Kettő témában ismertem meg olyan véleményt ami az elmúlt időket boncolgatja és szerintem nagyon okosan és megkerülhetetlenül a politikusok impotens, felelőtlen, károkozó, ötletelő döntéseire mutat rá, politizálás nélkül, szakmai szemüvegen keresztül... Majd belefutottam a munkavilágáról egy borzalmas anyagba és nyilvános lett a nyugdíjemelés keretösszege is. Amikor a tények és a kormányzat ámokfutó ötletelései találkoznak a kép iszonyúan megdöbbentő lesz. Ugyanis véleményem szerint senki nem takarózhat azzal, hogy nem tudja milyen katasztrófát okoz miközben nem körültekintő és nem modellezik le a következményeket, mert csak az a cél lebeg a szeme előtt, hogy ő jól éljen annak az árán is ha az állam polgárainak életét lenullázza, értéktelenné teszi a saját és holdudvara gyarapodásának érdekében. Tulajdonképpen száraz adatok adják a gondolatok magját amit szeretnek megpolitizálni és különböző oldalak ideológia nézetek ütközésére használnak fel. Pedig csak azt kellene tisztázni mi és ki döntheti el melyik gyerek éhezzen és kinek nyílik ki a világ csak azért mert olyan törvényeket hozhat ami önmagára kedvező, vagyis, jó helyre született és így még munka nélkül is a harácsolt javakból békés öregkorra számíthat még unokája is. Amíg közpénzből teremtünk munkahelyet a piaci viszonyok normalizálása helyett és a tanulás útját lezárjuk addig itt sajnos csak a nyomor még szélesebb terítését segítjük csak elő, még az adófizetők rétegénél is. 

Miért nem kapják meg a minimálbért a közmunkások?

Furcsa kettősséggel állunk szemben. Az állam egyik oldalról megvédi a polgárait a vállalkozói kizsákmányolással szemben (minimálbér-emelések), másik oldalról azonban fenntartja magának a jogot, hogy alkalomadtán szabadon kizsákmányolhassa őket (közmunka).

Kiindulásképpen ismét egy fontos cikkre szeretném felhívni a figyelmet, amely a Közgazdasági Szemlében jelent meg sok évvel ezelőtt (2004-ben). A cikk címe „A 2001. évi minimálbér-emelés foglalkoztatási következményei”, a szerzők Kertesi Gábor és Köllő János.

Az első Fidesz-kormány 2001-ben 25 500 forintról 40 000 forintra emelte a minimálbért, majd 2002-ben tovább emelte 50 000 forintra. A cikk szerzői az első emelés rövid távú munkaerő-piaci hatását vizsgálták, és a következőket állapították meg:

- A kisvállalati szektorban legalább 3,5%-kal csökkent a foglalkoztatás 2000-ről 2001-re.

- A minimálbéres munkavállalók kétszer akkora gyakorisággal veszítették el az állásukat, mint azok, akik egy hajszálnyival többet kerestek 2001 második-negyedik negyedévében.

- Erőteljesen romlott az alacsony bérre pályázó, segélyezett munkanélküliek elhelyezkedési esélye.

Azt látjuk tehát, hogy a minimálbér-emelés jelentősen rontotta a foglalkoztatást az alacsony képzettségű munkavállalók körében, azaz egyértelműen növelte a segélyre szorulók számát. Nem véletlen, hogy az intézkedés költségvetési hatása is negatív volt, lásd Halpern és szerzőtársainak szintén 2004-es Közgazdasági Szemle cikkét.

De hát akkor mi szükség volt a minimálbér felemelésére?

2000. július 19-én Orbán Viktor a Magyar Rádióban a következő magyarázatot adta:

„Úgy érzem, hogy ez igazságossági kérdés. Vajon a XXI. század küszöbén, tíz év fájdalmas, de sikeres gazdasági átrendeződés után megengedhető-e Magyarországon az, hogy 8 órányi becsületes munkáért kevesebb pénzt kapjon valaki, mint 40 ezer forint. És a válaszom az, hogy nem engedhető meg. Tehát a magyar gazdaság ma már elég erős ahhoz, hogy ki merjük mondani, hogy a becsületes munkát tisztességesen meg kell fizetni. 40 000 forint az egy alacsony bér, még akkor is, hogyha nagyon sokan ennek a közelében vannak, vagy még ez alatt is. 40 000 forint nagyon szerény, nélkülözéssel megélt életet jelent csak. De szerintem az ország elég erős ahhoz, hogy ki merjük mondani, hogy 25 500-ról 40 000-re kell ezt emelni.”

