A stand-up comedy klasszikus előadóinak legszebb hagyományait folytató Louis szarkasztikus humora, sajátos látásmódja és szókimondó stílusa rendkívül kedvelt Amerikában. A színpadon számára senki és semmi sem szent, a jeleneteket összekötő monológokban nincs tabu: beszél a gyermekeiről, mániáiról, érzéseiről, és bármiről, ami idegesíti. Ilyesmiből pedig elég sok van.
Louis CK eredeti neve Székely Lajos (bizony, részben magyar származású!), akinek elege lett abból, hogy senki nem tudja helyesen kiejteni a nevét, így inkább CK-re váltott. Elvált, korosodó, kétgyermekes, saját szavaival élve „nem túl vonzó” New York-i komikus. Egymaga írja, vágja és rendezi egyedi, abszurd, és többnyire igen merész sorozatát.
A Louie-ban nem ritkák a híres cameók. Ricky Gervais a világ legidegesítőbb orvosaként több epizódban is felbukkan, a Kaliforgiából is jól ismert Pamela Adler pedig nem csak a kamera előtt veszi ki a részét a munkából, hanem producerként is bábáskodik a nagyon hamar rendkívül népszerűvé vált sorozat körül, amely most a Comedy Centralnak köszönhetően végre Magyarországon is látható.
Ne lépj tovább, csak ha elmúltál:.svg_5.png)
Ha a magyar nacionalistáknak legalább halvány fogalmuk lenne a dolgok aktuális állásáról, már rég a zászlajukra hímezték volna Louis C. K. korpulens alakját. A nyugati tömegkultúrában Lena Dunham, a kövér zsidó sorozatkészítő-színész-író mellett ugyanis jelenleg a Székelynek született kövér ír-indián-magyar-zsidó humorista-sorozatkészítő-színész a legszemrevalóbb jelenség. Immár három évadot megért szériája, a Louie rafinált keveréke a realitynek, az amerikai stand-upnak és az önéletrajzi ihletésű drámai fikciónak, legfrissebb dobása viszont épp a szimplasága okán lefegyverző. Látszólag semmi trükk nincs benne: a gyökereihez mintegy visszatérő humorista kiáll egy tök üres színpad közepére, és arizonai közönségének egy órán át nyomja a dumát. Az erősen kopaszodó figura a filléres trikójában olyan, mintha az utcáról esett volna be, és ügyesen elhiteti, hogy az összes fordulat most jut az eszébe. Pofonegyszerűnek tűnik, de elég csak a magyar stand-up erőlködőire gondolnunk, hogy érzékelni tudjuk C. K. kegyetlen profizmusát - már persze azokban a másodpercekben, amikor a fulladásveszélyt észlelve elcsitítjuk kicsit magunkban a röhögést. Az Oh My God igazi tour de force: viccesen indul, aztán tízpercenként megbízhatóan magasabb sebességre vált. A komédiás győz, mert nem ismer sem istent, sem embert, de a monitoron át is érezni lehet bálnaszívének áradó melegét. Kimond mindent, amit szégyenkezve elhallgatni szokás, s ezzel éppen azt adja nézőinek, aminél több egy művésztől aligha várható: a szabadság semmihez sem fogható, fájdalmasan édes, kábító mámorát.
http://magyarnarancs.hu/interaktiv/louis-c-k-oh-my-god-84575
