így aztán talán nem is a precizitás miatt érdekesek ezek a romok, sokkal inkább lenyűgöző méreteik miatt” – modja Savoy.

Ugyanakkor a legutóbbi expedíció, mely a legközelebbi közlekedési útvonaltól is többnapi járóföldre található, és az őserdők miatt nehezen megközelíthető Gran Saposoa-ba vezetett, arra is fényt derített, hogy jóval nagyobb populáció élt ezen a vidéken a Kr.u. 7. századtól kezdve, mint eddig feltételezték. Mostani becslések 10 ezer emberre teszik a Chachapoya-k számát.

A chachapoya civilizáció kb. 800 és 1540 között állt fenn. Az utolsó 70 évben valószínűleg az inkák uralma alá került, akik helyét később a spanyolok vették át. A chachapoya kultúra a mintegy 65 ezer négyzetkilométeren szétszórtan elterülő települések laza szövetsége volt Észak-Peruban, és mintegy 300 ezer embert számlált.

4000 körül ezek a törzsek már gyapotot, babot és chillit termesztettek; később az olyan fejlettebb törzsek, mint a Chachapoya, hozták be a szövést, a mezőgazdaságot és a vallást az országba. A XV. század elejére az Inka Birodalom az ország nagy részét meghódította, és kiterjesztette hatalmát Kolumbiára és Chilére is.

Az Andok keleti lejtőin és csúcsain található erdők hatalmas kiterjedésű pre-inka civilizáció maradványait rejtik, melyeknek méreteit még csak most kezdik megbecsülni a tudósok.

A perui Anazco-család felfedezői azonban nemrég egy érintetlen romvárost találtak a Rio Verde és a Rio Huabayacu közötti fennsíkon, Limától 900 kilométerre északra. Az expedíción részt vett Keith Muscutt, a Berkeley Egyetem régésze is, aki az előzetesen felmért városról különleges adatokkal szolgált a sajtónak.

Elmondása szerint a 400 éve lakatlan romok méretük és alakjuk miatt "feltűnően rendellenesek", és mivel nem találtak erődítésre utaló nyomokat, ezért az épület szakrális célokat szolgálhatott. A Huaca la Penitenciaria, azaz Börtönrom névre hallgató építmény egy nagy szertartási részből, egy piactérből és több szögletes és kör alakú épületből áll. A szakértő szerint a díszítések és egyéb jelek alapján a romokat a chachapoya indiánok építhették.

"A kék szemű főníciaiaktól kezdve egészen az írekig sokan szóba kerültek lehetséges gyarmatosítókként. Évtizedekig szenzációhajhász kijelentések uralták a témát, ami nem tett jót a régészetnek" - mondja Keith Muscutt, Santa Cruz-i kutató és tanár, aki könyvet írt a chachapoya indiánokról.

A gyarmati krónikákból tudjuk, hogy a chachapoya indiánok magas és bátor harcosok hírében álltak, akik sokáig ellenálltak az inka hódításnak, de emellett tapasztalt kereskedők és hatalmas sámánok is voltak. A Kuelapban talált egzotikus tollak és tengeri kagylóból készített bonyolult ékszerek arról tanúskodnak, hogy kereskedőik bejárták az Amazonas dzsungeleit és a Csendes-óceán partvidékét. A csereáruk között szerepeltek a kokacserjék értékes levelei, trópusi madártollak és hallucinogén növények.

A régészeti leletek azonban arra utalnak, hogy sokkal többről van szó, mint egy egyszerű kereskedő társadalomról. "A chachapoya indiánok ugyan a nagy andoki kultúrákhoz tartoznak, de művészetük és építészetük merész és független szellemet tükröz, ami megkülönbözteti őket szomszédaiktól" - írta az ügyben nemrég Adriana Hagen, perui újságíró és tudós.

A városban 12 mumifikálódott holttestre bukkantak egy 600 éves sírkamrában. Ez az első föld feletti temetkezés a régióban, ahol a balzsamozók szakértelmének hála a maradványok nagyon jó állapotban maradtak meg. A chachapoya múmiák sokat elárulnak a korábban ismeretlen népről. Az egyik lelet különösen hátborzongató: a nő összekulcsolt karjaival védi magát attól, amitől az arcára fagyott a borzalom.

A csacsapoják kultúrája prekolumbiánus dél-amerikai civilizáció volt, nevük kecsua nyelven felhőharcost jelent. Noha a mostani Peruban, az Andok hegyei közt éltek, azonban feljegyezték róluk, hogy világos bőrük és szőke hajuk volt. A népet az inkák nem sokkal a spanyolok érkezése előtt igázták le, így kevés hiteles információ maradt fent róluk.

• 800 körül építették fel Kuelap erődjét vélhetően a Wari birodalom támadásai elleni védelem céljából.
• Az inkák 1475-ben győzték le a Felhőharcosokat, de míg másokat könnyűszerrel sikerült legyőzniük, a csacsapoják kemény ellenállást tanúsítottak. Ekkor még 500 000 embert tett ki a lakosság létszáma. A nép jelentős részét deportálták, sokakat Cuzco városába, az inka birodalom központjába.
• 60 évvel később több néppel együtt szövetkeztek a spanyolokkal az inkák ellen
• 1549-re, 17 évvel a spanyolokkal való találkozás után a számuk mindössze kilencvenezerre csökkent, elsősorban a himlő és a kanyaró járványok miatt.

A Chachapoya civilizáció több mint kétharmad magyarországnyi területet foglalt el, hatalmas citadellákat, több száz kör alakú kőházat és őrtonyot hátrahagyva az utókorra.
Az emberek nagytestűek és fehérbőrűek voltak, elsősorban a nehezen megközelíthető hegygerinceken éltek, és félelmetes harcosok hírében álltak. A meredek sziklafalak oldalába illetve a dzsungelszerű erdőkkel borított hegycsúcsokra épített hatalmas kör alakú kőházaik környékén igen sok mumifikált holttestre is rátaláltak a itt.


