(Mi van? A videó 34, 45 percénél a választásról: Vigyázzunk arra, nehogy 100% fölé menjünk, mert az gyanús? Normális?)
A vélemény (és realitása kibontva):
Önámítás magas fokon
Mintha a kés állt volna meg a levegőben. Pedig nem történt semmi különös. A Világgazdaság évindító gazdasági konferenciáján egy grafikon jelent meg a falon. Kelet-Közép-Európa és Magyarország növekedését mutatta az elmúlt tíz évben. A látvány megdöbbentő volt. És lehangoló.
Minden lehetséges! - hangzott a konferencia címe.
Az előadások azonban inkább arról szóltak, hogy ezt a gyakorlat nem igazolta vissza. Magyarország az elmúlt tíz évben inkább arra mutatott elrettentő példát, miként lehet elszalasztani lehetőségeket, és milyen sokat árthat egy országnak, ha a vezető politikusok nem jól végzik a dolgukat. A tett halála az okoskodás – idézhetnénk Az ember tragédiájából Lucifert, aki a darabban sokszor a lényegi gondolatok megfogalmazója.
A magyar gazdaságpolitikában az okoskodást azonban megspékelte még egy kis ellenséggyártás, gyűlölködés, a másik munkájának lefitymálása, az együttműködés-együttgondolkodás mellőzése. Az eredmény a tíz éves egyre nagyobb lemaradás. Nem a fejlett országok teljesítményétől – az se semmi –, hanem a hozzánk hasonlókétól, amelyek ugyanúgy a szocialista örökség belénk égett tehetetlenségével küzdenek. Eredményesebben, mint mi.
„A konferencia szervezőinek ezután egyetlen dolgot kellene tenniük – mondta a szünetben az egyik résztvevő üzletember. – Idehívni az elmúlt 10-20 év összes elérhető miniszterelnökét, gazdasági és pénzügyminiszterét, jegybankelnökét, kormánypárti vezetőjét és szembesíteni őket ezzel a grafikonnal. Magyarázzák meg, mert nem értjük: miként lehet, hogy a többi kelet-közép-európai ország átlagos növekedés üteme 2004 és 2012 között 29,8 százalék volt, a magyaré meg 2,9 százalék?”
A grafikon azonban nem áll meg 2012-nél, az eddigi trendet előrevetíti: eszerint 2017-re a KKE-országok átlagos növekedése és a magyar növekedési ütem között még nagyobb lesz a különbség: 2004-hez képest 48,8 százalék lehet a növekedés, a magyar gazdaságban 11,4 százalék.
Drámai volt a szembesülés a magyar lemaradással. A szavak nem tudnak ennyire fájni, mint ez a látvány: a többi ország fent, mi lent. A grafikon mindennél többet elárult arról, hol tart most Magyarország, s mekkora a baj. Nagy! És ebből csak akkor indulna el egy felfelé ívelő, fenntartható pálya, ha a döntéshozók szembenéznének az eddigi gyenge teljesítménnyel. Nem egymásra mutogatva, áthárítva a felelősséget a másik kormányra, meg persze a körülményekre, és a válságra. Körülmények mindenhol vannak, de fejlődés is.
Itt meg csak szavak. És önámítás. Hogy már elindult a fenntartható növekedés. Növekedés tényleg van, de mennyire stabil? A magyar gazdaság belső lényegéből, versenyképességéből fakad? Ez olyan kérdés, amit tisztázni kell. Ellenzéknek és kormánypártnak egyaránt. Együtt. Tényszerűen, együtt értelmezve a számokat. Mert az is lehangoló, hogy egyik oldalon a lehetséges kétszázalékos növekedés már a Kánaánt hozza el, a másik oldalon csak egy fellángolás jele, ami után megint csak a versenyképesség hiányával szembesülünk. A számokat többféleképpen lehet magyarázni, a kudarc azonban tény. A grafikon megmutatta, mit értek a mi növekedési fellángolásaink. Nem sokat.
