Nem fontos múltunk, jelenünk. Eszement törvényt hoztak, mert a gazdasági lobbi szerint a régészet a legnagyobb kerékkötője a gazdaságnak. Gazdaságunk mégis recesszióban, pedig az ellenséget lapátra tették! Hogy van ez? Ki a felelős mindezért, hogy ezt a nemzeti vagyont is veszni hagyjuk. Csak a pénzt vonják el mindenhonnan... Pedig a föld kincseket rejt számunkra. A tudás tárháza nyílik meg egy-egy lelet kapcsán, ha azt értő kezek gondozzák és így talán akkor nem vándorol múzeum helyett pénzes palikhoz őseink vagyont érő kincse sem. Szavakban nemzeti kormánynak nem fontosak értékeink (lásd pl debreceni múzeum mely egy ideje nem múzeum, vagy a kecskeméti stb)!
Hír 2012-07-30-án : Tarpa - Szenzációs leletre bukkantak a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársai Tarpa határában.
Az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb honfoglalás kori leletegyüttese került elő Jakab Attila (34) régész és csapatának köszönhetően. A több mint ezeréves sírban egy előkelő férfi földi maradványai rejtőztek, mellette a lovával és felbecsülhetetlen értékű öv- és ruhavereteivel.
– Korábban, 1975-ben már találtak a környéken hasonló leletet, akkor egy előkelő hölgy maradványaira bukkantak egy építkezés során. Az ásatás 5 napig tartott, ennyi idő alatt sikerült feltárni a sírt, és sikerült kiemelni a leleteket – kezdte a feltárás vezetője. – A legkülönlegesebb lelet az a bőrből készült öv, amelyen eredeti helyzetben maradtak meg az aranyozott ezüstveretek. Szintén jelentősek a kaftánját díszítő veretek – tette hozzá Jakab.
B. K.
 |
| Ezüst. A honfoglaló férfi sírjába egy ezüstgyűrűt helyeztek a temetéskor |
Már a felét látjuk Aquincumnak
A modern technika segítségével rajzolódik ki a római polgárváros föld alatt rejtőző oldala
A régészek már látják Aquincum rejtett, eddig feltáratlan oldalát. Közismert, hogy a máig feltárt és a turisták számára is látogatható romterület csak a hajdani polgárváros keleti fertálya, a Duna felé eső városnegyed. Annak is csak egy része. A Szentendrei úttól nyugat felé gaz alatt pihen a város másik fele, melynek csak néhány töredék részlete rajzolódott ki eddig. Tudjuk, hogy merre futott például a városfal, mely körülvette, de hogy e kereten belül milyen volt az utcaszerkezet, hogyan helyezkedtek el a házak, azt csak néhány folton, összességében alig néhány száz négyzetméteres területen ismertük eddig: abból a néhány ásatásból, amit 1968 óta végzett itt Póczy Klára, Láng Orsolya és Zsidi Paula, a BTM Aquincumi Múzeumának három régésze.
A Szentendrei úttól jobbra terül el a feltárt rész, a túloldal még a régészekre vár
BTM Aquincumi Múzeum Körülbelül a szóban forgó nyugati terület öt százalékát érintették ezek a feltárások. Az Osztrák Régészeti Intézet által tavaly elvégzett geofizikai felmérések kapcsán azonban a kirajzolódó területek aránya körülbelül negyven-ötven százalékra nőtt. Erről beszéltek egy szakmai bemutatón az osztrák intézet és az Aquincumi Múzeum munkatársai.
Hogy pontosan mi is rajzolódott ki, arról a kutatók egyelőre még nem szívesen beszélnek. Az előadáson Stefan Groh, az intézet igazgatóhelyettese mindössze egy-egy vetített képkocka erejéig villantotta fel a föld alatt kitapogatott településszerkezetet (helyette inkább a módszertanról beszélt), a kutatást ugyanis még nem publikálták. Ami azonban jól látszik, hogy a II. század legelején megépült vízvezetéknek, amely élesen kettévágta a várost, a nyugati oldalán kissé másképp épült ki az utcaszerkezet, ritkább volt a beépítés, eltért a tájolás. A aquaeductus rekonstrukcióját ma átjárható boltívsornak látjuk, a vezeték valójában elzárta egymástól a két városrész közlekedését, csak néhány fontosabb út nyomvonala folytatódott töretlenül a keleti oldalról a nyugatira, nagyobb átjárókon. Például a város egyik főutcája, a széles kelet–nyugati főutca, amely Brigetio (Komárom–Ószőny) felé vezetett. A töretlenül átmenő utak számából kiindulva, nem sok átjáró lehetett az aquaeductuson a város nyugati és keleti fele között. A fénykorban, a II–III. században mindössze talán három, a római kor végén, a IV. században pedig csak egy. Ekkor egyébként már a városnak éppen ez a máig feltáratlan, nyugati fele volt csak lakott a feltételezések szerint, a vízvezeték boltíveit pedig be is falazták.
