(Mint bármelyik kocsmában, nálunk is minden vélemény, gondolat szabadon áramlik! Mint most...)

Már nem csak orvos vagy nyelvész az akit partvonalra helyeznek vagy kirúgnak mert nem a hatalom szája íze szerint beszél... Titkosítanak szinte minden közérdekű adatot, most pl az állami földek bérbeadásának pályázatát, stb. A BM meg kirúgja a szakszervezetét bérleményéből és átadja a Mária rádiónak 3 millió bérleti díjért amiért majd a rádió 40 ezres példányú lapjában reklámozza a mit is? Politikát? És ki fizet itt akkor megint kinek?

Tegnaptól már a Költségvetési Tanács sem láthat, szólhat bele semmi lényeges adatba, mert 24 óra vagyis 1 nap alatt kell kialakítani állásfoglalását részletesen indokolva(?!), (esetenként) a több 100 oldalas elképzelésekről!

Akkor jöjjön egy friss csemege : az UD Zrt mai tárgyalásáról. Csodálatos és tanulságos mert téged is leamortizálhatnak bármikor, ha ez a feladat...

Kicsit hosszú, de hidd el megéri elolvasni, mert egy korrajz vagy tükör napjainkról. Más : rágalom ellen pedig nincs orvosság - mondja ma (!) Juhász Oszkár aki miatt összeül a Nemzebiztonsági bizottság.

UD Zrt.-ügy - Az ügyészséget vádolták a megvádolt politikusok

Az utolsó szó jogán az ügyészséget vádolta és bűnösségét tagadta az UD Zrt.-vel kapcsolatos megfigyelési ügyben megvádolt négy egykori szocialista, illetve MDF-es politikus a Pesti Központi Kerületi Bíróságon csütörtökön.

Dávid Ibolya volt MDF-elnök és Szilvásy György, aki pártonkívüliként volt a Gyurcsány-kormány titkosszolgálati minisztere elsősorban arról beszélt, hogy a vádhatóság a "politikai bosszú eszköze volt", pártos módon, megrendelésre jártak el, és céljuk az volt, hogy a büntetőeljárással politikusi pályákat törjenek meg. Herényi Károly volt MDF-es képviselő arra figyelmeztetett, hogy a vádakkal ellentétben éppen az állítólagos sértettek próbáltak beavatkozni egykori pártja belső életébe, és ha ez következmények nélkül megtörténhet, akkor a "fiatal magyar demokrácia nagy veszélyen van".

 Szilvásy György az utolsó szó jogán a következőket mondta:

I.Elöljáróban indokolni szeretném, hogy felszólalásom első részében miért térek ki büntetőperben szokatlannak tűnő kérdésekre. A per e szakaszában, már a vádbeszéd ismeretében, van lehetőségem arra utoljára, hogy az ügyészség jóvoltából ma csupán egykori politikusként, közszereplőként az ellenem indított büntetőeljárás általam valódinak tartott indokairól, a vádlók szerepéről a véleményemet összefüggően elmondhassam. Ezzel a lehetőséggel szeretnék élni, hiszen a meggyanúsításom és megvádolásom után alapvetően változott meg az életem. Tisztában vagyok ugyanakkor azzal is, hogy az ügyészség tevékenységének minősítése nem a bíróság feladata, mint ahogy a bíróság a perben nem vizsgálhatja a vádemelés vagy másokkal szemben a vádemelés mellőzésének szándékait, motívumait.

II.Az ügyészi vádbeszéd egyfajta betetőzése annak a folyamatnak, amely az úgynevezett UD Zrt.-ügyben, nevezzük alapügynek, véleményem szerint politikai megrendelésre a Központi Nyomozó Főügyészségen elindult. Mi is ez a folyamat? Az alapügy és az ahhoz kötődő mellékszálak többnyire fel nem dolgozása és elvarrása, a szereplők, az érintettek, köztük ma már kormánypárti politikusok, hivatalnokok teljes kimosdatása. Ezzel párhuzamosan pedig bíróság elé állítani az ügyet felderítőket, azokat, akik a tisztánlátás és a jogbiztonság érdekében nyomozati cselekményeket sürgettek. Mindezt akár még hamis állítások és összefüggések közlésével (ezekből még az ügyészség is beismert egyet a perbeszédben). Ráadásul úgy, hogy a vádlottak padján egy MSZP-MDF cinkos összeesküvés látszatát is megteremtsék. (Az ügyészség nemigen igyekezett választ adni arra, miért egyesítették a két ügyet. A vágóképek kedvéért?)