A magyar miniszterelnök a héten Kínában járt. Ott jelentette be: a kormány 2016-ra négyszázalékos növekedést tűz ki célul. A gazdaságelemzők itthon lázas keresgélésbe kezdtek, vajon honnan jön össze ez a szám, milyen titkos tervek állhatnak e számítás mögött. Esetleg valamilyen nagy állami beruházás dobhatja meg ennyire a magyar növekedést?
Egyelőre azonban nem találják a szöveg mögötti valóságot. És ez baj. Nem lehet titokban gazdasági növekedést robbantani. Ahhoz közreműködők is kellenek. Paks lenne az aduász? Vagy az MNB növekedési hitelprogramja? Valamennyit mindegyik hozhat, de szakértők szerint annyit nem, hogy a magyar gazdaságban ma meglevő 0,5 -1 százalékos növekedési potenciált négy százalékra tornázzák föl. Akkor?
Rejtély. Mint ahogy az is, mitől lenne a magyar Európa legversenyképesebb gazdasága. Csak azt a grafikont, azt tudnánk felejteni! Akkor talán könnyebb lenne hinni. De így?
A ráadás
További vélemények...
Megvan, mit tervez Orbán április 6. után
Két fontos cél teljesítését tűzte ki Orbán Viktor a következő parlamenti ciklusra - írja a hvg.hu egy tavaly decemberi zártkörű reggelin elhangzottak alapján. A miniszterelnök itt arról beszélt, hogy a devizahitelesek ügyének rendezése után le kell ülni a bankokkal.
Tavaly december 10-én Orbán Viktor miniszterelnök zártkörben, uniós országok diplomatáival beszélt egy reggeli keretében. A portál diplomáciai forrásaira hivatkozva azt írja, hogy uniós ügyekkel kapcsolatban ezeket mondta Orbán:
- el kell kerülni a brit kilépést, David Cameron törekvését veszélyesnek nevezte
- továbbra is stratégiai cél az euró bevezetése, de a gazdaság jelenlegi állapotában felelőtlenség lenne céldátumot megállapítani
Mit ígért a belpolitikában?
- a miniszterelnök ezen a fórumon is konszolidációt ígért
- ha sikerül lezárni a devizahitelüket törleszteni nem tudó családok helyzetének rendezését, akkor "le kell ülni a bankokkal is, és rendezni a vitákat"
- a következő ciklus két legfontosabb célja: a közigazgatás, államigazgatás hatékonyabbá tétele, valamint az energiahatékonyságot javító infrastrukturális beruházások támogatása
- feladat továbbá az egészségügyi közigazgatás digitális fejlesztése
Működtek a trükkök: hogyan is csökkent az államadósság? (2.)
A pénzügyi számlák előzetes adatai szerint az államháztartás nettó finanszírozási képessége 2013-ban a GDP -2,5 százalékát tette ki. Az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számított adóssága a GDP 79,0 százalékát érte el 2013 végén - áll a Magyar Nemzeti Bank ma megjelent előzetes pénzügyi számlák jelentésében. Az adósságot a negyedik negyedévben a nettó adósságfelvétel 17 milliárd forinttal növelte, míg a forint árfolyamváltozása 38 milliárd forinttal csökkentette. Az előzetes adatok szerint a háztartások nettó finanszírozási képessége 2013-ban a GDP 5,3 százalékát érte el.
Vélemények:
Most robban a takarékmutyi
Annak ellenére, hogy a kormány a takarékszövetkezeti rendszer kvázi államosítása után azt kommunikálta, hogy a takarékszövetkezetek előnyt élveznek majd a Takarékbank állami részvénycsomagjának eladása során, végül úgy néz ki, hogy mégsem a szövetkezetek, hanem egy kormányközeli személyhez köthető pályázat lesz a befutó a tenderen.
