Matriarchátus a nőközpontú "társadalmak", törzsek
Ma is van ilyen társadalom a Földön, méghozzá pl Kínában, ahol ezt az elzárt társadalmi csoportot Mosou-nak hívják. Ez a tény egy Ricardo Coler nevű argentínai író fantáziáját annyira felizgatta, hogy egy időre elment közéjük élni, némi tanulmányozás végett. Nézzük hogyan számolt be a dologról.
Ricardo Coler első meglepetése abból eredt, hogy az apajogú társadalom – amiben valamennyien élünk – tükörképére számított. Nem férfiuralom van, hanem női, és kész. Azonban hamarosan kiderült, hogy a nők másképpen uralkodnak, mint a férfiak. Legfőbb törekvésük nem a pénz hajhászása, hanem a családjuk jóléte.
Nőuralom alatt a férfiak ragyogóan érzik magukat, mert jóformán semmi felelősségük sincs, kevesebbet kell dolgozniuk és minden este egy másik nővel aludhatnak. A nők kezelik a pénzt, „kiszolgálják” a férfiakat, de mindenben ők döntenek. Meglepő viszont, hogy a Matriarchátus társadalomban nincs erőszak. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek problémáik, de ebben a társadalomban a nőknek eszükbe se jut, hogy a konfliktust erőszakkal oldják meg. Mivel a nők uralkodnak, senki se erőszakoskodik, nem a bűntudat tartja őket vissza, hanem a szégyen.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy miként oldják meg a problémáikat? A nők kiosztják a feladatokat a férfiak között, és ha valamelyik férfi ezt nem teljesíti, akkor mindenféle büntetés helyett, úgy kezelik, mint egy éretlen kamaszt. Ez nem csak megszégyenüléssel jár, de a szexhez való jog elvesztésével is. Különben is úgy gondolják, hogy a nők megbízhatóbban és hatékonyabban dolgoznak. Igaz, komolyabb döntéseket, mint például házvásárlás, a férfiakra hagynak és elfogadják, hogy a komolyabb fizikai munkát is ők végezzék. A Matriarchátus társadalom legérdekesebb aspektusa a szex. Ugyanis a szex és erotika állandóan jelen van a társadalomban, de a kettő között hatalmas különbség van. A kétértelmű viccek és megjegyzések percenként hangzanak el. Állandóan kínálgatnak egymásnak nőket, és mindig van egy nő, aki rád mosolyog.
érdemes elolvasni az egészet, nagyon szórakoztató: http://www.antalffy-tibor.hu/?p=367
Ezek olyan mikrotársadalmakról, melyek kiemelkedő szerepet szánnak női tagjaiknak. Azt hiszem néhány sorral alább már érthető lesz, hogy miért választja szét a szerző a társadalom és a törzsek két fogalmát… Az első cikk, melybe belefutott magyar nyelvű keresgélése során, egy igen felkapott online női magazin néhány soros, enyhén hatásvadász ismertetője volt. Ez a cikk parancsuralmi rendszerként jellemzi ezt a fajta törzsi életformát (egyébként igen sok helyen idézik), mely három (általuk) matriarchálisnak nevezett törzsről szólt. Ez a három törzs a khászik, minangok és a mosuoké volt, talán kezdjük tehát velük. Ismerkedjetek meg kicsit velük:
A férfiuralom beköszönte előtt a világon a matriarchátus, vagyis a nő- és anyaközpontú társadalmi berendezkedés volt az uralkodó. Az ősi, nőközpontú társadalmakban különleges tisztelet övezte a nőket és anyákat, az őskori és ókori népek istennőket tiszteltek, és a Földanya kultuszában éltek. Az ásatásokon előkerült dús idomú szobrok is a nőiség és anyaság felmagasztalásáról tanúskodnak. A társadalom és család pillére a nő volt, sőt, még a mindennapi élet ciklusát is egy női égitesthez, a Holdhoz igazították. A békés női dominancia azonban nem tartott sokáig, az 1-5. században meginduló indoeurópai nomádok és a velük érkező általános férfiuralom elsöpörte az asszonyok korszakát. A világ titokzatos szögleteiben azonban máig él pár markáns kis népcsoport, ahol még mindig a nő az úr.
Nagyon jó olvasmányos összefoglaló itt olvasható pl Khászik-ról. Noha a nők igen jelentős szerepnek örvendenek és az öröklés is anyajogú, a klán vagy család névleges irányítója mégis a legidősebb nő férfi testvére, ám neki sincs joga a család vagy a vagyon kérdésében ítélkezni. A klán első asszonyát az Első Anya, Ka Blei, a föld istennőjének evilági megtestesítőjeként tartják számon.:
Te jelentkeznél a világ legkeményebb állására?
Rendhagyó reklámkampánnyal rukkolt elő az üdvözlőlapokat készítő Cardstore az elmúlt napokban. Egy fiktív álláshirdetést adtak fel különböző állásportálokon és napilapokban, melyben operatív igazgatói pozícióra keresték a legmegfelelőbb jelentkezőt.
A lelkes interjúalanyok Google Hangoutson keresztül kapták meg a munkával kapcsolatos részleteket és elvárásokat, melyek már egyenként is egészen vállalhatatlannak tűntek. Heti 135 órát kellett vállalni, szabadnapok nélkül, 0-24 órás ügyelettel és éjszakai műszakokkal tarkítva. Elengedhetetlen volt a pénzügyben és az orvostudományokban való jártasság, a problémakezelés, ezen felül pedig a konyhaművészetekben is otthon kellett lennie az illetőnek.
Az interjúalanyok a sokktól ledöbbenve többnyire köpni nyelni nem tudtak és titkon azon filóztak, hogy a Kész átverés show melyik epizódjában szerepelnek majd. Az igazi sokk azonban akkor érte őket, amikor a kifogások és panaszkodások közepette az interjúztató közölte velük, hogy emberek milliói töltik be a pozíciót jelenleg is. Ők pedig nem mások, mint az édesanyák!
És tényleg... Sokszor el is felejti az ember, hogy a világ legszebb és legboldogabb "állása", az anyaság, egyben az egyik legnehezebb is. Becsüljük és háláljuk hát meg azt a sok törődést és figyelmet, amit édesanyáinktól kaptunk/kapunk és ne feledkezzünk meg rólunk a közelgő Anyák napján sem.
http://creativeads.blog.hu/2014/04/16/te_jelentkeznel_a_vilag_legkemenyebb_allasara