1.Az ügyészségi nyomozás tehát meggyőződésem szerint politikai megrendelésre indult az UD Zrt.-ügyet felderítők ellen:
a.az UD Zrt. alapügyének elkenése érdekében, mely ügyben érdemi nyomozati cselekményeket az ügyészség gyakorlatilag nem engedett,
b.személyesen Orbán Viktor rendelte el a jogi eljárások megindítását,
c.a Fidesz politikusai meg is tették a feljelentéseket,
d.akik még attól sem riadtak vissza, hogy nyilvánosan fenyegessék meg az UD-ügyben esetleg eljárni merészkedő hatósági embereket.

2.Az ügyészség szorgalmasan el is kezdett e politikusi feljelentések alapján nyomozni, így két és fél éven keresztül nyomozott ellenem is,
a.miközben a tényállás már az első hetekben ismert volt, de hát
b.kampányidőszakok követték egymást, a nyomozás, annak főbb eseményei éppen ilyen időszakokra estek.
c.A jobboldali média mindig pontosan előre tudta, mi fog történni, még a gyanúsítást és a vádemelést illetően is. Persze így én is információkat kaphattam az ügyészség tervezett lépéseiről.
d.Ezek után nem volt meglepő, hogy az ügyészség a gyanúsítotti kihallgatásomkor, a vádirat ismertetésekor, és legutóbb a vádbeszéd előadásakor is tartalmilag a Fidesz vezető politikusainak anyagait idézte, politikai vádakat fordított le a büntetőjog nyelvére.

3.Mint említettem, az ellenem zajló nyomozás majd két és fél éven keresztül tartott. Ugyanakkor az ügyészség 8 hónap alatt lezáratta az UD Zrt.-s alapügyet.
a.Az iratokból is kiderül, mint mondtam, gyakorlatilag érdemi nyomozás nélkül, vagy éppen az autentikus szakértő, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat kizárásával.
b.Most, akaratlanul az ügyészi vádbeszéd is megerősítette, hogy a nyomozó hatóság példátlan módon az NBH-tól várta volna a feljelentésének bizonyítását. Képzeljük el: bemegy egy polgár a kerületi rendőrkapitányságra, és közli, hogy most látta, a pilisi erdőben elástak néhány holttestet. Még azt is megmondja, hogy pontosan hol történt. Az ügyeletes tiszt viszont közli, hogy csak akkor tud foglalkozni az üggyel, ha az illető behozza a holttesteket. Normális esetben nem azt mondanánk, hogy ez lehetetlen? Az UD Zrt. nyomozása kapcsán éppen ez történt. És még az, hogy az esetleg behozott maradványok megvizsgálására egy gyengén látó embert kértek fel.
c.A vádirat és a vádbeszéd gondolatmenete is az, hogy a cég vezetői, a céghez kötődők ma született bárányok, és a feljelentést tevő főigazgató, az ügyben tájékoztatást kérni merő képviselő, és azt adó miniszter a bűnös - azok, akik látták a hullákat elásni.

4.A nyomozás, majd a bizonyítási eljárás során az ügyészség véleményem szerint messzemenően nem volt pártatlan, sőt pártos volt. Ezt mutatja a vádirat és a vádbeszéd is.
a.A személyes adattal való visszaélésben sem nyomozott a Fidesz politikusainak érintettségét illetően, jóllehet ma már bizonyítottan is illetéktelenül kezelték, sőt ők hozták nyilvánosságra a kifogásolt hangfelvételeket. Mintha Répássy úr és a többiek a gondosan kidolgozott feljelentés mögé egy használati utasítást is mellékeltek volna (nyilván nem volt rá szükség, mert mindenki tisztában van a szerepeivel): csak szocialisták és MDF-esek ellen nyomozhattok, de annak aztán legyen eredménye! Ha másként nem megy, hagyjuk figyelmen kívül a tényeket! Például, mondjuk azt, az érintettek hozzájárultak a hangfelvételek lejátszásához! Az sem baj, ha kiderül, nem így van. Majd módosítjuk a tényállást. A bíróság amúgy is vádhoz van kötve, csak azokról tárgyalhat, akiket mi odaviszünk. Monopóliumunk van. Vádmonopóliumunk.
b.Az ügyészség a Fidesz politikusainak és ügyvédjeinek állításait kontroll nélkül átvette, vitathatatlan tényként kezelte. Még a vádbeszédben is így történt, annak ellenére, hogy ezen állítások egy része ma már bizonyítottan hamis. Laborc úr magánútjai vagy hivatalos útjai voltak az érdekesek? Milyen gyakoriságú volt a kapcsolattartás? Az állítások egy másik része pedig feltételezés, amit itt a bíróság előtt sem bizonyított senki. Ezért azután az ügyész úr a bizonyítékot helyettesítette - feltételezem - a megtanult véleményével, meg álláspontjával. Mondjuk, hogy törvénytelenek lettek volna a lehallgatások. Vagy az én célom a Bizottság tájékoztatásával a politikai ellenfél lejáratása volt. Sorolhatnám.
c. Aki hallgatta az ügyészi vádbeszédet, többször az a benyomása keletkezhetett, védőbeszédet hall egy olyan tárgyaláson, ahol a vádlottak padján Kövér László, Demeter Ervin, Horváth József, Répássy Róbert vagy Szijjártó Péter ül. Esetleg utolsó szó jogán beszél a szintén vádlottak padján ülő ügyészség. Egészen nyomorúságos volt például hallgatni, majd később el is olvasni azt a szerecsenmosdatást, amelyet a vád képviselője négy oldalon keresztül adott elő Laborc úr külföldi útjainak megismerésével összefüggésben.
d.Ilyen körülmények között talán már említeni sem kell, hogy érdemét tekintve az ügyészség teljes egészében figyelmen kívül hagyta a vádlottak és védőik megállapításait, kérdéseit, a pártosságra történő figyelemfelhívásait, azokat a körülményeket, amelyek ellentmondanak a politikai, illetve ügyészségi prekoncepciónak, cáfolják azokat, és a vádlottak igaza mellett szólnak. Pedig egyébként ezeket figyelembe venni és értékelni törvényben előírt kötelessége lenne az ügyészségnek.