Kik voltak és hogy kerültek ide ezek az emberek? Nagy hozzá értésről tudásról tanúskodnak a leletek , néhány múmia koponyáján találtak műtétre utaló szabályos lyukakat amit túl élt mert a csont széle simára gyógyult. Az andoki indiánok életvitelétől tejesen eltér a chachapoyak élete.

Épületeiket jellemzően kör alakúak, kőből épített masszív házaikat egyszerű mintákkal díszítették, oly módon, hogy a kövek egy részét úgy építették be a falba, hogy azok geometriai formát adjanak ki. A belső falakon geometriai minták, kígyószobrok és különös, kőből faragott arcok díszítik. Épületeik védő funkciókat is képesek voltak ellátni, egyszerre megvédvén őket a vadállatoktól és az ellenséges támadásoktól. Az ablakok kicsik és nagyon magasra kerültek. Kuelap erődítményébe szűk folyosókon lehetett bejutni, ami valószínűleg szintén védelmi célokat szolgált.

A hegyek lejtőin teraszos földművelést folytattak, burgonyát, kukoricát és más gabonanövényeket termeltek, ami nagyszámú népesség eltartását tette lehetővé. Kereskedelmük is jelentősnek mondható, kokacserjét

Ez a jellegzetese kör alakú építkezési forma a keltáknál is megfigyelhető.

A civilizációnak az inkák vetettek véget de nem harcba győzték le őket az inkák másként olvasztották magukba az őket , együtt laktak velük.
Az inkák legendáiban szerepelt egy fehérbőrű isten, Viracocha aki tanította őket de egy tanító származhatott ebből a népből is. A chachapoyák nagyon különböznek az itteni indián törzsektől. Eldugott hegyi falvakban még ma is élnek szőke emberek akiket a chachapoyák leszármazottainak tartanak. Genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy egyik Dél-Amerikai népcsoporthoz sem tartoznak.
 

A csacsapoják városairól kevesett tudtak egészen a 1990-es évekig. 1998-ban, Sonia Guillen kutatócsoportja 200 csacsapoja múmiát talált az amazóniai őserdőben, a "Kondorkeselyűk lagúnája" nevezett lelőhelyen, egy ősi szent tó partján. Ezeken a múmiákon később Bécsben egésztest CT vizsgálatokat is végeztek. A holtakat szokatlan módon a falakba építették, ezzel vélhetően rituális védelmet is biztosítottak.

A halottak védelmezték az élőket

A régészek Kuelap falai között több mint 500 épületet tártak fel, amelyek többsége valamikor kúp alakú, nádtetős lakóház lehetett. Az erődítménybe szűk folyosókon lehetett bejutni, ami valószínűleg szintén a védelmet szolgálta. Az egyik átjáró alján lámák és egyéb igavonó állatok nyomai, valamint ételmaradékok láthatók. A belső falakat geometriai minták, kígyószobrok (a kígyó vallási jelkép volt) és különös, kőből faragott arcok díszítik.

Középen, a terület legmagasabb pontján áll az ún. Plaza Mayor, amely elsőként épülhetett fel. Az itt talált csontok, ételáldozatok és egy kagylóból faragott apró kondor arra utalnak, hogy az épületben szertartások folytak, és a lakosok itt mutatták be áldozataikat isteneiknek. `Ez volt Kuelap szíve` - mondta Julio Rodriguez régész. Az erőd északi részén több ezer kőlövedék került elő, amelyeket nagy valószínűséggel a betolakodók ellen használtak.

A további leletek Kuelap rituális jelentőségét bizonyítják, amely nemzedékek során alakult ki. A hatalmas falak temetkezési célokat is szolgáltak. A chachapoya indiánok nagy becsben tartották őseiket. Halottaik még a túlvilágon is aktívak voltak. "Az embereket halott elődeik vették körül, akik védelmezték őket. Valószínűleg úgy gondolták, hogy a falakba temetve őket, erőt adnak az építménynek" - mondja J. Marla Toyne, kanadai antropológus.

9000 éves kultúra Dél-Peruban?

Mindeközben Peru déli részén egészen más jellegű leletekre bukkantak egy hatalmas gázvezeték építése közben. Limától délre, egy modern technológiával készülő cső fúrása közben egyes becslések szerint 9000 éves kultúra nyomait fedezték fel. Más régészek óvatosabban fogalmaznak és Kr.e. 2000-re datálják a leleteket, mindenesetre a perui National Culture Institute által felügyelt ásatások szintén nagy jelentőségűek lehetnek.

Kb. 130 ezer kerámia, korsó és kőfegyver, textília és múmia maradványait találták meg viszonylagos épségben annak ellenére, hogy a dzsungel nedves klímája egyáltalán nem kedvez a föld alatt rejlő leleteknek. Régészek úgy vélik, hogy az eddig bizonyítottan legrégebbi perui törzs, a Marvalle elődjeinek kultúrájára leltek. Az Echarate törzsről eddig csak feltételezték, hogy valóban létezhetett, és hogy a Marvelle törzs ősei lehettek, a mostani leletek összehasonlító vizsgálata után azonban tisztább képet kaphatunk -– nyilatkozta Luis Salcedo, az ásatások vezetője a Reuters hírügynökségnek.

Az Andok alatt vezető gázvezeték építése a leletek feltárása miatt nem áll le, de a kivitelező cégnek át kell terveztetnie a cső eredeti útvonalát, mintegy 30 kilométerrel meghosszabítva azt, hogy kikerüljék a páratlan kicseket rejtő helyet.