A tender ugyanis gyorsan egyszereplőssé vált, miután a Takarékbank nyáron elfogadott új alapszabálya szerint az OTSZ (Országos Takarékszövetkezeti Szövetség) harmadik külső félnek számít, ezért nemcsak a közel 10 milliárd forintos vételárat kellene kifizetnie, hanem egy 400 milliárdos letétet is el kellene helyeznie. Nyilvánvaló, hogy az OTSZ nem rendelkezik ekkora tőkével, és az is, hogy az eredeti, közel 10 milliárdos vételárat egyik takarékszövetkezet sem tudja önállóan kifizetni.
A nehezen átlátható ügy mögött nagy valószínűséggel egyfajta állami bankrendszer kiépítésére való törekvés állhat. Orbán Viktornak nem titkolt vágya, hogy a hazai bankrendszerben a magyarok legyenek többségben, és a miniszterelnök nem bánná azt sem, ha a magyar tulajdonosok és a vezetők szorosan kapcsolódnának személyéhez.
A föld-, a trafik-, a kaszinó- és a nyelviskolamutyi után a takarékmutyi tehát a legfrissebb a mutyilistánkon.
folytatás: http://tenytar.blog.hu/2014/02/14/most_robban_a_takarekmutyi
Tóta W: Magyarország, en garde!
Tóta W. Árpád
Szar lesz itt nemfideszesnek lenni – ez Orbán választási ígérete.
 |
Amit elmond, az amúgy folyik nemhogy a csapból, de a konnektorból és a gázcsövön át is. Csökken a rezsi, szabadságharc van, a kommunisták gonoszok, és mindenben nekünk van igazunk. Leszokott már ő arról, hogy el akarjon bármit magyarázni, vagy akármivel is elszámolni. Interjút csak az udvari bolondoknak ad, előre egyeztetett kérdésekkel. Senkinek nincs joga szembesíteni azzal, mit beszélt akár egy évvel ezelőtt.
Ezért nem is magyaráz, hanem dalol. Pengeti a bejáratott húrokat, és meg is elégszik azokkal, akiknek ennyi elég. Nem fog kepeszteni azok figyelméért, akik nem szeretik őt, és visszakérdeznek. Vagy bármiről mást gondolnak.
Ennek viszont nem egy jelét adta. A gyerekei trollkodásnak hívják ezt. Azt például megtudtuk, hogy Horthy-emlékmű ügyében nem szándékozik hátrálni, mert nehogymá’ mások mondják meg, hogyan emlékezzünk. Konkrétan itt csak a zsidókról van szó, akik nem átallották óvatosan felemelni az ujjukat, és udvariasan szólni, hogy ez az arkangyal-értelmezés azért kissé erős, az ő nagymamájuk, netán ők maguk másképp emlékeznek a zsidótörvényekre a megszállás előttről, meg a magyar részvételről utána. Hát kapják be a zsidók! mi közük van hozzá, ütik bele a metélt horgas orrukat mindenbe. Hadd döntsük már el, arkangyalnak gondoljuk-e magunkat visszamenőlegesen.
De már a megfogalmazás is valami egész megvadult paranoiát tükröz: ilyet szól, hogy „meg akarják mondani, hogyan emlékezzünk”. Holott a zsidók csak azt akarták elmondani, hogyan történt. Ez nem akarat kérdése, hanem tény.
Vagy amikor odaröffen, hogy „köszönet Schmitt Pálnak”. Arról az emberről még az odasereglett szerelmesek és kitartottak sem gondoltak semmi olyat, hogy alkalmas lenne, netalán okos, vagy bármi egyéb, mint odaadó. De ő kifejezetten megköszöni neki az alaptörvényt, a hatszor átgyurmázottat. Mit akar ezzel mondani a költő? Hát egyrészt azt, hogy ahhoz az alkotmányhoz tényleg egy Schmitt Pál kellett, hogy átmenjen. Másrészt hogy az ország-világ előtt hazudozó, halálciki udvaronc sem lehet bukott ember, ha lojális. És hogy nem, semmilyen ügyben nincs beismerés, hátrálás, kompromisszum. Vagyunk mi, és van az ellenség. Az ellenségnek definíció szerint nincs igaza semmiben. Épp csak a vak komondort nem veszi védelmébe.
