Laosz tengerektől elzárt, szocialista köztársaság Délkelet-Ázsiában. Északnyugatról Mianmar (Burma) és Kína, keletről Vietnam, délről Kambodzsa, nyugatról pedig Thaiföld határolja.

Laosz igen elzárt ország volt, kapuit a turisták előtt csak 1989-ben nyitotta meg. Az ASEAN tagjai közé pedig 1997-ben lépett be. 2007-es adat szerint a GDP: 2100 USD/fő. Legfőbb élelmiszernövénye a rizs, de ezen kívül termesztenek még kávét, teát, dohányt és gyapotot is. Elméletileg jelentősebb ón, cink, nikkel és vas készlettel is rendelkezik, de ezek bányászata nem jelentős, vagy még várat magára. Az ipar igen fejletlen, leginkább a hagyományosnak nevezhető kézműipar található meg (klasszikus kisiparosok, mesteremberek a falusi-városi környezetben, kis műhelyek/néhol még az sem/ önellátásra és eladásra egyaránt dolgoznak), némi feldolgozóipar mellett.

Az országban több különleges, ritka élőlény található. A fő növényzetet az esőerdők képezik, melynek fáit a helyi lakosok házépítésre szokták használni. Az állatvilág több ritka, veszélyeztetett vagy csak erre a vidékre jellemző fajjal rendelkezik. Ilyenek az indonéziai tigris, az ázsiai elefánt, az óriás gaur. Néhány kihaltnak hitt állatot is itt fedeztek fel újra, például az Annamite nyulat a szaolát és a laoszi sziklapatkányt is. Az ország területét hegyvidékek és folyóvölgyek uralják, területének több mint kétharmadát hegyek és fennsíkok alkotják. Elsősorban említendő az Annamite-hegylánc, ami a Mekong folyásával párhuzamosan fut 1500-2500 m magas hegycsúcsokkal. Az ország legmagasabb pontja a Phu Bia 2817 méterével Xieng Khuang tartományban. Természeti viszonyai miatt ezer szigetnek is nevezik, de a számtalan vízesése és különleges hegyei az országnak is említésre méltók. Sajnos az amerikai erők a vietnami háború idején intenzíven bombázták Laoszt, a fel nem robbant bombák máig potenciális veszélyforrást jelentenek. Emiatt a világ egyik legveszélyesebb úti céljának számít. A látogatók csak a kijelölt útvonalon haladhatnak végig. A bombázásokért bűnbánó amerikaiak eredetileg az új reptér építésére adtak a betont, aztán mire észbe kaptak, a derek laok felépítették belőle - ezt itt fent.

 A Plain os Jars, szabad fordításban a korsók mezeje egy ősi, máig megfejtetlen világról tanúskodó régészeti lelőhely. A Xieng Khouang fennsíkon hatalmas kőkorsók ezrei fekszenek elszórtan, titokzatosságuk és méreteik révén hosszú ideje nem hagyva nyugodni a tudósok és a laikusok fantáziáját. Máig nem tudni ugyanis, hogy kerülhettek ide, és milyen célt szolgálhattak.

Utazási tanácsok

Kötelező védőoltás nincs. Ajánlott védőoltás viszont a Hepatitis A és B elleni, a tifusz és a diperte. Érdemes magunkkal vinni kisebb házipatikát valamint kötszert és fertőtlenítőt. Csapvizet ne igyunk és fogmosáshoz se használjuk, palackozott vizeket használjunk e célokra. Ezek mindenütt olcsón kaphatók. A malária valós veszély, száraz évszakban kevésbé, főleg a nagyobb városokban, viszont a csapadékos évszakban, különösen az erdős, árteres vidékeken szúnyogháló, szúnyogriasztó és malária gyógyszer szedése ajánlott. Az országnak különösen a keleti részén nem ajánlott a letérés utakról, ösvényekről aknaveszély miatt, valamint a fel nem robbant bombák is életveszélyesek, mind a mai napig dolgoznak az országban nemzetközi aknaszedők és bombák hatástalanításával foglalkozó alakulatok.

Indulni: A legjobb novembertől – februárig (száraz évszak és nincs meleg) Elmegy még: június, július (esős évszak kezdete, nincs nagyon meleg és nincs sok eső). Március – május: kánikula. Augusztus – október: özönvíz

Nyugalom, lassúság, érintetlenség: ez Laosz. Az egymillió elefánt országa – ahogyan magukat nevezik – közel háromszor akkora, mint Magyarország, ám mindössze hat és félmillióan lakják.