5.Tisztelt Bíróság! Tisztában vagyok azzal, hogy a politikai viták beszivárgása a tárgyalótermekbe nem most kezdődött. Ebben a folyamatban a mindenkori kormányoldalnak és ellenzéknek is volt valamilyen szerepe. A köztörvényes, általános erkölcsi elvekbe ütköző cselekményeket elkövető politikai és állami vezetők elszámoltathatóságával is egyetértek. A demokratikus jogállam működése szempontjából azonban rendkívül veszélyesnek tartom, ha e folyamat betetőzéseként a hatalom, vagy bármelyik politikai erő a jogrendszer, az igazságszolgáltatás olyan fontos elemét, mint az ügyészség, a politikai bosszú, a kiszemelt ellenségekkel való leszámolás szolgálatába próbálja állítani. Ugyanakkor, mint már utaltam rá, tudom, hogy amikor egy vád a bíróság elé kerül, akkor már a bíró, aki a hivatását gyakorolja, a vádló szándékait és motívumait, a vádemelés hátterét nem vizsgálhatja, ez nem is lenne helyes. A bíró a vádról dönt a bizonyítékok alapján.

III.Azt is tudom persze, hogy az utolsó szó jogán elmondottak már nem a bizonyításhoz járulnak hozzá. Sebes Péter ügyvéd úr perbeszéde volt a védekezés szempontjából az utolsó lényeges momentum, amihez egyébként teljes egészében csatlakozom. Így nekem már nem szükséges kimerítő védekezést előterjesztenem, elég csak fontosnak tartott mozzanatokra felhívnom a figyelmet igazam mellett érvelve. Ezt szeretném megtenni. Némileg megnehezíti, hogy az ügyészség vádirata, de leginkább az ügyészi vádbeszéd láthatóan nem tudta eldönteni, ki ül a vádlottak padján. S most nem csak arra gondolok, amit korábban említettem, hogy a vádbeszéd keveredett a védőbeszéd elemeivel, hanem arra is, hogy ügyész úr érezhetően ide, mellém, vagy talán belém ültette Laborc Sándort is, valamint egyszer-egyszer az én volt titkárságomat is. Az ő esetükben is vitatkoznék ugyan az ügyészi megállapítások helyességével, illetve cáfolnám azokat, de mégiscsak lehetetlen állapot, hogy egy büntetőeljárás keretei között ennyire keveredjen a felelősség. Így például miért következne egy Laborc úr ellen megfogalmazott ügyészségi vádból, amely mellesleg messzemenően nincs bizonyítva, hiszen még a tárgyalása is csak most kezdődött egy másik bíróság előtt, hogy nekem 2008-ban tudnom kellett volna, hogy négy évvel később valami nem fog tetszeni az ügyészségnek, és majd azt fogja mondani, hogy Laborc úr eljárása törvénytelen volt.