Na, ez már valami. Mégsem olyan tartalmatlan ez a beszéd, mint amilyennek a túltenyésző idézetekből tűnik. A konszolidációs ígéretek és jóslatok ezennel ejtve. Orbán Viktor csak azoknak akar megfelelni, akik bárhová követik, és akkor sem ugatnak be, amikor aztán vérző fejjel tapogatózva keresik a kijáratot. A többiek meg ne akarjanak beleszólni semmibe.
A zsarnokgyík ígérete
(Zsarnokgyík, fn.: hamvába holt magyarítási kísérlet a Tyrannosaurusra. Nem jött össze: nem mindenre elég a magyarság.)
Mármost ez a leosztás a Fidesz táborát tekintve azt jelenti, hogy legfeljebb kétmillióan mondják azt másik hatmilliónak, hogy kuss a nevetek. És csak ne fellebbezgessetek, mert egyenként lesztek levadászva.
 |
A békés egymás mellett élés nem opció. Aki nem lép egyszerre, az agyagba lesz döngölve. És még az a kétmillió is csak tessék-lássék lép egyszerre; a templomot kihagyják, ha nincs kamera, nem hiszik, csak félik az istent.
Orbán beszéde egy megismételt hadüzenet. A gyűlölet és a szívatás célpontja mindenki, aki akár csak egy emlékmű vagy neadjisten rezsiharc dolgában másként gondolkodó. Aki nincs velünk, az ellenünk van – a jelszó régóta nem változott.
Tehát hatmillió ember vagy semmit sem gondol a világról, vagy legalábbis kapiskálnia kell, hogy neki ez a rendszerváltás már megint nem jött be. Most is csak a fent nyalakodó kevesek jártak jól, nekik köszönik meg az alkotmányt is, a többiekkel meg következetesen kiszúrnak. Az ő gyerekeik sehogy se lesznek doktorok, még úgy sem, mint Schmitt Pál.
Valamiért mégsem akarnak szavazni. Hanem átengedik a döntést azoknak, akiknek elég ennyi. Senki sem hitette el velük, hogy változtathatnak a sorsukon. Pedig lám, a miniszterelnök most mondta a szemükbe, hogy az sanyarú lesz. Épp csak oda kellene menni hozzájuk, és meggyőzni őket, hogy ez nem ennyire szükségszerű.
De nincs senki, akinek ezt elhinnék. Most legalább egyértelmű, ki az úr a háznál; a miniszterelnöktől a helyi és munkahelyi káderig. El sem tudják már képzelni, hogy lehet enélkül élni. Szeretik Nagy Testvért. Legalább kétmillióan, és az neki elég.
http://hvg.hu/w/20140217_Magyarorszag_en_garde
Több százezer embert foszt meg szavazati jogától a Fidesz
Az új választási szabályozás jelentősen megnehezíti, sőt ellehetetleníti azon külföldön élő magyar állampolgárok szavazását, akik itthon nem számolták fel magyarországi állandó, vagy ideiglenes lakhelyüket. Ez esetben két lehetőség közül választhatnak az érintettek: hazajönnek és a lakóhelyük szerint voksolnak, úgy mintha itthon élnének, vagy pedig az adott külföldi országban a helyi külképviseleten, ami lakóhelyüktől akár többszáz kilométer távolságra is lehet - persze csak ha beférnek. Elég csak a Londonban élő egy-kétszázezernyi magyarra gondolni, akik csupán egyedül a követségen szavazhatnak! És mindenki más a szigetországban, Glasgow-tól, Manchester-ig.
Eközben azok, akik nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel, de az ország határain kívül élnek, az általuk választott időpontban, szavazatuk postázásával választhatnak. Ez az eljárás diszkrimináló, mert különbséget tesz a külföldön élő, de magyar állampolgárok között. A modern demokráciák egyik alapfeltétele, a választójog egyenlősége megköveteli azt is, hogy a szavazók azonos módon, azonos feltételek között adhassák le voksaikat.
