Bartus László: Hazudjunk hihetően, elvtársak!

Orbán forgatókönyve szerint zajlott az október 23-i ellenzéki gyűlés. Egyetlen eredeti gondolat nem volt a felszólalók beszédeiben, senki nem kérdőjelezte meg az Orbán-rendszer törvényességét. Semmit nem tudott mondani az ellenzék azon a kitüntetett napon, amikor a közfigyelem a szónokokra irányult. Az ellenzék tovább halad a maga által kijelölt zsákutcában. Még az időzítés is úgy sikerült, mintha az ellenzéki vezetők Orbán előzenekaraként léptek volna fel. Október 23-án, a forradalom napján, egy újabb diktatúra közepén, a legkisebb forradalmi erő sem volt az ellenzék megmozdulásában.

Az is szimbolikusnak tekinthető, hogy az október 23-i civil tüntetések csendben átmentek pártrendezvényekbe. Attól kezdve, hogy először még a közönség soraiból is el akarták zavarni az ellenzéki politikusokat, hamar eljutottunk oda, hogy ők mondják a beszédeket. Ennek oka az, hogy a civil kezdeményezések közönsége is jórészt azokból állt, akik ezeknek a pártoknak a kormányzása alatt kedvezményezettek voltak, és alig várják, hogy visszaülhessenek a húsosfazék mellé. Nekik nem érdekük, hogy bármi változzon abból, ami Orbán rendszerét megelőzte és előidézte. Mindezt úgy akarják visszakapni, hogy semmiféle áldozatot ne kelljen hozni, semmiféle kockázatot ne kelljen vállalni. Úgy viselkednek, mint az a kurva, aki úgy szeretne túlesni az aktuson, hogy ne érezzen közben semmit. Akkor nem is történt semmi.

Ennek a magatartásnak a politikai manifesztációja a “fogjunk össze, és váltsuk le Orbán Viktort” kezdetű hazug stratégia. Ez a stratégia azért jó, mert a százszor és ezerszer megbukott baloldali pártokat és politikusokat helyezi újra a figyelem középpontjába. Ha a választásokra helyeződik a hangsúly, akkor ők veszik át az irányítást, és mindenki az általuk kötött kompromisszumok, alkuk és árulások kiszolgáltatottja lesz. Az MSZP nem azért bukott párt, mert a Fidesz legyőzte, hanem azért, mert egy olyan társadalmi-gazdasági modellt hozott létre a pártpénztárnoki rendszerével, amelynek következménye a fasiszta diktatúra lett. Ez a párt azóta semmit nem változott, azóta is a pártpénztárnoka és az általa kézben tartott pártelit irányítja, a pártpénztárnok bábja az elnöke, és a tragédiához vezető mentalitása is a régi. Mindezt átlengi annak gyanúja, hogy a két pártpénztárnok együttműködése nem ért véget, és az MSZP-t valójában a Fidesz irányítja. Jó esetben kettejük alkujának eredménye.

Ennek a pártnak a holdudvara az a lezsidózott balliberális értelmiség, amely a megélhetését keresi, de az elmúlt húsz év miatt nem tiszta a lelkiismerete. Ezért nem tud szembefordulni a Fidesszel, annak ellenére sem, hogy az a Mein Kampf ideológiájával összhangban álló antiszemita, náci alapvetéssel igyekszik kiszorítani őket a közéletből, a gazdaságból és a kultúrából. Ezek az emberek határozzák meg az ellenzék magatartását, hangvételét, és ők fedezik az ellenzéki hazugságokat. Ez a réteg eladta magát, haszonélvezője volt a pártpénztárnoki rendszernek, amelynek semmi köze nem volt egy szabad jogállamhoz. Nem véletlenül vezetett egy fasiszta diktatúrához. Azt mondani sem kell, hogy nem áll mellettük a magyar nép, a magyar népnek az a része sem, amely utálja Orbán Viktort, mert őket még jobban utálja. Orbán populizmusáról még sokan azt hiszik, hogy az őszinteség és egyenesség, de róluk messziről bűzlik, hogy hazudnak, alakoskodnak, képmutatóskodnak, és magukon kívül senki más nem érdekli őket. Nagy ívben szarnak ők a vidéki képzetlen, mindenre alkalmatlan magyar kisemberek tömegeire. Nekik annyi dolguk lenne, hogy szavazzák vissza őket az előző életszínvonalukba és a korábbi társadalmi pozíciójukba. Szerencsére nem szavazzák, és jól teszik. Egyre jobb véleményem van a magyar népről.

