A nyári napforduló június 21-én van, de ez a nap korábban június 24-re, vagyis Szent Iván napjára esett.

A naptárreform és az ezzel kapcsolatos korrekciók miatt azonban a napok mára már elcsúsztak egymástól, így a korábban egy napra eső két esemény között mára már 3 nap különbség lett. Ez azonban a megünneplést szerencsére nem befolyásolja.

Ilyenkor nem csak a Nap áll az égen a legmagasabb delelési ponton, de a Föld északi félteke is bővelkedik ilyenkor terményekben.

Ezen a napon ezért nem csak a Szent Iván ünnepet tartják, de egyben a Föld termékenységét, az életet és nem utolsó sorban a napfényt is éltetik.

A kereszténység előtti, a miénknél lényegesen természetközelibb gondolkodással rendelkező népek úgy tartották, hogy a sötétség és a világosság, az éjjel és a nappal folyamatos harcban állnak egymással.

Szent Iván éjjelén ezért tüzeket gyújtottak, hogy így ünnepeljék meg azt, hogy ezen a napon a küzdelemben a világosság győzedelmeskedett.

Úgy tartották, hogy Szent Iván éjjelén nem csak a sötétség, de annak hatására a rontások is elveszítik erejüket.

Többek között ezért is alakult ki az, hogy az éjszaka látott álmoknak különösen nagy szerepet tulajdonítottak, mivel ezen az éjszakán tisztábban, a rontások alól felszabadulva lehet a jövőbe látni az álmok segítségével.

Nem csak a hagyományos álmoknak tulajdonítottak nagy jelentőséget ezen az éjszakán.

Több pogány vallás vezetője tartotta úgy, hogy ezen az éjszakán olyan önkívületi állapotba kerülhet, amelynek során találkozhat a holtakkal és kikérdezheti őket a jövőben várható eseményekkel kapcsolatban.

Magyarországon is népszerűek voltak a Szent Iván napi játékok, jóslások. A földeket körbefutották égő fáklyával, hogy a termést biztosítsák.

Majd tüzet raktak és a tűzbe fűszereket, ételeket dobtak, amiket később felhasználtak. Úgy tartották, hogy aki ezt fogyasztja, az egészséges lesz egész évben.

Természetesen a szerelemben, párválasztásban is fontos szerep jutott a Szent Iván éjnek. A lányok kisebb tüzeket választottak le a közös máglyából, majd azt átugrották, hogy a párválasztásban és a gyerekáldásban szerencsések legyenek.

A fiúk pedig eközben megfigyelték, hogy melyik lánynak milyen a mozgása és ennek alapján próbálták kiválasztani maguknak a legideálisabbat.

Úgy tartották, hogy Szent Iván éjjelén nem csak a sötétség, de annak hatására a rontások is elveszítik erejüket.

Többek között ezért is alakult ki az, hogy az éjszaka látott álmoknak különösen nagy szerepet tulajdonítottak, mivel ezen az éjszakán tisztábban, a rontások alól felszabadulva lehet a jövőbe látni az álmok segítségével.

Ha álmunkban azt látjuk, ahogy a szabad ég alatt tüzet gyújtunk, akkor új szerelem ébredése van számunkra kilátásban.

Ha azonban kandallóban, vagy akár tűzhelybe gyújtjuk meg a tüzet, az arra utal, hogy a családi tűzhely lesz a fontos számunkra, mivel nemsokára családot alapítunk.

Ha álmunkban bármilyen tárgyat (például fényképeket) a tűzbe dobunk, vagy erre készülünk, az leginkább arra utal, hogy szeretnénk megszabadulni valamitől.

Ez a valami leggyakrabban egy fájó emlék, egy fel nem dolgozott régi esemény, ami máig beárnyékolja a mindennapi életünket. Ösztöneink ilyenkor azt súgják, hogy szabaduljunk meg ezektől.

A lángok az álmokban általában szenvedélyeket, erős érzelmeket mutatnak, amelyek vagy már bennünk vannak, vagy a közeljövőben számíthatunk rájuk.

A hirtelen erősödő és látványosan égő tűz azonban azt is jelenti, hogy hirtelen váratlan öröm ér bennünket, ami nagy boldogságot hoz majd az életünkbe.

Ha álmunkban inkább csak nagy füstöt látunk, és inkább csak sejtjük, hogy a füst mögött tűz is van, akkor az sokszor arra utal, hogy próbáljuk elrejteni a vágyaikat, de erőfeszítéseink nem járnak igazi sikerrel.

A füst ugyan eltakarja a szenvedélyes lángokat, de ugyanúgy jelzi a meglétüket, mint maga a tűz.

Ha álmunkban úton vagyunk valahova és utunk során találkozunk egy lángoló fával vagy bokorral, az nagyon jó jel lehet.

Valószínűleg még nem is sejtjük, hogy mire lesz szükségünk a jövőben, mégis akár kérés nélkül is olyan jó tanácsot kaphatunk valakitől, amelyre nagy szükségünk lehet a utunk során.

A fellobbanó és nagy hatásfokkal égő szenvedély legegyértelműbb jelképe az, ha álmunkban egy ruhadarabunk lángra kap.

Ez az olthatatlan szerelmet szimbolizálja, amely ellen, ha akarunk sem léphetünk fel hatásosan. A lángoló ruhadarabok egyszerre jelenítik meg az ösztönöket, a testi vágyat és a hirtelen jött fellángolást.

forrás : http://www.bien.hu/szent-ivan-eji-almok-jelentese,aktualis,vilagunk,114136#5