A geofizikai felvételeken 40-60 centiméter mélységig látszanak a föld alatti falak, de a felvételekről természetesen nem derül ki, melyik milyen korszakból való. Tehát minden korszak építménye együtt látszik. Így a házak funkciójára sem lehet még következtetni, de az látható, hogy a keleti oldal nagy közösségi épületeihez hasonlók (mint amilyen a törvényháza, a fórumkörzet, a szentélyek vagy a nagy közfürdő) itt nem vehetők ki. Az északi részen azonban az aquaeductus mindkét oldalán láthatók úgynevezett hosszúházak. Mint Láng Orsolya előadásából kiderült: ezen az északi területen (a vízvezeték keleti és nyugati oldalán) lehetett Aquincum polgárvárosának ősi magja, kezdetben földbe mélyített épületekkel, majd hosszú kőházakkal, melyeket főleg iparosok laktak.
Mint a projektbemutatón is elhangzott, Pannónia két legjelentősebb városa, Aquincum és a mai Bécs melletti Carnuntum (később a kettéosztott provincia két fővárosa) fekvésükben, szerkezetükben sok hasonlóságot mutat. Mindkettő a Duna mellett fekszik, s alapvetően mindkettő egy légiótáborból, a körülötte kialakult katonavárosból és egy tőle távolabb felépült polgárvárosból áll. A tavaly kezdődött, ötéves osztrák–magyar együttműködés, amelynek keretében az aquincumi geofizikai felmérés is készült, a két város hasonlóságainak kimutatását célozza. Egy másik projektben például a két terület terra sigillata leleteit vetik össze.
Ókori leleteink Bécsben
Újdonságok a római kori Budapestről címmel április 25. óta egy éven át a bécsi Römermuseum vendége a BTM Aquincumi Múzeuma. A mintegy 100 tárgyat felvonultató magyar vendégkiállítás középpontjában egyrészt a polgárváros déli városrészében a Kr. u. II. és a III. században lakott ún. „festőház” kutatása állt. A másik fókuszpont a keleti városrész területén feltárt II–IV. századi temető, melynek leletei közül olyan különlegességeket emeltek ki a szervezők, mint egy hét koponyából álló temetkezés, vagy egy átokszöveget tartalmazó ólomtábla.
A káoszt ezen a területen jól szemlélteti ez a tudósítás és azt is mit ér az állami:
Alfa támogatás hat múzeumnak
Öt település hat múzeumi programja részesül összesen 166,4 millió forint támogatásban idén az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) Alfa programja keretében. Szinte mindegyik pályázó jelentős összeget kap kiállításai megújítására, új kiállítások megvalósítására vagy előkészítésére.
Az önkormányzati fenntartású múzeumi intézmények támogatását szolgáló Alfa programra 2012-ben kilenc pályázat érkezett, ezek közül a tárca hatot talált támogatásra érdemesnek - mondta el hétfőn Budapesten az Emmi kultúráért felelős államtitkára sajtótájékoztatón. L. Simon László közölte, hogy szinte mindegyik pályázó jelentős összeget kap kiállításai megújítására, új kiállítások megvalósítására vagy előkészítésére.
Az Óbudai Múzeum - Goldberger Textilipari Gyűjtemény 60 millió, a Budapesti Történeti Múzeum 40 millió, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum - Alföldi Galéria 27 millió, a hatvani Hatvany Közérdekű Muzeális Gyűjtemény 20,4 millió, a Tatabányai Múzeum 18 millió, a Cigándi Falumúzeum pedig 1 millió forintot nyert el.
Mint az államtitkár emlékeztetett, az Alfa program keretében a 2004-es indulástól 2011-ig 123 sikeres projekt valósult meg összesen 1,18 milliárd forint értékben.
L. Simon László megjegyezte: ezúttal a szokásosnál kevesebb pályázat érkezett, mert a 2011 végéig megyei önkormányzati fenntartású múzeumok ebben az esztendőben ideiglenesen állami fenntartásban működnek, így nem vehettek részt az Alfa programban.