A “hórukk”, “fogjunk össze, és váltsuk le Orbán Viktort” hazugsága ennek a rétegnek az érdekeit szolgálja. Nekik szerez megélhetési politikusi állásokat, ennek a rétegnek kapar valami másodrangú megélhetési lehetőséget, miközben elkerülik a kényelmetlenséggel járó konfrontációt az Orbán-rendszerrel. Ez a banda még arra sem képes, hogy fellázadjon, férfiasan szembeálljon. Sunyi módon akarná visszalopni magát a hatalomba, amilyen sunyi módon fosztogatta korábban a közvagyont. Nem érdemlik meg, hogy bármit visszakapjanak. Nincs az ő felháborodásukban semmi őszinteség, alakoskodás az egész. Politikai képviselőjük az a Mesterházy, aki annyira súlytalan a hazug szerepe miatt, hogy attól kellett tartani, a beszéde közben elszáll a színpadról, mint egy luftballon. Orbánhoz képest a különbség bizonyos látszatok betartásában van, és abban, hogy Orbán tehetségesebb abban, amit csinál.

A hülye is látja az Orbánnak felkínált alkut. Összekacsintanak vele, jelezve, hogy elfogadják a hamis legitimációt, nem kezdik ki a rendszer törvényességét. Eltűrnek minden megaláztatást, tudomásul veszik a pöcegödörben kijelölt helyüket. Cserébe várják a maguk és szűkebb holdudvaruk megélhetését. Orbán pedig tudomásul veszi az önkéntes kapitulációt, eljátssza a demokratikus bohózatot, és a számára szükséges mértékben megadja a lábánál doromboló ellenzéknek az ehhez szükséges feltételeket. Miközben leköpi és mélyen megveti őket. Ez az ellenzék arról szól, hogy elfogadta a totális vereséget, tudomásul veszi, hogy diktatúrában kell élnie, feladta az Orbán-rendszerrel való konfrontációt, és alázatosan tartja a markát a koncért a legitimációért cserébe. Közönséges árulók.

Nem csoda hát, ha ugyanaz a közönség, amely kivonult a civil szervezésre, most kivonult a többpárti pártrendezvényre. Várják vissza a fejős tehenet. Mindegy ki, csak valaki kaparja ki a gesztenyét. Hozzájuk csapódik még az a néhány ezer baloldali szerencsétlen ember, akik hisznek ezeknek a szélhámosoknak, akik azt hiszik, hogy amit a Klubrádióban és az ATV-ben a minden hájjal megkent manipulátorok előadnak, az úgy van. Ők kiabálnak kórusban, hogy “összefogást!”. Ők az egész színjátékban a legnyomorultabbak, akiknek annyi eszük sincs, mint a színpadon felejtett mikrofonzsinórnak. Ők azok, akiket legjobban lenéznek és megvetnek azok, akiknek a hazugságait elhiszik. A legtöbb tartás még azokban van, akik nem mennek el ezekre a hazug rendezvényekre, hanem otthonról figyelik mindazt a szemétséget, amit Orbán Viktor és a hozzá méltó ellenzéki banda bemutat. Akkor lesz majd október 23-i ellenzéki “rendezvény”, elvtársak, amikor ezek kijönnek az utcára, és ők elmondják mit gondolnak mindkét társaságról. Az nem biztos, hogy október 23-án lesz, de méltóbb lesz a forradalomhoz, mint ez a felháborító képmutatás és nyavalygás, amit az ellenzéki pártok most előadtak.

Október 23-án, egy diktatúra elleni felkelés évfordulóján nem hangzott el egyetlen forradalmi beszéd. A különböző ellenzéki pártok vezetői azon a kis koncon marakodtak nyilvánosan, amit Orbántól az árulásukért kapnak cserébe. Mesterházy és Bajnai tolja azt a szalondumát, ami megvan nekik engedve, és amely még az élőt is a temetőbe küldi. Felsorakoznak az egyszemélyes pártok képviselői Fodor Gáborral az élen, hogy “legyen lista”, mert akkor nekik is lesz egy parlamenti állásuk. Nem kéne már valami rendes szakmát keresni és dolgozni, Gábor? Munkából is meg lehet élni. Bokros Lajos azt mondja, ha most nem sikerül leváltani Orbánt választások útján, akkor később már csak forradalommal lehet. Miért? Mi a különbség a mostani helyzet és a 2014-es katasztrofális választási vereség utáni helyzet között?