A hosszabb-rövidebb ideig külföldön munkát vállalók vagy tanulók száma pontosan nem ismert, de annyi bizonyos, hogy nagyságrendileg több százezer állampolgárnak lehetetlenítik el, hogy éljen alapvető demokratikus jogával. Ezt a megkülönböztetést racionális érvekkel igazolni aligha lehet, így aztán a kormánypártok politikai érdekét sejthetjük mögötte. A Fidesz (és a KDNP) gondoskodik arról, hogy a feltehetően nekik kedvező szavazatok (azaz a határon túliaké) könnyedén eljuthasson a megfelelő helyre, míg a bizonytalan sorsú voksok leadását bürokratikus eszközökkel megnehezítik.
Ráadásul eddig a külképviseletek sincsenek a helyzet magaslatán: az amerikai kontinensen élőket például félretájékoztatták a szavazás időpontját illetően, mivel ott az idő eltolódás miatt április 6-a helyett április 5-én szavazhatnak.
http://tenytar.blog.hu/2014/02/13/tobb_szazezer_embert_foszt_meg_szavazati_jogatol_a_fidesz
Orbán évértékelőjének 10 demagóg üzenete
Vasárnap Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédet mondott (mégpedig a tizenhatodikat) a Millenáris Teátrumban, nagyjából 30 perc terjedelemben. Ahogyan megszokhattuk már tőle, ezúttal is elhangzottak hatásvadász féligazságok, csúsztatások, tréfálkozás, ígéretek további rezsi-, és adócsökkentésekről, magasabb bérekről (ha ő maradhat kolbászból lesz a kerítés) és persze az egészet áthatotta a hazug demagógia. A részletes elemzés helyett ezúttal inkább a beszéd 10 legfontosabb üzenetére (gondolatára) fókuszáltunk!
1.) Orbán demagóg mondatai közül az egyik legfontosabb: „40 év után most csökken újra a rezsi.” (Naná! A rezsiszolgáltatók mára a működőképességük határára értek, a lakosság meg alig érzett az egészből bármit is, mivel a rendszer 40 új adót vetett ki és 2600 milliárdos megszorítást hajtottak végre. Egyik kezükkel adtak, a másikkal meg kétszer annyit elvettek!)
2.) A miniszterelnök második magvas gondolata: „Bár a foglalkoztatás egész Európában csökken, nálunk viszont növekszik.” (Hát persze! Mindenki bennünket irigyel a kontinensen, tiszta sor. Ide kívánkozik egész Nyugat-Európa. Ezért dolgozik külföldön fél millió magyar! Kevéssé zavarja az Orbán-híveket, hogy a munkanélküliségi adatokat folyamatosan kozmetikázzák, három lényeges csoport segítségével: egyrészt beszámítják a külföldön dolgozókat, másrészt ide sorolják a közmunkásokat, harmadszor nem tartják nyilván az ellátórendszerekből kihullott, nem regisztrált munkanélkülieket.)
3.) Orbán hármas számú kijelentése: „Korábban 2010 -re tönkre vágták az országot: pénzügyi összeomlás volt, bár az IMF mentőövet dobott, a munkának nem volt becsülete, a rezsi folyvást növekedett és a szolgáltatók gátlástalanul visszaéltek erőfölényükkel.” (Ez mekkora aranyigazság a hangulatkeltő populizmus fekete öves nagymesterétől. Válság volt 2009 –től mindenhol a világban, de persze hogy ez is az előző ciklusok szoci vezetőinek a hibája. No meg az is, hogy a munkának akkoriban nem volt becsülete. Mert hogy most van. Érezzük is nagyon.)
