Váratlan régészeti lelettel zárult a Herman Ottó Múzeum április óta ásatása Miskolc-tapolcai barlangfürdő előtt, egy 11. században épült kör alakú templom falait találták meg. A történészek több mint száz éve keresik a városnak is nevet adó Miskolc nemzetség monostorát, amelyet az 1500-as évek harcai pusztítottak el. A pusztulás óta eltelt ötszáz év alatt nemcsak az épületek enyésztek el, de mára a város lakói se tudják, hol lehetnek az apátság földalatti maradványai.
Fotó: Vajda János / MTI
A történészek több mint száz éve keresik a városnak is nevet adó Miskolc nemzetség monostorát, amelyet az 1500-as évek harcai pusztítottak el. A pusztulás óta eltelt ötszáz év alatt nemcsak az épületek enyésztek el, de mára a város lakói se tudják, hol lehetnek az apátság földalatti maradványai. Így történhetett meg, hogy Szendrey János, Miskolc történésze száz évvel ez előtt még úgy gondolta, az apátságot egy hegyen, a Tapolca melletti Szent Benedek hegyen kell keressük. Úgy tűnik, tévedett. A Miskolc nemzetség által a 12. században alapított bencés apátságot a tapolcai völgyben, a már az őskor óta használt meleg vizű források közelében építették fel. A kutatók elmondása szerint a templom felépítéséhez a dombtető helyett azért választották ezt a helyszínt, mert a meleg vizű forrásokat már akkor is használták. Ez a helyszínválasztás a 12. században ugyan még helyesnek bizonyult, de a klímaváltozás a tapolcai völgyben is éreztette hatását. A 14-15. századra hűvösebbé, csapadékosabbá váló időjárás miatt megemelkedett a talajvíz szintje az apátsági templom környezetében. A hegyekről lemosódó hordalék és az emelkedő talajvízszint egy időre feltehetően lakhatatlanná tette az apátságot. A templom belsejét elöntötte a víz.
Hogy továbbra is használni lehessen az épületeket, a templombelsőbe a 15. század első felében egy méter vastagon agyagot hordtak be, így emelve a talajvíz szintje fölé a padló szintjét. Ez az agyagréteg már júniusban napvilágra került. A régészek abban reménykedtek, hogy a feltöltés alatt megmaradhatott a templom eredeti, 12. században kialakított belső berendezése.
A Miskolc- név eredete
A Miskolc név az Árpádok korában nemzetség-, személy-, és helynévül szolgált. Miskolc nemzetség a honfoglaló Borsokból a XII. században kiszakadt, önálló nemre emelkedett ága volt. Eredetileg Miskócnak ejtették. Az „l” betű a XIV. századba került bele. Az árpád-kori Miskolc alatt a nemzetség telepekre osztott szálláshelyére kell gondolnunk, melynek központja a névadó Miskolc volt. A szállásföldön épült a nemzetség tapolcai monostora, amelyet a miskolci régészek ebben az évben a Barlangfürdő bővítésekor tártak fel. Valószínűleg a Miskolcok ide temetkeztek.
1365-ben Nagy Lajos király birtokába került és ettől kezdve fejlődésnek indult a település és Zsigmond király 1405-ben városi rangra emelte.
A XVI. század közepéig a lakosság teljes egészében a római katolikusú volt,a reformáció idején azonban áttért az új hitre. A török kiűzése és a Thököly, valamint a Rákóczi vezette szabadságharc után – melyekben a város tevékenyen részt vett, egyre több idegen és más vallású költözött be Miskolcra.