Az igazság az lett volna, ha valaki azt mondja, hogy Orbán a “fülkeforradalommal” megdöntötte a demokratikus alkotmányos rendet, új rendszere eltörölte a szabad és demokratikus választásokat, megszüntette a választásokon az egyenlő feltételeket. Rendszere törvénytelen, demokratikusan nem lehet leváltani, Orbán ellenforradalmát csak egy tényleges forradalom képes elsöpörni. A jelenlegi ellenzék viszont elárulta a demokráciát, a magyar népet, kiegyezést keres az önkényuralommal, és útjában áll egy ilyen forradalomnak. Forradalomra van szükség Orbán ellenforradalmával szemben, de nem véres forradalomra. Törvénytelen rendszerének totális bojkottjára, a választási komédia, a parlamenti ingyencirkusz és a demokrácia hazug színjátékának elutasítására. Ebbe bele fog bukni. Az általa rendezett antidemokratikus választásokon viszont nem fog megbukni, azok csak megerősítik őt. Akik itt a választási összefogás lehetséges sikereiről hazudoznak, azok Orbán keze alá dolgoznak. Köszöni szépen.

Mesterházy és Bajnai kötöttek egy különalkut, a többiek kinyalhatják. Kevés helyet hagyott Orbán az új parlamentben, az kell nekik. Mindenki mást kiszorítottak, de ott képmutatóskodtak azokkal, akiket megszívattak. Bajnainak nem is volt semmi választása, mert ha nem megy bele az MSZP gyilkos ölelésébe, be is fejezhette volna egy évvel ezelőtt indult politikai pályafutását, ami mindenkinek a legjobb lett volna. Ha csak annyit tesz, hogy magával rántja a Szigetvári nevű szörnyet, már volt egy pozitívuma a visszatérésének. Bajnai egy év alatt bebizonyította a totális alkalmatlanságát, személye és jelenléte ma már káros és pusztító. Minden elképzelése és akciója kudarcot vallott. Egy éve még úgy indult, hogy az MSZP-nek is ellenfele, az MSZP nem demokratikus párt, az elmúlt húsz év örököse a Fidesszel együtt. Szemkilövetők. Ezzel szemben egy jobbközép összefogást hirdetett, amely összefogásnak két tagja lett, az obsitos és a drogos. Egy év után pedig ott tart, hogy megtűrt kutyaként kapott harminc ócska választási körzetet attól a párttól, amelyet gyalázott. Még az sem zavarja, hogy ez a párt olyan programot fogadott el, hogy ahhoz képest a Kommunista Kiáltvány és a Szovjetunió villamosítási programja kapitalista csökevény. Az MSZP pedig ezzel a különalkuval megteremtette a hamis látszatát annak, hogy ők bárkivel is összefognának. Egyébként nincs is kivel, mert Bajnai pártja nem párt, Fodor, Kuncze, Bokros egyszemélyes pártjaival miért kellene összefogni? Ezek magánszemélyek, nem pártok. Gyurcsánnyal pedig miért fognának össze, ha már egyszer sikerült végre kiutálni és kirugdosni? Bajnai megtűrése és politikai felravatalozása az ára annak, hogy saját hazugságukat se hazudtolják meg, és úgy tesznek, mintha lenne “ellenzéki összefogás”. Aztán felmennek a színpadra egymás után, és akik kimaradtak, azok közös listát javasolnak, hogy legyen egy állásuk, vagy legalább a hazugságban legyenek következetesek.

A legdicstelenebb szerepet még mindig Gyurcsány játssza, aki képes erre a szintre süllyedni, ezekkel a hazug emberekkel, árulókkal egy színpadra fellépni. Elfogadja azt a hazugságot, hogy aki nem fog össze az Orbán-rendszert legitimáló álellenzékkel, az ellenség. Miközben ők az ellenség, akik egy hajóban ülnek Orbánnal. Mesterházy elmondta a kongresszusi programbeszédét, és egyetlen szóval nem említette, hogy Orbánék megdöntötték az alkotmányos rendet, de ők visszaállítják a jogállamot. Orbánnal kelt versenyre, ki tud nagyobbat hazudni, előadott egy őskomcsi programot, hogy elveszik a gazdagoktól a pénzt és a szegényeknek adják. Ennyi lesz a változás. Hogy Bajnai ezek után nem felmondta, hanem aláírta a választási szerződést, azon már nem csodálkozunk. Sajnos, a gerinc osztogatásáról lemaradt. De Gyurcsánynak e beszéd után nem lett volna szabad erre a színpadra fellépnie, vagy ki kellett volna borítania bilit, esetleg meghirdetni az Orbán-rendszer elleni bojkott-forradalmat. Bejelenteni, hogy ebben az összefogásban, amely győzelme esetén ezt ígéri, nem kíván részt venni. Ehelyett még mindig ajánlgatta magukat a közös listára. Édes jó Istenem. Hol él ez az ember? Soha nem fogják őt elfogadni. Ő az MSZP romlott identitását kezdte ki. Soha nem bocsátják meg neki, hogy a veséjükbe látott.