4.) A kormányfő negyedik aranyköpése: „Szükség volt a bank-, és multiadóra, illetve az arányos adórendszerre és közmunkára is, annak érdekében, hogy rend legyen és hogy megvédjük magunkat a spekulánsokkal szemben.” (Hogy rend legyen…. Jó duma! Meg hogy meg kell magunkat védeni a spekulánsoktól. Orbán mindenhol ellenséget lát: zsidók, komcsik, liberálisok, nemzetközi nagytőkések, multik és bankáról fenyegetik hatalmát, akarom mondani az országot. Legalábbis ő ezt akarja elhitetni velünk. A gonosz külső erők ellen ő majd jól megvéd bennünket. Közben agyonvágja a befektetőket, elkergetik a multikat, odab*sz a bankoknak, és aztán, miután már jól rendet tett, mosolyogva körbenéz a színmagyar, jurtákban éldegélő víz-, gáz-, villany nélküli magyarságon. Fasza lesz.)
5.) Orbán ötödik gondolata, az egyik kedvencem: „A Békemenet bizonyítja: milliók mozdulnak meg, ha a rezsicsökkentést kell megvédeni.” (Persze. Főleg ha megfizetik és felbuszoztatják őket a felvonulás helyszínére. Meg ha hivatali előnyök, előléptetések és karrier várja a résztvevőket. Ami meg a milliókat illeti: jól tudjuk, hogy a békemenetesek 2 millióan is vannak. Minimum. Igaz, hogy egész Budapesten 1,8 millióan élnek, és a Békemenet helyszínein csak százezrek férnek el, de ez nem zavarja elnökünket!
6.) A hatodik nagy igazság: „A demokráciában minden rendszerről az emberek mondják ki a végső szót! Ez így volt 2010-ben is és most is így lesz” Igen, a demokráciában valóban így van elnök úr, de nálunk?
7.) Orbán hetedik fricskája: „A baloldal rendszerváltáshoz való viszonyának szimbóluma az éhségmenet élén menetelő pártvezető, aki közben százmilliókat meneteltet külföldi számlájára” (Ez kétségtelenül találat. Mert bár Simon Gabesz valóban lebukott, azért Orbán környezetében persze mindenki talpig becsületes. Ott aztán nincsenek ám százmilliókat külföldre menekítő pártvezetők. Dehogy. Az sem igaz, hogy Orbán és falubelije Mészáros úr mesés vagyonokat szerzett, ahogyan Lázártól Rogánig mindenki a Fidesz legfelső ezrében! Ők igenis kemény munkával megdolgoztak minden milliárdjukért.)
8.) A nyolcadik orbáni mondat, a másik kedvencem: „Nem szabad visszanyúlni oda, ahol azt mondják, hazudtunk reggel, éjjel meg este” (Még jó, hogy ő és csapata bezzeg mindig igazat mond. El is hiszünk neki mindent. Már a hülyébbje. A többi meg kínosan feszeng, esetleg sír, vagy röhög. Gyurcsány az öszödi beszédben tényleg elismerte, hogy sokat hazudtak, de Orbánéktól mikor várhatjuk ugyanezt? Lesz olyan egyáltalán valaha? Vagy beszopjuk, hogy ők aztán soha, de tényleg soha?
9.) Az utolsó előtti Orbán gondolat: „Meg kell védeni mindazt, amit eddig elértünk.” (No igen, azt aztán érdemes is jól megvédeni. A sok mutyit, a milliárdossá vált sok ezer Fidesz vezetőt, a zseniális egykulcsos adót, és a fantasztikus új alkotmányunkat. Remekmű valóban. És persze minden nagy művüket 2/3 –os törvénnyé is tették, nehogy már a bunkó szocik visszacsinálják egyszer.)
10.) Végül Orbán utolsó grandiózus mondata: „Az most a fő kérdés, hogy Magyarország a győztesek országa lesz-e, vagy jönnek újra a megalkuvók” (Ebben az utolsó mondatában nagy igazságot mondott. Ha ugyanis ő marad kormányon az valóban a győztesek hatalmon tartását fogja hozni. Azokét, akik jól megszedték magukat rajtunk. Marad újabb 4 vagy 8 évre az orbáni rezsim, marad a mutyi-korszak, marad a gazdagok megsegítésének programja, marad az Európától való távolodás politikája, marad az államosítások rendszere, marad a valós munkanélküliség növekedése, marad az oktatás színvonalának tovább esése, marad a kivándorlások kora, és legfőképp: marad a Fideszes oligarcha kör korlátlan hatalma, az Orbán-Lázár-Kövér-Rogán-Simicska-Nyerges birodalom virágzása. De reméljük nem így lesz. Rajtunk múlik.)
