A 20 millió lakosával és a kb. 600 ezer négyzetkilométeres területével a világ negyedik legnagyobb szigete Afrikától keletre fekszik az Indiai-óceánon, Mozambik keleti partja előtt. Madagaszkár szigetén a természet egyedülálló: az eredeti esőerdőktől a szavannákig minden megtalálható itt. Az állatvilág is különleges: makik csak Madagaszkáron élnek. Csimpánzokat vagy kígyókat viszont hiába keresünk itt: ezek egyszerűen nincsenek a szigeten.
A Majunga-i hatalmas kb 8000 éves Baobab fa
Madagaszkár egy különleges világ, ahol Afrika színei Ázsia titokzatosságával keverednek. Madagaszkár, más nevén a "vörös sziget" Afrika legnagyobb szigetországa, de ha valaki odautazik, megdöbbenve tapasztalja: ez nem Afrika, ez egy másik világ. Nincsenek oroszlánok, zsiráfok, elefántok, zebrák, viszont vannak helyettük makik, fosszák, kaméleonok.
A kontinenstől a Mozambiki-csatorna választja el. A főszigeten kívül több kisebb sziget (Nosy Be, 293 km2; Sainte Marie, 165 km2) és a délkeleti partok előterében 450 km hosszan húzódó korallzátonyok is az országhoz tartoznak. A fősziget nagy része 1300-1800 m magas fennsík, amelyből kialudt tűzhányók emelkednek ki. Az ország legmagasabb pontja a Tsaratanana-hegységben emelkedik. A központi fennsík kelet felé lépcsőzetesen szakad le a 10-15 km széles parti síkságra, nyugat felé a meredek lejtők hullámos dombvidékre futnak le.
Benyovszky 1772-ben XV. Lajos francia királynak ajánlotta fel szolgálatait, aki Ile de France (Mauritius) szigetére küldte, az ottani kormányzó pedig madagaszkári telep létesítésével bízta meg. 1774-ben alapította meg Louisbourg telepét, expedíciói jelentősen hozzájárultak a sziget megismeréséhez, utat épített, mocsarakat csapolt le.
Emberséges bánásmódjával annyira elnyerte a bennszülöttek bizalmát, hogy azok – legalábbis az ő elmondása szerint – 1776-ban ampanszakabévá (királlyá) választották. A francia udvar bárói címet ugyan adott neki, de a királyit már nem ismerte el.
A nyughatatlan természetű Benyovszky 1778-ban grófi méltóságban részesült, de kalandok híján nem találta a helyét. Terveket készített a közlekedés, a fiumei kikötő fejlesztésére, ám támogatókra nem talált. 1782-ben ismét Amerikába ment, de a függetlenségi háború már a végéhez közeledett, így Madagaszkár gyarmatosításának tervét elevenítette fel. Baltimore-i kereskedők segítségével felszerelt expedíciója 1785 júliusában szállt partra a sziget északkeleti részén, és Angontsynál erődöt épített. Madagaszkár szigetén a bennszülöttek a mai napig szeretettel és tisztelettel emlékeznek vissza arra a hajdanán Európából érkezett világutazóra, aki megpróbálta megismertetni az ottaniakkal a civilizált világ előnyeit. Ez a távoli földről érkezett ember meggyógyította a betegeket, ételt osztott az éhezőknek és kibékítette az egymással viaskodó törzseket, és tetteit ismerve abban sincsen semmi meglepő, hogy Madagaszkáron az emberek nem feledkeztek meg egykor volt uralkodójukról.
Benyovszky az ellene küldött francia csapattal vívott csatában vesztette életét 1786. május 23-án, sírját az erőd tövében a trópusi erdőnél, ma is gondozzák..
Utolsó vállalkozása előtt francia nyelven írta meg kalandjait, a földrajzi és néprajzi szempontból is jelentős művet számos nyelvre lefordították, magyarra Jókai Mór ültette át.
Benyovszky szerepét, felfedezéseit máig vitatják a történészek és a földrajztudósok, főleg a franciák. Színes életét sokan feldolgozták, még operát is írtak róla.
A „hatodik kontinens”, ahogy gyakran nevezik, olyan távol van a világtól, hogy itt olyan növény- és állatfajok alakultak ki, amelyek különben sehol másutt. Ez a sziget élővilágának 90%-áról elmondható. Mert Madagaszkár azon régi szigetekhez tartozik, amelyek már egy fél örökkévalóság előtt leváltak a szárazföldről, és így teljes elszigeteltségben fejlődhetett itt a flóra és fauna.
A sziget egyike volt a világ azon helyeinek, amelyeket utolsóként népesítettek be. Feltételezések szerint a szigetet csak Krisztus előtt 350-ben kezdték belakni.
Miután az első francia gyarmatosítási kísérlet sikertelennek bizonyult, a 17. és 18. században a kalózok használták tartózkodási helyként Madagaszkárt. A francia gyarmatosítás után a teljes függetlenséget 1960-ban nyerte el Malgas Köztársaság néven. Nevét 1972-ben változtatták Madagaszkárra. .
Bolygónk negyedik legnagyobb szigetének, az Afrika délkeleti partjaival szemben elnyúló Madagaszkárnak a felszínét egy észak-déli irányú hegylánc határozza meg.
A keleti oldalán húzódó, viszonylag keskeny parti rész az Indiai-óceán felől bőséges csapadék ellátásban részesül, ezzel szemben az Afrika felőli oldalon nagyon kevés eső hullik, mivel a roppant hegylánc feltartóztatja az esőfelhőket.
A Világörökség listájára 1990-ben felvett, 1520 négyzetkilométer kiterjedésű Tsingy Bemaraha Nemzeti Park a nagyrészt félsivatagos Bemaraha-fennsíkon terül el. Ezen a tájon évente csupán 550 milliméter csapadék esik és a hőmérséklet a januári 24°C-os és a júliusi 17°C-os átlagok között mozog.
A mészkőhegység felszínén található repedéseken keresztül ez a kevés csapadék is gyorsan elszivárog, és a mélyben összegyűlő vízhez a növények gyökerei már nem érnek le. A nemzeti park túlnyomó részét ezért száraz lombhullató, de viszonylag sűrűn tenyésző erdő takarja. A védett terület északi részén az erdőt helyenként fás szavanna váltja fel. A leggyakoribb fafajok a madagaszkári ébenfa, a malgas vadbanán és a majomkenyérfa.
Madagaszkár egyik leghíresebb nevezetessége a majomkenyérfa. Ez a lélegzetelállító fénykép a Majomkenyérfa sugárúton készült. (Avenue of the Baobabs)