Gyalázatos volt ez az ellenzéki megmozdulás, mert nem derült ki, hogy az Orbán-rendszer nem politikai, hanem szimpla rendőrségi kérdés. Bűnözők irányítják az országot, és a legnagyobb bűncselekményük nem a szervezett rablás, nem a röhejes “trafikmutyi”, hanem az alkotmányos rend megdöntése. Ezekkel csak úgy lenne szabad beszélni, mint bűnözőkkel. Az ellenzék politikusi rangra emel bűnözőket, amikor politikai kérdésekről egyáltalán tárgyal vagy vitatkozik velük. Ha ez így rendben van, miért nem hozzák ki a Kozma utcai börtönből az elítélteket, és miért nem versenyeznek velük egy választáson? Orbán és bűnszervezete nem is titkolja, hogy bűnözőkkel állunk szemben. Azok a módszerek, amelyeket ők használnak, azok nem legitim és nem demokratikus módszerek. A legsötétebb titkosszolgálati akciókkal járatják le azt, hogy valaki a választási csalást a szájára vegye, miközben a legnagyobb választási csalásra készülnek. Ha az ellenzék nem mondja ki, hogy ez egy bűnszervezet, akkor ezek csinálnak belőlük bűnözőket. Két nap alatt elhitették, hogy az ellenzék követ el választási csalásokat. Egy Ceausescu-szerű jelenség önkényuralma tart, ők felháborodnak, hogy ledöntik a felcsúti diktátor szobrát, és úgy állítják be, mintha ez nem lenne “elegáns”. Sérti a nácik kényes ízlését. A sok széplelkű ellenzéki pedig elszégyelli magát, hogy tényleg, ez nem szép dolog. Ahelyett, hogy követelné a letartóztatását ennek a bűnszervezetnek. Ott tartunk, hogy a baloldal agressziójától hangos az ország, miközben ezek a gyáva, megalkuvó nyulak ott motyognak egy nevetséges színpadon, amit még ki sem tudnak hangosítani rendesen.

Mesterházy nagy bátran még azt is mondta, hogy “önkényuralom van”. Jé? Mitől lett az? Egy éve ezen a rendszeren semmi nem változott, csak jobb lett, mert a segítségükkel konszolidálódott. Már Orbánék tukmálják a Klubrádióra a frekvenciákat, hogy mondják csak az orbitális baromságaikat, és tartsák fenn a rendszert, a demokrácia hazug látszatát. Annak a rádiónak önként kellett volna elhallgatnia tilatkozásul. A törvénytelen uralmat megbénítani kellene, nem komfortossá tenni. Egy évvel ezelőtt még közhülye voltam, hogy diktatúrának neveztem ezt a rendszert, és az is maradtam, mert nem akkor mondtam az önkényuralmat, amikor Mesterházy elvtárs. De én nem úgy mondom, mint ő. Ahogy ő mondja, abból nem következik semmi. Ahogy én mondom, abból az következik, hogy nincs megalkuvás, nincs legitimáció, nincsenek választások, nincs parlamenti színjátszás, hanem csak a totális elutasítás, a teljes bojkott, a bűnözőkkel való mindenféle kapcsolat felmondása. Várjuk az őrizetbe vételeket és a vádemelést.

A tragédia az, hogy Mesterházyba azzal akarták belefojtani a szót, hogy “összefogást!” Ez tragédia. Azt kellett volna kiabálni, hogy “hazug az összefogás!” Hazugság az is, hogy választáson kell legyőzni azokat, akik az alkotmányos rendet megdöntötték, és ezért bármilyen összefogásra lenne szükség. De még az összefogásról is hazudnak. Akkor legalább fognának össze, de még az összefogás is hazugság. Hazudjunk hihetően elvtársak, erről szólt a színpadon dúló vita.

Létezik baloldali agymosás is, és ez az “összefogás” kezdetű hazudozás a baloldali agymosás eredménye. Azok állnak mögötte, akik a kicsinyes magánéredekeiket úgy akarják érvényesíteni, hogy hátha az általuk lenézett magyar paraszt rájuk szavaz, és akkor visszakapnak mindent. Ha nem, akkor ki tudnak kényszeríteni egy olyan alkupozíciót, hogy az edigi kiváltságaikból és életszínvonalukból megőrizzenek valamit. Ebben az esetben még mindig ők irányítják az eseményeket, legalábbis az ellenzéki oldalon. De egy mégoly vértelen forradalom is kiszámíthatatlan számukra, és nem tudják azt a saját kontrolljuk alatt tartani. Erről szól a történet. Ezeknek kellene elmenniük, de baromi gyorsan, viszont nem fognak. De majd eljön az idő, amikor az általuk megvetett és lenézett parasztok elkergetik őket. Ez lesz az igazi ünnep. Ezek elkergetése nélkül ugyanis nem lehet elkergetni Orbánt sem.