Úgy tűnik azonban, hogy a közmunka nem számít „becsületes munkának”, hiszen a második Fidesz-kormány 2011 szeptemberében drasztikusan, nettó 60 600-ról nettó 47 025-re, csökkentette a közmunka bérét, és ezzel erőteljesen elszakította azt a minimálbértől. Az alábbi táblázat mutatja, hogy a nettó minimálbér azóta is kb. 30%-kal magasabb, mint amennyit közmunkával lehet keresni 8 órás foglalkoztatás mellett. Az alábbi táblázat mutatja, hogy milyen kereseti viszonyok uralkodtak az elmúlt években a „munkaerőpiac peremén”.

A táblázat erőteljesen azt sugallja, hogy közmunkások egy külön kasztba tartoznak, akikre valami másfajta „igazságosság” vonatkozik, mint a foglalkoztatottak többi részére.

A Magyar Szegénységellenes Hálózat által 2014-ben publikált kérdőíves és mélyinterjús felmérés is megerősíti, hogy a közmunkások valóban nem egyenrangúak a többi foglalkoztatottal, még akkor sem, ha a hivatalos foglalkoztatási statisztikákban egyébként azonos súllyal szerepelnek:

„Rengeteget dolgoznak, jellemzően nagyon rossz körülmények között, megalázó bánásmód és feltételek mellett. Számos interjúalany számolt be arról, hogy (főként a kistelepüléseken) a helyi vezetők szinte rabszolgaként tekintenek rájuk.” (8. oldal)

„A közmunka nem vezet vissza az elsődleges munkaerőpiacra, és semmiképpen nem hatékony kezelése a munkanélküliségnek.”  (9. oldal)

„A többséget akadályozza a munkakeresésében, egyéb jövedelemszerző tevékenységek felkutatásában.” (9. oldal)

Furcsa kettősséggel állunk tehát szemben. Az állam egyik oldalról megvédi a polgárait a vállalkozói kizsákmányolással szemben (minimálbér-emelések), másik oldalról azonban fenntartja magának a jogot, hogy alkalomadtán szabadon kizsákmányolhassa őket (közmunka).

Ez az ellentmondás feloldható például úgy, hogy lecsökkentjük a minimálbért a közmunka bérének szintjére, azaz a vállalkozóknak is megengedjük, hogy a közmunka jelenlegi feltételei mellett alkalmazzák dolgozóikat.

Ha nem derogál az államnak dolgozni havi 50 ezerért, akkor miért derogálna a versenyszférában csinálni ugyanezt? Ha a fent idézett tanulmányok (Kertesi-Köllő és Halpern és szerzőtársai) visszafelé is igazak, akkor nemcsak megspórolnánk egy csomó állami pénzt, de a közmunkások egy része azonnal visszakerülne az elsődleges munkaerő-piacra, nőne a foglalkoztatás és úgy általában véve nőne a gazdaság.

De az is lehet, hogy ehelyett inkább a közmunkások keresetét emeljük fel a minimálbér szintjére. És persze köztes megoldások is elképzelhetőek, például a minimálbér és a közmunka bére félúton is találkozhat. De hogy ne találkozzanak, arra nincs vállalható magyarázat.

Szerző: Berlinger Edina PhD., tanszékvezető egyetemi docens

In memoriam Augusztinovics Mária: a gazdagok gyereke többet ér, mint a szegényeké?

A családok védelme és az „öregedő társadalom” nyugdíjrendszerének fenntarthatósága érdekében született az a javaslat, ami a nyugdíj összegét a sikeresen felnevelt gyermekek számától tenné függővé. Nemrég meghalt Augusztinovics Mária közgazdász - 2005-ös cikke olyan alapmű, amit mindenkinek ismernie kellene, aki a nyugdíjkérdéssel foglalkozik. Idézzük fel, mit írt Guszti!

Egy alapmű, amit mindenkinek ismernie kellene

Augusztinovics Mária - Fotó: MTI/Kovács Attila

November 21-én, pénteken meghalt Augusztinovics Mária közgazdász, sokunk példaképe, tanára és barátja. A hétvégén újraolvastam Guszti egyik cikkét, ami 2005-ben jelent meg a Közgazdasági Szemlében „Népesség, foglalkoztatottság, nyugdíj” címmel.

Ez a cikk kötelező olvasmány kellene, hogy legyen nemcsak a nyugdíj-rendszerekkel foglalkozó kutatók, politikusok és egyéb közéleti szereplők számára, de mindenkinek, aki „csak” értelmesen szeretne beszélni erről a kérdésről. Jó lenne, ha megállapodnánk abban, hogy ez az a szakmai minimum, amit mindenkinek ismernie kell, és hogy minden nyugdíjvitát kizárólag ezekről az alapokról lehet indítani. Lehet persze vitatkozni vele, lehet talán itt-ott pontosítani, de nem lehet nem ismerni, és nem lehet nem reflektálni rá.