Luang Prabang a templomok városa - a Wat Xieng Thong

Laosz legvonzóbb úticélja Luang Prabang, a 14-16. századi főváros, amely ma a világörökség része. Egyetlen külföldi sem hagyja ki ezt a látványosságot, hiszen itt a város nyolcezer lakosára 32 működő templom jut. És ez csak a fele annak, amennyi a francia gyarmatosítás előtt itt állt.

Szokások

Mielőtt belépünk egy laoszi otthonába, azelőtt vegyük le a cipőnket a küszöbnél! Ugyanígy tegyünk, ha egy buddhista templomba lépnénk be! Nem illik megérinteni egy másik ember fejét kézzel, valamint egyéb testrészét a lábunkkal! Ha előttünk ül valaki véletlenül, akkor ne lépjünk át felette, inkább kerüljük meg! Mint minden szegényebb országban, itt is vigyázzunk értékeinkre (fényképező, útlevél, pénztárca, repjegy), de azért nem kell paranoiásnak lennünk, csak egészséges mértékben kell ügyeljünk az értékeinkre. A laók törvénytisztelő emberek, de vannak beszámolók a Luang Pranbang-Vientiane útvonalon közlekedő buszokon zsebtolvajokról.

A hegyek között megbúvó, felejthetetlen panorámájú város a szépen helyreállított épületeken kívül egyéb érdekességeket is kínál: hmong, mien és thai nemzetiségű lakosok népviseletben kínálják portékájukat.

A Mekong éles kanyart ír le a város északi részén, szent hegyet és a legszentebb templomot, az 1560-ban épült Wat Xieng Thongot (Aranyváros templom) körülfogva. Mivel a régi és az új főváros is a Mekong partjára épült, a száraz évszakot kivéve vízi úton is eljuthat az ember Luang Prabangba. Igaz, az út hajóval három napba telik, de ki siet ebben az országban?! Ráadásul az út mentén található az Ezer Buddha barlang is, itt két sziklatemplom van tele kisebb-nagyobb szobrokkal.

Laoszban élnek a különleges hegyi törzsek, mégpedig: "Laosz, Hosszú Nyakúak, Akka"
A falu őserdőben fekszik, olyan asszonyokat lehet látni, akiknek a füle "ki van lyukasztva és hatalmas ékszer van benne", illetve laoszi népviseletben vannak. A másik törzsnél az asszonyok nyakát sárgaréz karikákkal hosszabbították meg.

A régi királyi palota 1904-ben épült, amikor még francia gyarmat volt Laosz. A királyt a forradalom során száműzték. Most a parlamentnek 68 tagja van, a király fia pedig ma is börtönben ül azért, mert nem akar együttműködni a kommunistákkal. Odabent van a 62 kg-os arany Buddha, a termekben festmények, a régi királyok fényképei. Egy élethű szoborcsoportot is lehet látni: a király szobra mellett két szolga legyezi az egykori nagyurat.Pak Ou barlangok
Pak Ou mellett – az Ou folyó szájánál – található két barlang a Tham Ting (alsó barlang) és a Tham Theung (felső barlang). A barlangok e csodálatos csoportja, amelyek csak hajóval érhetőek el, kb. 2 órányira hajóval 25 km-re Luang Prabang centrumától a folyási iránnyal szemben találhatók.
A barlangok a lao stílust tükrözik, bent pedig olyan Buddha szobrokat látni, melyeket századok alatt az itt élő emberek és zarándokok hoztak el ide. Buddha szobrok százai láthatók a padlón és a polcokon. Bárki nem hozhat ide Buddha szobrot, külön engedélyt kell rá beszerezni. A városokban megfigyelhető az ősi, klasszikus laoszi várostervezés. Régebben a városok apró falvak közösségéből álltak, központjukban egy-egy wat-tal. A falvak csak háború vagy éhínség esetén egyesültek és léptek fel városként. A különböző városrészek a mai napig az eredeti faluneveket viselik, és az utcatáblákon is ezek állnak. A helyiek nagy része a mai napig e falvak lakójaként azonosítja magát, nem Luang Prabang város polgáraként.