Azért ma is feltárultak a jellemek. Kuncze, miközben emlékeztette az ellenzék sírásóit, hogy legalább saját hazudozásaikhoz legyenek következetesek, és ha már elindulnak egy illegitim választáson (ezt én mondom), és azt mondják, hogy össze kell fogni, akkor az összefogás közös listát, közös listavezetőt jelent. Legalább a hauzgságaikban legyen valami rendszer. Kuncze közölte, hogy ebben az egész mocskos hazudozásban nem kíván részt venni, nem kíván Orbán álellenzéke lenni egy kis baksisért, nem akar egy fasiszta diktatúrában a kinyalt fenekű önkényúr kegyelemkenyerén élni, mint az MSZP politikusai, élükön Mesterházyval és Bajnaival. Hasonlóképpen fogalmazott Gyurcsány is. Ha ő bárminek akadálya, akkor kész félrevonulni és elállni az útból, és ez fejeződött ki Bokros Lajos beszédéből is. Ezeken az embereken látszik az, hogy a magánérdekeiken kívül még érdekli őket más is, úgymint haza, jog, demokrácia, szabadság.

A Fidesz talpnyalóinak szegődő ellenzék hitette el, hogy a tömeg az hülye, nem értené meg a bojkottot, nem értené meg, hogy puccs történt. Ők verték bele a tömeg fejébe a választási komédián való részvételt, és azt hazudják, hogy abból azt már nem is lehet kiverni, a tömeg tehetetlensége ezt nem teszi lehetővé. Ha ezt meghallja egy kommunikációs marketing szakember, a hasát fogja a nevetéstől, mert pontosan tudja, hogy a tömeggel mindent el lehet fogadtatni, még azt is, ami nincs. Ebből élnek ők. Ezek a hazugságok egy szűk baloldali-liberális elit érdekeit szolgálják, akik nemcsak haszonélvezői voltak az MSZP pártpénztárnoki rendszerének, hanem – mint mondtuk – Orbán diktatúrájának előidézői is. Ők mondják a beszédeket, beszélnek a Klubrációban és az ATV-ben, ők akarják manipulálni tudatosan az emberek gondolkodását. Ezeknek kellene eltűnni, mert ezek állnak a szabadság útjában, és ez az október 23-i rendezvény is annak jegyében telt, hogy az ellenzék az ő foglyuk. Miközben egy épkézláb ötletük, egy jó mondatuk, egy értelmes gondolatuk nincs. Tehetségtelen, vérszívó, élősdi népség, amely másra sem alkalmas, mint megfojtani mindent, amiben valami élet van.

Az Orbán-rendszer ellenfelei civil gyűléseken kezdték és áruló álellenzéki pártok gyűlésén fejezték be. Amikor a szobordöntéskor feltámadt valami a civil szabadság emlékéből, ez a mindent kontrolláló népség azonnal a torkának ugrott az álszent dumájával, és Orbán propagandagépezetének vetette oda őket. Ők pedig meghunyászkodtak, mert ők is a parlamenti melegedőbe vágynak.

Ennél még a futball vb elvesztése miatt is nagyobb tiltakozások voltak. Itt pedig történetesen nem egy meccset, hanem a szabadságot és a demokráciát vesztettük el. Akkor kirakatokat törtek be, ma pisszenni sem szabad, mert az ellenzék azonnal lehurrogja, aki ki meri nyitni a száját. Ne legyünk szélsőségesek, mondják. Miközben, ha van szélsőséges viselkedés, akkor az az, ahogyan ők ezt a bűncselekménysorozatot és a diktatúrát eltűrik.

Szégyen és gyalázat így emlékezni egy forradalomra. Árulással és a diktatúrával való kiegyezés és fegyverletétel feltételein való marakodással. Nincs annál nagyobb szégyen, hogy nem ők, hanem Orbán hirdetett harcot. Erre mondta a nagyanyám, hogy most ment el a kedvem az egésztől.

Orbán beszélt úgy, mintha ellenzéki lenne. Még a végén kénytelen lesz saját maga megdönteni a rendszerét, mert ezekre a korrupt és hiú balfácánokra hiába vár. Elalszik közben az unalomtól.