A kilométerek gyorsan fogynak a fennsíkon, ahol a növényzet sűrűsége már jelzi, hogy közeledünk a Sziklás-hegységhez – kontúrjai már kirajzolódnak a távoli horizonton. A Mesa Verde, vagyis a „Zöld Fennsík dús magaslati növényzete arra utal, hogy 2000 m felett járhatunk. A hosszú, magas sziklafalak közt megbúvó utat még repülőről is nehéz észrevenni. A Mesa Verde Nemzeti Park Coloradótól 30 kilométerre délre, a 160. számú út mentén Cortez és Durango között terül el.

A meteóra, görög szó jelentése: ég és föld közt lebegők. A híres hellászi táj „kistestvérét” az amerikai Mesa Verde fennsíkon találjuk. Az egykor itt élő pueblo indiánok „fellegvárai” a görögökéhez hasonlatosan valahol az égbolt közelében keresendők.

A Mesa Verde Nemzeti Park az Egyesült Államok délnyugati részén, Colorado államban (Montezuma County) található. A vidék vad, sziklás, 2.600 méter magasan elterülő, boróka és fenyőerdővel benőtt fennsíkját a Rio Grande, a Green River és a Colorado folyók által évezredek során kivájt, mély kanyonok szabdalják. Az ősi pueblo indiánok nagyszámú sziklalakást hagytak itt maguk után, a kanyonok meredek falaiba épített sziklafalvaik ma is állnak.A kilométerek gyorsan fogynak a fennsíkon, ahol a növényzet sűrűsége már jelzi, hogy közeledünk a Sziklás-hegységhez – kontúrjai már kirajzolódnak a távoli horizonton. A Mesa Verde, vagyis a „Zöld Fennsík dús magaslati növényzete arra utal, hogy 2000 m felett járhatunk. A hosszú, magas sziklafalak közt megbúvó utat még repülőről is nehéz észrevenni.

Közel 4400 indián lakóépület maradványait számolták össze a Mesa Verde fennsíkon és a sziklafalakon. A 6. és 13. század között épült falvaknak két típusát különböztethetjük meg: egyrészt a közvetlenül a fennsíkba vájt épületegyütteseket, másrészt a gigantikus sziklafalak mélyedéseibe épített lakótornyokat, mint amilyen a képen látható Squre Tower is. Minden bizonnyal ezek az utóbbiak, vagyis a később épült sziklaházak alapozták meg a Mesa Verde Nemzeti Park hírnevét. Itt rejtőzik Mesa Verde nevezetessége: a történelem előtti idők emberi jelenlétének nyoma, amint azt a régészek megállapították. A 14. században bekövetkezett hirtelen eltűnéséig egy indián civilizáció élt itt, és hagyta hátra még ma is impozáns épületeinek maradványait, amelyek szorosan a meredek sziklafalakhoz tapadva arról tanúskodnak, hogy a helybéliek számos, gondosan megmunkált épületet emeltek. Máshol festett és vésett misztikus jelek őrzik a Kolumbusz előtti Amerika titkait.

Az amerikai fennsíkokat felszabdaló hegyszorosok mindegyikében bőven találunk barlangokat és természetes üregeket, de vajon az itt található mélyedések is emberek számára nyújtottak-e menedéket? A hely különlegessége, hogy az emberi települések lenyűgöző maradványai a középkorból származnak: meggyőzően bizonyítva ezzel, hogy már Kolumbusz előtt is éltek őslakók az Egyesült Államok területén. Ezekben a barlangszerű épületekben a 6. és a 13. század között az anasazi indiánok laktak, akik kukoricát, tököt és babot termesztettek a fennsíkon ügyes öntözőrendszerük segítségével. Mindennapi életükben és művészetükben fontos szerep jutott egy szárazságtűrő növénynek, a jukkonák – a belőle nyerhető szálak miatt.