Gyerekszámtól függő nyugdíj: jó ötlet ez?

A Népesedési Kerekasztal például idén nyáron felvetette (a KDNP támogatásával), hogy a családok védelme és az „öregedő társadalom” nyugdíjrendszerének fenntarthatósága érdekében össze kellene kapcsolni a gesztációt (gyereknevelés) és a nyugdíjrendszert oly módon, hogy a nyugdíj összegét a sikeresen felnevelt gyermekek számától kellene függővé tenni.

A részleteket még nem dolgozták ki, és könnyen lehet, hogy az egészből nem lesz semmi, de nem árt, ha a javaslat fényében átismételjük, hogy mit tanultunk Augusztinovics Máriától:

- Általános tendencia a világban, hogy a jólét és a várható élettartam növekedésével csökken a termékenység. Összességében ez egy rendkívül pozitív folyamat, hiszen átvezet abból a rendszerből, ahol sok gyerek születik, nyomorog és hal meg fiatalon, egy olyanba, ahol kevesebben születnek, de emberhez méltóan és sokáig élnek. Érdekes módon ezt a folyamatot nem befolyásolja sem a vallás, sem a propaganda, ahogy azt Hans Rosling fantasztikusan illusztrált TED-előadása is bemutatja.

- Hazánkban a népességszám évtizedek óta tapasztalt csökkenése is ebbe az általános tendenciába illik bele. Az elmúlt 100-150 évben ugyanis a várható élettartam jelentősen megnövekedett, ám a termékenység csak késve alkalmazkodott, így az eredeti állapothoz képest a ’80-as évek elejére egy kissé „túlnépesedtünk” (a múlt század elején még csak kb. 5 millióan laktak a mai Magyarország területén). A termékenység várható további csökkenése miatt persze tényleg arra számíthatunk, hogy a jövőben a népesség tovább fog csökkenni, de ez csak a korábbi kilengés korrekciója lesz, így emiatt nincs értelme „nemzethalált” vizionálni. Ha nem lesznek újabb demográfiai sokkok, akkor a népesség hosszú távon be fog állni egy alacsonyabb egyensúlyi szintre, úgy 8-9 millió körül.

- A népesség amellett, hogy fogy, kétségtelenül öregszik is. Ám emiatt sincs okunk pánikolni. Ha ugyanis a demográfiai függőségi rátát úgy definiáljuk, hogy egy aktív korúra összesen hány gyerek és idős jut, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez a mutató a múlt század eleje óta nemhogy növekedett volna, de jelentősen csökkent, Guszti számításai szerint kb. 100%-ról 64%-ra. Vagyis nem a demográfia miatt megyünk tönkre.

- A nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát sem az öregedés veszélyezteti, hanem az, hogy rendkívül alacsony az aktív korúak foglalkoztatása és termelékenysége. Egyrészt az aktív korúak jelentős része nem foglalkoztatott (rokkantak, háztartásbeliek, felsőoktatásban tanulók stb.). A foglalkoztatottak aránya jelenleg Magyarországon 60% körül van, ami európai viszonylatban alacsonynak számít, lásd itt >>. Ennél is aggasztóbb azonban az, hogy ha a foglalkoztatottak csoportját tovább bontjuk Guszti szóhasználata szerint alfákra (akik egész évben folyamatosan legalább 8 órában dolgoznak) és bétákra (akik részmunkaidőben vagy csak alkalomszerűen dolgoznak), akkor azt kapjuk, hogy az alfák aránya kevesebb, mint 50%, ráadásul a béták foglalkoztatási sűrűsége nem haladja meg a 30%-ot. Nos, emiatt már valóban kezdhetünk aggódni.

- A jelenlegi foglalkoztatási és jövedelmi viszonyok mellett a mai aktív korúak nagy részének egyszerűen nem képződik elég megtakarítása a nyugdíjas évekre: reális szcenárió mellett az átlagos nyugdíj az átlagos jövedelemnek mindössze a 13,5%-a lesz 2050-ben. Nyilvánvaló, hogy ezt a fundamentális problémát sem a születésszám növelésével, sem a nyugdíj-rendszer trükkös átalakításával nem lehet megoldani. Csak az lenne a valódi megoldás, ha valahogyan sikerülne növelni a foglalkoztatást és/vagy a termelékenységet és ennek hatására a jövedelmet. De ez egy olyan kérdéskör, ami messze túlmutat a nyugdíjrendszeren, és amit hosszú távon és tartósan egyedül az oktatási rendszeren keresztül lehetne érdemben befolyásolni.

