Benjamin László: Albérlet
Csordogál a sárga lámpafény,
Tornyosul a mosatlan edény.
Kenyér, dohány és könyv az asztalon.
Az őrült költő képe a falon.
Emmi számol. Keze ölébe hul..
Szerelemmel és bizalmatlanul
néz rám, ki éhség s vérengző korok
ellen oltalmul verseket írok.
1939
Király Gábor: A másik oldal
(reflexió E.V. versére)
Szóltam, hogy jönnek a fasiszta celebek,
szóltam, hogy nem lesz jó, ha a szart lenyeled,
szóltam, hogy ki fogják lopni a szemedet
azt mondtad, nyugi, mert ezek nem ilyenek.
Szóltam, hogy te leszel bűnbak a bankoknál,
szóltam, hogy rosszabb lesz Budapest Bangkoknál,
Szóltam, hogy leköpnek költői esteden,
azt mondtad, nem kéne ördögöt festenem.
Szóltam, hogy ki fogják rúgni a mamádat,
szóltam, hogy elő lesz írva az alázat,
szóltam, hogy nevükre íratják hazádat,
azt mondtad, nem eshet meg ez a gyalázat.
Szóltam, hogy több lesz az erőszak szervezet,
szóltam, hogy lapít majd minden szakszervezet,
szóltam, hogy lesz majd itt bankszámla zárolás,
azt mondtad, unalmas már ez a károgás.
Szóltam, hogy te leszel hibás az árvízért,
szóltam, hogy nem kapsz majd gyufát se száztízért,
szóltam, hogy rajtad verik le a havazást,
azt mondtad, hagyjam már abba a savazást.
Szóltam hogy viszi az egyház a sulikat,
szóltam hogy mérnökök helyett majd kulikat
képeznek ezerrel, s bezárják a gyárat,
azt mondtad, ilyen a kereslet-kínálat.
Szóltam, hogy felbontják mindegyik leveled,
szóltam, hogy feltörlik a padlót teveled,
szóltam, hogy nem lesz a várad a te házad,
azt mondtad, béke van, nyugi, ne parázzak.
Azt mondtad nem érint téged, ha úgy lesz se,
azt mondtad véggye meg magát a férgesse,
azt mondtad, ráérek, hiszem ha látom,
_______________________________________________
"A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.
Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.
Fiúk guggolnak, és parázslanak
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.
Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen."
1944