(Bár olvastam a halál időpontjának a 13.-t is. De most ez csak egy "mesés" emlékezés nagy vonalakban a fiatal hadvezérről és nem történelmi előadás.)

Átkelés a Granikosz folyón (Charles Le Brun)

A világtörténelem talán leghíresebb hadvezére, a legenda szerint Amon isten fia, alig tizenkét év alatt hódította meg az akkor ismert világ felét, s ezzel több mint kétezer évre bevéste nevét a történelemkönyvek lapjaira. Nagy Sándor, vagy görög nevén Alexandrosz, Philipposznak, a neves makedón királynak volt a fia, de hamar megmutatkoztak különleges képességei, amelyek kiemelték környezetéből. Plutarkhosz szerint csak erényre és dicsőségre vágyott, és túl akart tenni apján. Egy ízben, amikor lovat hoztak Philipposznak, a szilaj állatot emberei nem merték megülni, mire Alexandrosz azt állította, hogy ügyetlenek és gyengék, s fogadást kötött a ló árára.

Apja először nem hitt gyermekének, de amikor látta, hogy a fiú megüli a lovat, sőt megszelídíti, örömében neki adta, és így szólt hozzá: „Fiam, keress magadhoz méltóbb királyságot, szűk neked Makedónia!”. Ettől fogva inkább rábeszéléssel igyekezett hatni rá, nem paranccsal, s meghívta az udvarába a kor legnagyobb tudósait, hogy tanítsák a fiatal fiút. Így lett Alexandrosz egyik mestere Arisztotelész is, aki elsősorban etikai és politikai képzést nyújtott a tudásra szomjazó léleknek, de ő szerettette meg vele az orvostudományt is, amivel beteg bajtársain segített később.

Alig tizenhat évesen lett Makedónia királyi helytartója és pecsétőre, és húszéves volt, amikor átvett meggyilkolt apjától egy konfliktusokkal terhelt örökséget. De a fiatalember jól állta a próbákat, egymás után verte meg az ország ellen támadó barbár seregeket, s leverte a lázadásokat. Majd mikor átkelt a Thermopülai szoroson, elfoglalta Thébait, de megkímélte Athént. Iszthmosznál összegyűjtötte a görögöket, és a perzsák ellen indult hadjáratra. Ekkor állítólag sokan kívántak neki szerencsét, Diogenészt kivéve, aki otthon maradt Kraneionban. Elment tehát hozzá a király, s megkérdezte, mit kíván, mire a hordóban élő filozófus csak annyit kért: „Állj egy kicsit odébb, ne fogd el előlem a napot!”. A történet szerint ez annyira nagy hatással volt az uralkodóra, hogy később ezt mondta: „Ha nem volnék Alexandrosz, Diogenész szeretnék lenni." A kezdetekkor állítólag egy harmincezres sereg indult útnak alig harminc napra elegendő élelemmel, de Alexandrosz nem aggódott az ellátmány miatt, s bőkezűen osztogatta, amije volt. Mégis, a hadjárat során átkelt a Hellészpontoszon, majd partra szállt Ilionnál, és megküzdött a perzsákkal a Granikosz folyónál. Innen továbbnyomult Halikarnasszosz és Milétosz felé, de célja III. Dareiosz legyőzése volt. Erre Kilikia közelében került sor, ahol a számbeli fölény - több mint százezres perzsa túlerő - ellenére nyerni tudott.

Alexandrosz a jó testi adottságok mellett kiváló lélekkel is rendelkezett, amely mentes maradt a vagyon, és a gyönyörök vonzásától is. Bár élete során több felesége is volt, nem nyúlt minden nőhöz, ellensége asszonyaitól pedig, tiszteletből, kifejezetten távol tartotta magát. Azt is mondta, hogy az alvásból és a nemi érintkezésből tudja leginkább, hogy halandó, mert az emberi természet gyengeségét a fáradtság és a gyönyör okozza. A lakomákon keveset ivott, inkább beszélgetett társaival és tudósaival, akik elkísérték a hosszú úton. Az évek során minden addig ismert vidéket bejárt és meghódított, beleértve Egyiptomot is. Ott kapta a jóslatot, hogy majd Pharosznál alapítson várost, ha eljön az ideje. Így született meg tehát Alexandria, ahol később a híres könyvtár is épült, amely gyűjtőhelye lett az ókori tudás összes fellelhető kéziratának. Miután megtudta, hogy Amon isten is segíti, találkozott egy Pszammón nevű emberrel is, akitől megtanulta, hogy minden ember az isten uralma alá vettetett, mert mindenki, aki uralkodik és parancsol, isteni eredetű. Ebből azt szűrte le többek között, hogy ő maga is isteni eredetű, bár ezt nem hangoztatta mindenki előtt. Erre születésén és hadi eredményein túl olyan jelek is utaltak, amelyek felülmúltak minden addig látott csodát. Mikor fogságba esett felesége, Sztateira halála miatt Dareiosz feldühödött, a makedónokra támadt újra, de ezúttal egymilliós sereggel. Az Eufrátesz mellett zajló, akkori mértékkel mérve szokatlanul nagy ütközet véget vetett Dareiosz maradék uralmának, aki futva menekült Gaugamélánál, így Alexandrosz lett Ázsia új királya.

