Damaszkusz a világra nyitott iszlám városa. Ez a meseszerű, ősrégi város, a Napkelet Paradicsoma, évezredek történelmi és szellemi emlékeit őrzi.

A legszebb és egyben legkülönösebb bókot Mohamed prófétának köszönheti Damaszkusz. Amikor a vallásalapító hosszú utazás után letekintett egy hegyről a ciprusokkal és pálmafákkal, színpompás bazárral, tornyokkal és kupolákkal ékeskedő oázisvárosra, lenyűgözte a hely szépsége, mindazonáltal vonakodott belépni Damaszkuszba. "Az én számomra csupán egy Paradicsom létezhet - mondotta a próféta kísérőinek - s mivel az Allahnál van a mennyországban, a földit messze ki kell kerülnöm.

Damaszkusz csupa ellentét: lárma és csend, elzártság és nyíltság, fény és árnyék. A tegnap és holnap itt szinte összeér, és minden ellentét egybeolvad az eleven hétköznapokban. A régészek Damaszkuszt a Föld legrégibb, folyamatosan lakott emberi települései közé számítják. A leletek tanúsága szerint a Barada folyó melletti természetes oázis már 6000 évvel ezelőtt letelepedésre csábította az embereket. A sivatagból a Földközi-tenger felé haladó vagy az Antilibanon hegységbe induló karavánok számára eszményi pihenőhelyül kínálkozott. Kr. e. 2500 táján a kereskedelmi oázis városjogot kapott, és Kr. e. 1480-ban III. Thotmesz egyiptomi fáraó Damaszkusz néven bevette birodalma városainak jegyzékébe. Az első nagy szakrális építmények egyikét az arameusok emelték Hadad isten tiszteletére a későbbi városközpontban, majd e szentély helyébe a rómaiak építettek hatalmas Jupiter-templomot, melyet keresztény bazilika követett. A bazilika közelében az 1. évezred elején zsinagóga állt. De más népek - asszírok, babilóniaiak, perzsák és görögök - kultúrájának nyomait is őrzi a város. A kézműiparnak a híres damaszkuszi acél és pl bőrmunkáknál még mindig nagy a jelentősége. A középkori Damaszkusz úttörő szerepet játszott a betegek kezelése terén. 1154-ben itt létesítették a korabeli világ egyik legmodernebb kórházát. A Marisztan Nuri orvosai már szakterületek szerint osztották fel a munkát, a kórháznak külön sebészeti, ortopédiai, lázas betegségekkel és elmegyógyászati esetekkel foglalkozó osztályai voltak, és gazdag tudományos könyvtárral is rendelkezett. A keresztény nyugat elmaradott ispotályaival ellentétben, az arab kórház nem egyházi, hanem világi felügyelet alatt állt.
A 13. században súlyos visszaesés következett be Damaszkusz gazdasági és szellemi életében: több ízben fosztogató mongol bandák törtek a városra, de még szörnyűbb pusztítást vittek véghez 1400-ban Tímur Lenk hadai. A 16. századtól az első világháború végéig Damaszkusz az Oszmán Birodalom tartományi fővárosaként török uralom alatt állt. 1920-ban a Népszövetség Franciaország mandátumterületévé nyilvánította Szíriát. Az ország 1946-ban vált függetlenné. A 8. század folyamán Damaszkusz mindinkább iszlám várossá vált. A bizánci stílusú keresztény bazilikát mecsetté alakítják át; az Omajjád-mecset az arab építőművészet mindmáig fennmaradt mesterműve. A hosszú, háromhajós imaterem melletti belső udvart három oldalán művészien kialakított oszlopos folyosók foglalják keretbe. Pompás mozaikok, fafaragások, szobrok és kovácsoltvas munkák jelzik a város legjelentősebb mecsetjének rangját.
Az imateremben őrzött, a korai kereszténység idejéből származó fejereklyét (Keresztelő Szent János koponyáját) a muszlimok is szentként tisztelik, mivel Jánost egyik prófétájukkal, Jahjával azonosítják. Egy bibliai legenda szerint Damaszkuszban született a szemiták ősatyja, Ábrahám, és itt ölte meg Káin testvérét, Ábelt. Az óváros keleti részén álló Ananiás-kápolna az Apostolok cselekedeteiben szereplő damaszkuszi tanítványra, Ananiásra emlékeztet, aki az Úr parancsára kézátevéssel visszaadta a Krisztus követőit üldöző Saulus (a későbbi Pál apostol) szeme világát. A boltokkal szegélyezett Egyenes utca környékén és a keleti piacok szomszédságában díszes paloták és patríciusházak emelkednek, középkori kapuk alatt sétál át a látogató, és rég elköltözött uralkodók pompás, kupolás mauzóleumait csodálja, vagy Núr ad-Dín szép fürdőházában gyönyörködve próbálja elképzelni az antik fürdőkultúra örömeit.
A város képét még mindig a mecsetek és a medreszék határozzák meg és természetesen a minaretek: megannyi karcsú, merészen, figyelmeztetően az ég felé mutató ujj. Egy iszlám prófécia szerint magasan a legendás Omajjád-mecset fölé nyúló legszebb minaret tetején jelenik meg majdan, az utolsó ítéletkor Jézus próféta.

A Nagymecsetben lévő Salah ad-Din al-Ayyoubi mauzóleumban található Szaladin (Salah ad-Din al-Ayyoubi) szultán zöld márványköves sírja. Mellette találjuk kedvenc titkárának fehér márványból készült sírját. Nória, azaz öntözésre szolgáló vízkerék Hamá városában az Orontészen

 Boszra római kori romjai

  Palmüra romjainak egy része