A rezsiharc okozta veszteségek államosítása jön?
A Ténytár már többször írt a hulladékgazdálkodás államosításának "sikertörténeteiről". Írásainkban jeleztük, hogy ez a történet számos kockázatot rejt magában, mind az állam, mind az önkormányzatok, mind a lakosság tekintetében. Korábban részletesen bemutattuk, hogy ez az új modell milyen veszélyeket rejthet a lakossági árakra és a szolgáltatás működésében. Arról is szóltunk, hogy a rezsiharc keretében csökkentett árak a szolgáltatás működését is veszélyeztethetik. Azaz: ezen az áron nemhogy nonprofit, hanem masszívan veszteséges állami szolgáltatók jöhetnek létre.
Ezt felismerte a kormányzat is, amely a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást végző szervezetek átvételéről folyó tárgyalásokon arra kíván - a sajtónyilatkozatok alapján - törekedni, hogy ne csak a veszteséges szolgáltatásokat vegye át.
folytatás: http://tenytar.blog.hu/2014/02/05/a_rezsiharc_okozta_vesztesegek_allamositasa_jon
itt található ez a táblázat is:
Évértékelő, elvtársak
Bármennyire is próbálták elhallgattatni nemcsak a hatóságok, vagy a közszolgálatba beleszaremberedő segglyukréteg, de még mi magunk is, sajnos nem tudtuk megakadályozni, hogy kiszivárogjon saját évértékelő beszédünk, egyenesen a szájunkból. Ezt olvashatjuk most, bármilyen undorító is.
Jelen évértékelő beszédünk gerincét a következő képezik.
Pro primo: özönlenek a jóhírek.
Nem árulunk el talán túl nagy önhittséget a tekintetben, hogy legutóbb a Názáreti Jeruzsálembe érkeztekor volt ennyire bizakodó a világ: egyrészt száguld a dzsídípí, már majdnem eléri a 2010-es szintet, ami még akkor volt, amikor még nem volt az, ami ma. Ez nagy öröm, miszerint minden matolcsiellenes károgás ellenére sikerült elérni, hogy megint ott tartunk, ahol a matolcsizmus előtt is tartottunk! Viszont most már matolcsizmus van, ami minőségi változás.
Valamint ez a jelek szerint már fenntartható matolcsizmus is egyben. Azaz egy olyan sport, mintha most már cuftig teleszart gatyával is olyan jól korcsolyáznánk, mint az odaszart szardarab nélkül. És ez, lássuk be, nagy eredmény! Hiszen a szar nem csak büdös, de bizonyos mennyiséget meghaladó esetben felettébb nehéz is: aki bárhányszor is takarított pöcegödröt, trágyázott földet, ganyézott ki disznóólat, mindezt tudja. Igaz, normális ember nem menne korcsolyázni a ganyézós gumicsizmájában, mert az hülyeség, normális ember viszont nem is része a nemzeti együttműködésnek. (Szerencsére, tegyük hozzá.)
Korcsolyázunk tehát a ganyés csizmában, rémbüdösen, mi viszont ezt élvezzük. Magyarország jobban korcsolyázik.
Pro szekundó: le van nyomva az infláció is. Kicsike lett, ugyanis. És ezzel az inflációval, tréfás módon, pont az van, hogy ez akkor jó, hogyha ő kicsike! Ez mondjuk szerencse, mert így ismét sikert könyvelhetünk el az objektív tájékoztatás nagyobb dicsőségére, másrészt ennek a sok gyakorló háziasszony örül! Egyrészt azért örül, hogy kicsi, így gyorsabban, fájdalommentesen túl van a házasélet gyötrelmein, mivel könnyebben befér a konyhaszekrénybe az infláció − rögtön az arialtizenkettes rezsicsökkentés mellé.