- Mindenesetre addig is, amíg ez az alapprobléma megoldódik, valahogy enyhíteni kellene az időskori szegénységen, ami a következő évtizedekben fog csak igazán ránk szakadni. Guszti például azt javasolja, hogy a nyugdíj három elemből tevődjön össze: (1) egy adóból finanszírozott alapnyugdíjból, ami a szolidaritást jeleníti meg, és mindenkinek alanyi jogon jár; (2) egy kötelező munkanyugdíjból, ahol a járadékok direkt kapcsolatban vannak a befizetett járulékokkal és (3) egy önkéntes részből.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a Népesedési Kerekasztal javaslata a nyugdíj-rendszer valós problémáira nem keres és nem is nyújt semmiféle megoldást. Felmerülhet esetleg, hogy a javaslat nem is gazdasági, hanem sokkal inkább morális indíttatású, azaz nem a nyugdíj-rendszer megerősítése volt a mögöttes cél, hanem a gyermekvállalás ösztönzése, amihez a nyugdíj-rendszer csak eszközként szolgál.

A gazdag gyereke többet ér, mint a szegényé?

Elég könnyen belátható azonban, hogy a tervezett politikai eszköz nem az általános életigenlésről és a gyermekek jólétének növeléséről szól, hanem megint arról, hogy a gazdagok gyerekét premizáljuk a szegényekével szemben, hiszen a jelenlegi rendszerben a szegény szülők amúgy sem igen számíthatnak nyugdíjra, így náluk a gyermekvállalási bonus-malus már nem oszt, nem szoroz.

Egy olyan országban, ahol a népesség egyharmada él szegénységben és/vagy társadalmi kirekesztésben, ahol a közoktatás súlyosan növeli a hátrányokat, ahol a családi adózás eleve a gazdag szülők gyerekét díjazza, ahol a szociális támogatást hamarosan felváltja a közmunka, ahol felvetődik a családi támogatásnak a szülők foglalkoztatásához kötése, és ahol kormányzati szinten egyáltalán nem gondolkodnak az alanyi jogon járó nyugdíj bevezetéséről; ámde eljátszanak azzal a gondolattal, hogy a gyerekektől függjön a nyugdíj, ott minden azt sugallja, hogy a gazdag gyerek érték, míg a szegény gyerek kolonc. Ez azonban mind gazdasági, mind morális szempontból teljességgel elfogadhatatlan.

Sajnos erről nem beszéltünk Gusztival, de úgy érzem, egyetértene.

Szerző: Berlinger Edina PhD., tanszékvezető egyetemi docens

 Pár szó a munkavilágáról ami a címbe kifejtett véleményem is tükrözi, de essen szó a jövő évi nyugdíjakról (a piros kiemelés tőlem. részlet:)

Életveszély a magyar munkahelyeken - megdöbbentő a statisztika

A szeptember végéig tartó időszakban a munkavédelmi hatóság 13 586 munkáltatónál ellenőrizte az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályok betartását. Az eredmény lesújtó, mivel 83,9 százaléknál találtak valamilyen szabálytalanságot, ami másfél százalékos növekedés a tavalyi adatokhoz képest.

A szeptember végéig tartó időszakban a munkavédelmi hatóság 13 586 munkáltatónál ellenőrizte az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályok betartását. Az eredmény lesújtó, mivel 83,9 százaléknál találtak valamilyen szabálytalanságot, ami másfél százalékos növekedés a tavalyi adatokhoz képest.

Amennyiben a dolgozókat nézzük, úgy azt látjuk, hogy a hatóság valamivel több mint 270 ezer munkavállaló munkavégzési körülményeit vizsgálta és 62,9 százalékuknál talált szabálytalanságot - ez 2 százalékkal magasabb, mint 2013-ban volt. Ide kapcsolódik, hogy a szabálytalan körülmények között foglalkoztatott munkavállalók 33,9 százaléka volt súlyos szabálytalansággal érintett, de viszonylagos jó hír, hogy ez 2,1 százalékkal kevesebb, mint tavaly. A hatóság megjegyzi, hogy bár a legtöbb vizsgálatot az éves ellenőrzési terv szerint végezték, az állampolgárok is számos esetben tettek bejelentést, így a vizsgálatok 7,8 százaléka nekik köszönhető.