A Sziklapalotát, a Mesa Verde legnagyobb, 88 m hosszú lakótorony-együttesét 1190-ben kezdték el építeni. Egyes részei négyszintesek. Becslések szerint mintegy százötvenen élhettek itt, vélhetően két közösséget alkotva. A helyenként barlangokkal egybeépült sziklafalvak nem láthatók arról a fennsíkról, ahonnan meg lehet őket közelíteni. A gondosan megépített házakat, amelyek tökéletesen megfeleltek egy földművelő társadalom igényeinek, lakói hirtelen hagyták el 1300 táján – nem tudjuk, miért. Vajon miért hagyták el a fennsíkra települt házaikat, hogy a meredek sziklafalakon szorosan egymáshoz tapasztva újra felépítsék emeletes lakótornyaikat, házaikat, raktáraikat, templomaikat vagy palotáikat? Nem tudjuk. Mint ahogyan azt sem, hogy két évszázad virágzása után miért tűnt el az anasazik társadalma, amely Utahon, Coloradón, Arizonán és Új-Mexikón keresztül egészen Mexikó északi határáig terjedt. A 14. századra a Mesa Verde már elnéptelenedett, és csak 1874-ben találták meg a néhai települések maradványait. Ma a pueblo indiánok, az anasazik leszármazottai élnek itt.

A homokkőfalakon számos karcolt motívumot fedeztek fel, amelyek még az anasazi indiánok idejéből származnak. A képen egy vadászjelenet látható, de készítettek embercsoportokat, táncjeleneteket, állatokat és gabonaféléket ábrázoló karcokat, sőt térképeket is.

Az anasazi indiánok társadalmi és vallási életének középpontjában a kiva, egy kör alakú, kultikus célokra használt építmény állt. Megtaláljuk a fennsík falvaiban (mint a képen), de a sziklafalvakban is. Ezeken a szent helyeken folytak a titkos vallási ceremóniák.

A vidék vad, sziklás, 2600 méter magasan elterülő, boróka és fenyőerdővel benőtt fennsíkját a Rio Grande, a Green River, a Colorado és más folyók által évezredek során kivájt, mély kanyonok szabdalják. A meredek sziklafalak magassága 200 és 600 méter közötti.

A Mesa Verde Nemzeti Park az Egyesült Államok délnyugati részén Colorado államban (Montezuma County), az Utah, Colorado, Arizona és Új-Mexikó államok határánál (Four Corners, „Négy sarok”) elterülő 211 négyzetkilométeres nemzeti park. A területet síkságok, kopár fennsíkok és sziklás dombok, valamint mély kanyonok alkotják. Ezen a vidéken három indián kultúra fejlődött: délen a mogollónoké, avagy a „hegyi népeké” (kr. u. 150-1500); a hohokamoké, avagy az „eltűnteké” (kr.u. 300-1250); és az anasaziké, azaz az „ősöké”, vagy „régieké” (kr.e. 185-kr.u 1300). Az anasazi indiánok fénykorukban négy mai állam területét foglalták el, egészen Nevada déli részéig. A kanyonok meredek falaiba épített sziklafalvaik ma is állnak. A leglátványosabb és legismertebb település a 2600 méteres magasságban álló Sziklapalota (Cliff Palace). Ezt a kulturális értékét tekintve különlegesen gazdag – 4000 régészeti lelőhelyet, valamint rengeteg kő- és barlangrajzot rejtő – vidéket, 1906-ban Theodore Roosevelt elnök nemzeti parkká nyilváníttatta, és 1978 óta része az UNESCO világörökségi [1] helyszíneinek.

A spanyol hódítók a 16. században értek el a mai Egyesült Államok délnyugati vidékére és a Mesa Verde (spanyol = „zöld asztal”) fennsíkra. Ők nevezték el a területet és az őslakosokat is az itt talált falvak alapján pueblo (falu) indiánoknak.

Az ősi pueblók jelentős tárgyi és építészeti hagyatéka között nem maradtak írásos nyomok, arról hogy hogyan nevezték saját magukat. Korunk navaho indiánjai anasaziknak („ősöknek”) nevezik őket.

A anasazik jellegzetes, a kanyonok falain természetesen kialakult peremekre, barlangok és üregek köré épített „lebegő” sziklaházait 1888 decemberében két cowboy, Richard Wetherill és Charles Mason fedezte fel.

A leleteket elsőként Gustaf Nordenskiöld (a finn-svéd sarkkutató Adolf Erik Nordenskiöld fia) kutatta. Feltérképezte, lefotózta és szisztematikusan dokumentálta az omlásnak indult falvakat és lakótornyokat.^[1] Az itt talált tárgyak egy részét saját hazájába szállíttatta – ma a Finn Nemzeti Múzeumban láthatók –, amely tettéért rongálás vádjával letartóztatták. Szabadulása után 1893-ban visszatért Svédországba és kutatásainak eredményeit a The Cliff Dwellers of the Mesa Verde című könyvében jelentette meg. E munkája nyomán szerzett tudomást a nagyközönség a különleges indián falvak létezéséről. Nordenskiöld munkássága, régészeti körökben ma is vitatott, ám többen úgy vélik, hogy tevékenységével jelentősen hozzájárult a terület nemzeti parkká nyilvánításához, ezzel az Amerika területén talált legősibb kulturális leletek megőrzéséhez.