Továbbá még ha hozzávesszük a jóhírekbe, hogy rohad lefele a munkanélküliség, mert akinek esze van, már régen exodált londonba, münkenbe vagy bájerwürttembergbe, a többi meg közmunkási létértelme teljes tudatában takaríccsa a beton közül a fűcsomókat manikűrollóval, kivan az egész Ószövetség. Ami meg már majdnem olyan erősségű állítás a világegyetembe, mint a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata, pedig azt személyesen a Kerényi Frigyes nyalta fényesre, közvetlenül ott, ahol néhai doktor smittpál írta rá az ő nevét, személyesen. (Mármint hogy mint doktor néhai, egyebekben kitűnő egészségnek örvend, hálajóistennek.)
Na, hogy mi legyen mostan.
Mindenek előtt: el kell ismernünk, nekünk, minden lében bérrettegő kanálisoknak, hogy tévedtünk. Igen, a nyugat ki kíván zsákmányolni minket, az utolsó kuplungcsapágyig bezárólag, amennyiben mi ezt akarjuk. Voltak itt ugyan felhorgadások a demokrácia táptalajának megcsökkenése mián a Lajtán túl, egész ejrópában, úniói szinten akár, de ezek idejekorán alábbhagytak, midőn is megnyilvánulódott, hogy nekünk, derék magyaroknak ez nem baj. Mármint az nem baj, hogy megint kádárrendszer lesz: ezzel megbékéltünk előző életünkben, és bár akkor se volt jó, legalább tudtuk, hogy a szomszédköcsögnek még rosszabb, és ezzel levolt a lényeg. (A szemét Pali is, hogy nem csináltatja meg a sövényt az ő oldalán, pedig a tanácsnál dolgozik a hátsótelekszomszédja, el tudná intéztetni. Nem csoda, ha én meg odahordom a rothadtdióbelet, a susnyásba. Meg is érdemli. És így tovább.)
Másképpen: látszik, hogy ez a rezsim megelégszik azzal, ha éhbéren tizenkétóráztatja az embereit a folkszvágen. Mert rájött ugyan arra is, hogy a lakosság egyharmada vagy cigány, vagy egyéb módon kerül sokba a felemelkedése, azokkal viszont nincs mit tenni: ott kell hagyni őket, az árok mellett, hátha kitakarítják véletlenül. Valakinek viszont dolgoznia is kell, hogy jusson a lázárboldizsárnak lézerblokkolóra: annak a jómunkásembernek viszont direkte nem jó, ha tudja, hogy máshol még mindig háromhatvan a kenyér − és bár igaz, hogy euróban, még így is megéri. El kell tehát titkolni előlük teljes nyugati demokráciát, mindenestül, és így majd beblokkolnak a volvóhungarihoz karosszériát fényezni minimálbérért. És majd megnézik a való világot a tévében. Ott már a hatodik szériánál tart az emberiség, ha jól hallom.
Még másképpen: nem kell ide fejlődés, kutatás, felsőoktatás, sőt, oktatás is csak addig, amíg el lehet adni a központosított tormaiszeszilt. Minek ezeknek akármi is: a szilveszteri műsort is mindig szidják, hiába minden erőfeszítése a televízióban dolgozó elvtársaknak. Panaszkodnak csak mindenre, pedig vért izzadnak azok a médiaelvtársak. Ezeknek semmise jó, csak vásárolgatnának, nyakló nélkül. Tele van velük az összes, (még egyelőre) nem állami áruház. Jobb lenne bezárni ezeket is, és kisorsolni mindent, de még a parizert is, lottótárgynyeremény-sorsolás keretében, az arra érdemesek között.
Ne egyen már minden paraszt szalámit, a kurva életbe már.
http://kikellennekjonni.blog.hu/2014/02/16/evertekelo_elvtarsak