A jövő évi kiírás azonban nekik is szól majd - fűzte hozzá, utalva arra, hogy ezek a múzeumi egységek 2013. január 1-től települési önkormányzati fenntartásba kerülnek. Remélhetőleg a felálló új rendszerben az ideinél is jelentősebb összegre pályázhatnak a múzeumok; a tárca tervei szerint az Alfa programra 2013-ban mintegy 300 millió forint fog jutni - jegyezte meg L. Simon László.
Várkonyi Gábor történész, az Alfa szakértői testület vezetője az MTI-nek kiemelte annak fontosságát, hogy az Alfa program keretében olyan jelentős ipartörténeti emlékek újulhatnak meg, mint a hétfői sajtótájékoztatónak helyet adó egykori Goldberger textilgyár. Számos olyan ipari műemlék található még az országban, amely megérdemelné a támogatást - tette hozzá.
Írta: Csordás Lajos
forrás : http://nol.hu/kult/alfa_tamogatas_hat_muzeumnakKemencébe bújt asszony
Kiállítás – Az autópálya-régészet leletei és kérdései
Tavaly megjárta a parlamentet is az a reprezentatív kincsanyag, amely Megmentett örökségünk címmel az úgynevezett „autópálya-régészet” legérdekesebb, legszebb leleteiből ad ízelítőt. A leletválogatás most még a Budapesti Történeti Múzeumban (BTM) látható augusztus 5-ig, majd országos bemutató körútra indul.
Severus vagy fia, Caracalla szobrának lába lehetett a római korból való lelet
Népszabadság - Móricz Simon
Ez egy lobbikiállítás, mondta még a megnyitón Lassányi Gábor, a Magyar Régész Szövetség elnöke. Eredetileg a tárlatot szervező szövetség tavaly a parlamentben arra akarta felhívni a törvényalkotók figyelmét, hogy a nagyberuházások előtti régészeti munka nagyon is fontos értékeket hoz felszínre, s nem kellene csorbítani az örökség védelmének lehetőségeit, mert annak bizony a múltról való tudásunk látja kárát. A képviselők megcsodálták a kincseket, majd annak rendje szerint megszavazták a régészeti munkákat korlátozó törvénymódosítást. A régészeti munka időtartamával és költségeivel szemben egyébként nemcsak a mostani hatalomnak, hanem az előzőnek is volt már baja: akkor másképp sikerült korlátok közé szorítani, például egy állami régészcég létrehozásával.
Az autópálya-építések zöme mára lezajlott. Az elmúlt tizenöt évben, 2010 elejéig 9,6 millió négyzetmétert tártak fel a régészek. A legnagyobb munkák az M0-s, M7-es, M6-os, M3-as és M43-as nyomvonalán voltak. Korábban soha akkora régészeti munkálkodás nem zajlott az országban, mint ebben az időszakban, és ennek a hatalmas munkának csak töredék eredményeit látta eddig a nagyközönség. Ezért is nagyon fontos most a BTM-ben látható vendégkiállítás, amely innen először Szombathelyre megy majd, hogy kibővítve visszatérjen a Nemzeti Múzeumba, majd tovább Szegedre, Nyíregyházára, Kecskemétre, Debrecenbe, Pécsre és Szekszárdra érkezzen.
Az anyag hihetetlenül izgalmas: nyolcezer évet fog át, az újkőkortól a török korig, s minden történelmi korszakból azokat az ásatásokat és leleteket mutatja be, amelyek a laikusok számára is a legérdekesebbek, legmutatósabbak lehetnek. Némelyik lelet előkerülése csodával határos, mondják a régészek: ilyen például a Balatonlelle mellett talált, bronzból készült hun áldozóüst, amelyhez hasonló mindössze öt ismert a Kárpát-medencéből, de ez az első, amelynek a lelőhelyén szakszerű régészeti feltárást végezhettek. Fantasztikus látványt nyújtanak a Nyíregyháza mellett előkerült bronzkori kincsegyüttesek is: itt egy hatalmas üstben bronzbaltákat, -lándzsákat, egy másikban pedig bronz karpereceket találtak. Ezek az úgynevezett bronzkori „depók” az európai átlagnál gyakrabban bukkannak fel Magyarország területén: valószínűleg áldozati céllal temethették el őket annak idején, úgy három-négyezer éve.