A szabálytalanságok miatt összesen 19 486 munkavédelmi határozatot hozott a hatóság, melyből mintegy 9 ezer volt az "azonnali intézkedést foganatosító" és 9775 a hiányosság megszüntetését előíró határozat, míg 494 esetben munkavédelmi, 131 esetben eljárási bírságot alkalmaztak a felügyelők összesen 133,3 és 8,1 millió forint értékben.

Forrás: NMH

Fontos kiemelni, hogy a munkavédelmi felügyelőségekhez az első három negyedévben összesen 1321 közérdekű bejelentés és 192 panasz is érkezett. Ezekkel kapcsolatban az NMH megjegyzi, hogy bár a megkeresések általában csak részben voltak megalapozottak, ám az ellenőrzések során számos esetben találtak a felügyelők más, a bejelentésben nem jelzett munkavédelmi szabálytalanságot, hiányosságot. Ezek után nem meglepő, hogy ezek után a bejelentések után is 10 millió forint munkavédelmi bírságot róttak ki.

Máig sok a súlyos hiba...

A súlyos jogsértések között továbbra is jellemző a magasban végzett munkáknál a megfelelő leesés elleni kollektív műszaki védelem kialakításának hiánya - írja a hatóság, mely szerint a leesés elleni védelemnél gyakori hiba, hogy a munkáltató nem ad egyéni védőeszközt, vagy ha ad, akkor előfordul, hogy azt nem használják a dolgozók.

Forrás: NMH

Közműépítési földmunkáknál is sokszor elmarad a dúcolás, miközben a közúti járműforgalom közvetlenül a munkagödör mellett halad, megnövelve ezzel a föld beomlásának veszélyét. Anyagmozgatásnál, raktározásnál gyakori, hogy valaki jogosultság nélkül használja a különböző emelőgépeket, targoncákat, míg a villamos berendezések esetében a közvetlen illetve közvetett érintés elleni védelemmel kapcsolatos hiányosság a leggyakoribb veszélyeztetés.

A feldolgozó ipar, gépipar, illetve a mezőgazdaság területén használt gépek, berendezések esetében továbbra is gyakran fordulnak elő súlyos balesetek a veszélyes tér lehatárolására szolgáló védőburkolatok, biztonsági berendezések hiánya, illetve azok használatának kiiktatása, elmulasztása miatt.

..így sok a baleset is

Az első három negyedévben 147 - közúti baleseti eseményeket is tartalmazó - súlyos baleseti eseményt jelentettek a területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségekre - ebből azonban 13 esetben törlést kezdeményeztek, melyek felülvizsgálata jelenleg is tart.

Forrás: NMH

A 134 bejelentett baleset közül 65 halálos, 35 életveszélyes, 23 súlyos csonkolásos, valamint 11 egyéb súlyos baleseti esemény volt. Érdemes megjegyezni, hogy a munkabalesetek nagy részében még folyamatban van közigazgatási eljárás, sok esetben még nem készült el a munkabaleseti jegyzőkönyv, így a bejelentett és a később feldolgozott munkabaleseti adatok a vizsgálatok eredményétől függően eltérhetnek.

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/eletveszely_a_magyar_munkahelyeken_megdobbento_a_statisztika.590302.html

Mennyivel kapnak többet a nyugdíjasok jövőre?

Magyarországon a jelenlegi szabályok értelmében a nyugdíjakat minden év január hónapjától az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni. Ezt hívjuk inflációkövető emelésnek. (Az infláció a pénz vásárlóerejének romlását jelenti).

Tehát gyakorlatilag annyival nőnek a nyugdíjak, amekkora inflációval számol a kormány jövőre.

Az átlagos öregségi nyugdíj összege 115 786 forint volt az idei év elején. Ez tehát azt jelenti, hogy az átlagos nyugdíj mintegy 2 ezer forinttal fog nőni.

A nyugdíjasok többségének (54%) folyósított ellátás összege még a 115 ezer forintos átlagot sem éri el: több mint 1,1 millióan vannak, akiknek 50 és 99 ezer forint közötti nyugdíjból kell havonta megélniük. Ha valakinek 50 ezer forint a nyugdíja, valószínűleg mérsékelten örül annak, hogy jövőre 900 forinttal kap majd többet. A januári adatok szerint a csúcsnyugdíj közel 870 ezer forint: ez azt jelenti, hogy a luxusnyugdíjasok akár 15 ezerrel is többet kapnak majd 2015-ben.

http://www.penzcentrum.hu/nyugdij/nyugdijasok_szazezrei_vartak_a_mai_napra.1042867.html?utm_source=index_main&utm_medium=portfolio_box&utm_campaign=portfoliobox