Nagy Sándor átvágja a gordiuszi csomót (Jean-Simon Berthélemy)

Fényes áldozatokkal, mind több lakomával és ünnepséggel folytatódott egyre gigantikusabb hadjárata, melynek útvonala már egyre egzotikusabb helyek felé vezetett. De közben észlelte, hogy környezetéből sokan elpuhultak lettek, s hogy költekező életmódot folytatnak, míg ő, aki királyuk, mértékkel és naponta sokat fáradozik, hogy az ügyek jó irányba haladjanak, és hogy fizikai, szellemi állapota megfelelő maradjon. Alexandrosz tartott attól, hogy emberei túlságosan elfáradnak, ezért feladják a hadjárat folytatását, így csak a legjobb harcosait vitte el Ázsiába, akikre bizton számíthatott. Ennek ellenére társai nem nézték el neki, hogy alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz, hogy idegen szokásokat vesz fel és csapatát friss, fiatal harcosokkal tölti fel.

Egyre többen lázadoztak ellene, de ő kivégeztette belső ellenségeit. Ugyanez várt azokra, akik megszegték parancsait. Ennek ellenére hű katonái kitartottak mellette a parthusoknál és India földjén is, de a sok nélkülözés, a betegségek és a háborúk megtizedelték hadseregét. Maga Alexandrosz is nem egyszer kapott súlyos, életveszélyes sebet, de újra meg újra felépült belőle. Ám minden csoda véget ér egyszer, s Alexandrosz, aki mélyen hitt a jóslatokban, rossz előjeleket kapott. Hamarosan megbetegedett, és meg is halt. Alig múlt harmincéves. Birodalma hihetetlen gyorsasággal hullott szét, de a következő nemzedékeket mégsem az ezt követő hatalmi marakodások hozták lázba.

Az a terv, amely benne öltött testet, eddigre már világossá vált, és úgy mutatta a példát, mint később a Pharoszi világítótorony, a világ hét csodájának egyike évszázadokon át. Azt gondolta, hogy egyesíteni lehet az embereket nemzetiségre, bőrszínre, származásra való tekintet nélkül. Azt gondolta, hogy az igazi erényeknek kell irányítania a vezetőket. Azt gondolta, hogy a különböző szokások mögött minden népnél értékes igazságok rejtőznek, amelyeket nem elutasítani kell, hanem minél jobban megismerni, így rájöhetünk, mennyire közösek a valódi céljaink. Ezeket azonban nem csak gondolta, hanem tett is értük. Bebizonyította, hogy az egység, a közös akarat többet ér, mint az emberek tömege. Bebizonyította, hogy bármit meg lehet tenni, ha az emberben van elég elszántság, akarat és tetterő.

A politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy tartósan meg is maradjon, amit megálmodott. De ezek az eszmék tovább éltek követői szívében, és valamilyen módon mintát adtak jövendő államalakulatoknak is. Talán egy másik népre volt szükség, amely a sokféleséget szívesen egységesítette, és ezzel Alexandrosz álmának egyik letéteményesévé válhatott. A birodalom akkor birodalom, ha tartós, szerves és összetartó. A rómaiak erre tettek kísérletet, és hatékonyan meg is oldották. Itt megmutatkozhatott, hogyan lehet hosszú távon is sikeres a békés életben Alexandrosz sok kezdeményezése. A csaták elmúlnak, a háborúkat szükségképpen felváltja a béke. Van, akinek a háborúk győzelmei jutnak, de fontos, hogy az elért eredmények tovább élhessenek. Bár Alexandrosz ezt életében nem tudta elérni, neve és elképzelései 2300 év után is tovább élnek.

forrás : http://www.ujakropolisz.hu/cikk/nagy-sandor 

A róla készült sok játékfilm közül egy : Gyermekkora óta diadalról és harcról álmodozott. Egy csöpp országból indult el, és mire 25 éves lett, meghódította az ismert világ nagy részét. A kis macedón sereget a hatalmas Perzsa Birodalom ellen vezette, elfoglalta Egyiptomot, majd a sivatag után a hófödte hegycsúcsok felé kanyarodott: India jelentős részét is meghódította. Korábban sosem egyesült ekkora hatalom egyetlen kézben, és talán azóta sem volt rá példa. Nagy Sándor a világ ura lett, mégis magányosan halt titokzatos halált alig 33 éves korában. Néhány nagy barátság, néhány felejthetetlen csábítás, és 9 év vérben és páncélban a világ legnagyobb hadserege élén. Nagy Sándor élete megváltoztatta a világ történetét.

Oliver Stone-t gyermekkora óta elbűvölte Nagy Sándor alakja, régóta dédelgette a gondolatot, hogy filmet forgat róla. "Életem legizgalmasabb feladat volt elmesélni egy olyan történetet - mondja, melyet egyes feltételezések szerint nem lehet elmesélni."

Nagy Sándor a hódító (Alexander) 2004