Az egyik legmeghökkentőbb lelet a római korból való. Az életnagyságú bronz császárláb 2009-ben került elő Paksról, a hajdani Lussonium erődjének ásatásakor. A szobor, amelyhez a láb tartozott, valószínűleg a parancsnok udvarán állhatott, és Septimius Severust vagy fiát, Caracallát ábrázolhatta. Igazán míves darab, akár Rómában is készülhetett.
A népvándorlás és honfoglalás korának egyik legszebb leletegyüttese a Harta határában előkerült X. századi temető, amelyben egy előkelő asszony és családtagjai nyugodtak. Az asszony ruháját, haját aranyozott ezüstveretek díszítették, ujját berakásos aranygyűrű.
A tatárjárás emlékei: elrejtett kincsek, feldúlt falvak. Néha nem is a kiásott kincs az érdekes, hanem a kiásott „történet”. Például Cegléd mellett találták meg egy a tatárok elől kemencébe bújt asszony és két gyermeke csontvázát, abban az összekuporodott pózban, ahogy halálukat lelték, amikor a mongolok rájuk gyújtották a házat. Az asszony 11-12 éves fia kezében egy 1241-es veretű érme volt és egy ostyasütő, amivel talán védekezni próbált. Elgondolkodtatók azok az ezüstveretek is, amelyeket gazdájuk ugyanebben az időben Pécsen egy marhalábszárcsontba rejtve dugott el, de soha nem tért vissza értük.
Sokszínű és gazdag középkori anyagot tártak fel Perkátán, a 62-es főút elkerülő szakaszának építésekor. Itt végezték Magyarország eddigi legnagyobb, ötezer sírt érintő temetőfeltárását. A temető egy hajdani kun faluhoz tartozott, amelyet éppen kettévágott az autóút nyomvonala, megnövelve ezzel a régészeti munka volumenét. A hatalmas mértékű régészeti feltárás egy évvel meghosszabbította a beruházást. A kivitelezők a régészekre mutogattak, a régészek pedig a projekt nem megfelelő előkészítését okolták, hisz számos alkalommal felhívták a beruházó NIF Zrt. figyelmét a lelőhelyre és arra, hogy a nyomvonal kismértékű áthelyezésével a probléma orvosolható lett volna.
És itt szót kell ejtenünk a kiállítás kapcsán arról a negatív kampányról, amely a régészet ellen folyik. Lassányi Gábor szerint a képviselők félrevezető adatok alapján szavazták meg tavaly az örökségvédelmi törvény módosítását, amely bármilyen leletmentő régészeti beavatkozást 30 napban maximál, s költségét a beruházás összegének 1 százalékában, de legfeljebb 200 millió forintban határozza meg. Hogy lehetne ma ennyiből és ennyi idő alatt feltárni például az M6-os autópálya nyomvonalát? Pedig mindettől eltérni csak körülményesen fölterjeszthető kormányengedéllyel lehet.
Már több mint húsz, korábban megkezdett nagyberuházás állt le a törvénymódosítás következtében az utóbbi egy évben. Az átírt, visszamenőlegesen – tehát a már folyó beruházásokra is – érvényes jogszabály értelmében a régészeknek le kellett vonulniuk a lelőhelyekről, mert az addig elvégzett munkájukkal már kimerítették a rájuk jutó költségkeretet. Az egyik ilyen építkezés az M43-as autópálya Makó és Csanádpalota közötti 21 kilométeres szakasza, amelynek több mint a felén, 350 ezer négyzetméteren a feltárást már elvégezték, 270 ezer négyzetméter van hátra, ám az új szabályok szerint a régészeti munkára fordítható pénz már elfogyott. Az 53 milliárdos beruházásban az eddigi feltárás 1,7 milliárd forintba került (de ezt sem fizették ki teljesen), és nem 3,2 milliárdba, helyesbíti lapunk korábbi információját Lassányi, mely szerinte feltehetően a Nemzeti Infrastruktúra Zrt. torzított adatsorára támaszkodhatott. Előszeretettel szokták még emlegetni az M9-es autópályát, jegyzi meg az elnök, ahol tényleg volt költségnövekedés az eredetileg tervezetthez képest, de 209 millióról nem a NIF Zrt. által állított 2 milliárdra, hanem 850 millióra. E költségnövekedésnek nemcsak a régészet volt az oka, hanem főképp az, hogy a beruházást nagyon rosszul készítették elő. Hozzáteszi: a szervezet az idei év elején elkészítette a szakma javaslatát, egy törvénymódosítás-tervezetet, amellyel korrigálni kellene a régészeti örökségre áldatlan állapotokat hozó tavalyi parlamenti döntést.