A spanyol hódítók a 16. században értek el a mai Egyesült Államok délnyugati vidékére és a Mesa Verde (spanyol = „zöld asztal”) fennsíkra. Ők nevezték el a területet és az őslakosokat is az itt talált falvak alapján pueblo (falu) indiánoknak.

Az ősi pueblók jelentős tárgyi és építészeti hagyatéka között nem maradtak írásos nyomok, arról hogy hogyan nevezték saját magukat. Korunk navaho indiánjai anasaziknak („ősöknek”) nevezik őket.

A anasazik jellegzetes, a kanyonok falain természetesen kialakult peremekre, barlangok és üregek köré épített „lebegő” sziklaházait 1888 decemberében két cowboy, Richard Wetherill és Charles Mason fedezte fel.

A leleteket elsőként Gustaf Nordenskiöld (a finn-svéd sarkkutató Adolf Erik Nordenskiöld fia) kutatta. Feltérképezte, lefotózta és szisztematikusan dokumentálta az omlásnak indult falvakat és lakótornyokat.^[1] Az itt talált tárgyak egy részét saját hazájába szállíttatta – ma a Finn Nemzeti Múzeumban láthatók –, amely tettéért rongálás vádjával letartóztatták. Szabadulása után 1893-ban visszatért Svédországba és kutatásainak eredményeit a The Cliff Dwellers of the Mesa Verde című könyvében jelentette meg. E munkája nyomán szerzett tudomást a nagyközönség a különleges indián falvak létezéséről. Nordenskiöld munkássága, régészeti körökben ma is vitatott, ám többen úgy vélik, hogy tevékenységével jelentősen hozzájárult a terület nemzeti parkká nyilvánításához, ezzel az Amerika területén talált legősibb kulturális leletek megőrzéséhez.

Az egész Mesa Verde régióban elterjedt „sziklaházak” (cliff dwellings) új stílust képviselnek az anasazik építészetében. A kanyonok adta természetes barlangok, üregek és sziklaperemek kihasználásával, homokkő és vályogtéglából épült, fatetővel ellátott házakat építettek egy közös udvar köré. Az udvart részben kivák foglalták el. Ezek a falvak tulajdonképpen egyetlen nagy épületnek tekinthetők, mert szorosan egymás mellé illetve két-, vagy három szinten egymás fölé falazott szobácskákból álltak. A falvak elrendezése egyszerű, az egyedi topográfiai környezet teszi őket különlegessé.

Sziklapalota

2600 méteres magasságban, a fennsík alatt futó meredek kanyon teraszán található Mesa Verde leglátványosabb faluromja a Sziklapalota (Cliff Palace). A palota 150 lakószobából, 23 kivából és a hozzájuk tartozó rakodóhelyiségekből áll. Körülbelül 400 ember élhetett a faluban. A lakóterület elülső oldalán nyitott terasz áll, itt zajlott a mindennapi élet: kerámiakészítés, szövés, kézimunkázás, magvak őrlése.

Hosszú ház

A Wetherill Mesa-i Hosszú ház (Long House) 50 szobából, 21 kivából áll, amelyek egy 90 méteres sziklába vájt ösvény mentén helyezkednek el.

Lucfenyő ház és Erkélyes ház

A Sziklapalotától nem messze, a Chapin Mesa mentén haladva még két településrom található. Az egyik, a Lucfenyő ház (Spruce Tree House) elnevezésű háromemeletes, 66 méter magas, 27 méter széles, több mint száz helyiséget magába foglaló anasazi falu.

A másik, ún. Erkélyes házban (Balkony House) a kétszintes, vakolt falú házak egy tágas, kövezett udvar köré épültek, amelyet mellvéd választ el a 200 méter mély szakadéktól. A belső helyiségek mérete 6-8 négyzetméter, alaprajzuk változó: téglalap, háromszög, vagy kör a legtökéletesebb helykihasználás szerint.

Négyzetes-tornyú ház

Mesa Verde legmagasabb épülete a Négyzetes-tornyú ház (Square Tower House).

Wikipédia   http://hu.wikipedia.org/wiki/Mesa_Verde_Nemzeti_Park