1.Ami a személyes adattal való visszaélés vádját illeti, arra most azért szeretnék csak vázlatszerűen kitérni, mert tartalomelemzésnek vetettem alá az ügyészi perbeszédet, és értelmezésem szerint ezt a vádat gyakorlatilag maga az ügyészség vonta vissza, kérve a bíróságot, hogy legalább rágalmazásban szíveskedjen engem elmarasztalni.
a.Egyébként érdemét tekintve a bizonyítási eljárás, az összes tanú, beleértve az ügyészség tanúit is - ők voltak túlnyomó többségben -, nem beszélve az adatvédelmi biztosról, azt erősítette meg, hogy a személyes adattal való visszaélés, a jogosulatlan adatkezelés nem velem kapcsolatban vethető fel. Ahogy a biztos úr megvilágította, nem a CD-k kiosztása, hanem az internetre való feltöltése volt a törvénytelen. De most már nem szeretnék azzal foglalkozni, hogy kik hiányoznak a vádlottak padjáról.
b.Ugyancsak az adatvédelmi biztos mutatott arra rá, hogy az NBH-nál keletkezett adatokat az NBH jogosan kezelte, sőt kezelnie kellett függetlenül attól, illetve azt követően is, hogy azokat átadta a nyomozó hatóságnak.
c.E helyen szeretnék arra utalni, hogy az ügyészség következetesen, de meg nem engedhető módon negligálja azt a tényt, hogy a vád tárgyává tett adatok, információk az úgynevezett objektumvédelem keretei között keletkeztek. Ennek figyelembevétele a vád koncepciójával nyilván nem fért össze.
d.Az pedig, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjai csak ülésen ismerhetnek meg személyes adatokat, azon kívül nem, alighanem olyan találmány az ügyészség részéről, amelynek szabadalmaztatására nem találna egyetlen testületet sem.
e.Én a Nemzetbiztonsági Bizottságot nem a folyamatban lévő büntetőügyről, hanem annak kapcsán a nemzetbiztonsági összefüggésekről és kockázatokról, valamint a megtett vagy megteendő kormányzati intézkedésekről kívántam tájékoztatni. Szándékom ez volt. Tudatomban pedig az szerepelt, hogy az NBH által feltárt, és nekem bemutatott tények, események, kapcsolatok és következtetések nemzetbiztonsági kockázatokat is rejtenek, és az ezekről szóló információk természetesen törvényes úton keletkeztek.

2.Az ügyész úr néhányszor azt mondta, szerinte nem mondtam igazat az eljárás valamelyik stádiumában, vagy furcsán működött az emlékezetem. Három esetet bemutatnék annak érzékeltetésére, hogy ügyész úr finoman fogalmazva téved, és nem fordult az elő, hogy ne a legjobb tudásom szerint nyilatkozzak az ügy bármelyik állomásán, bármelyik részletében.
a.Az ügyész úr szerint nem mondtam igazat, amikor azt állítottam, hogy nem hallgattam meg a hangfelvételeket. Mi a bizonyíték erre? Nem más, mint az ügyész úr véleménye: nem létezik, hogy nem hallgattam meg. Szeretném elmondani, hogy mind a mai napig nem hallgattam meg az egész CD-t, még azokat a felvételeket sem mind, amelyeken politikusok szerepelnek. A felkészítő anyagokat, a prezentációs papírt természetesen megismertem. Ezt igen, és ennek ellenkezőjét soha nem állítottam.
b. Ügyész úr azt mondta, gondolom, megint csak a hiteltelenítésem érdekében, hogy a kihallgatásom során nem emlékeztem, hogy melyik hangfelvételeket játszották le az informális bizottsági ülésen, a tárgyaláson pedig már jól emlékeztem az egyikre. Ügyész úr elfelejtette idézni, hogy ezen a kihallgatáson a következő kérdésre a jegyzőkönyv szerint is azt válaszoltam, hogy "nem emlékszem, ennek is utána kellene néznem a jegyzeteimben". Az "is" azért fontos, mert az visszautal a korábbi kérdésekre adott válaszaimra. Ügyész úrnak később már nem volt fontos, hogy visszatérjen erre a kérdésre. Én viszont, a gyanúsításomat követően természetesen minden lehetséges forrást felhasználva készültem fel a büntetőeljárásra, amely jól láthatóan arra is irányult, hogy tönkretegye politikai pályámat. Megjegyzem, ez sikerült.
c.A hitelességhez tartozik az Alkotmányügyi és Nemzetbiztonsági Bizottság együttes ülése elmaradásának ügyészi interpretálása, mely egyike a durva csúsztatásoknak. Eszerint én azért nem voltam hajlandó ott tájékoztatást adni, mert nem volt jelen a Nemzetbiztonsági Bizottság, és ezzel elismertem, hogy csak bizottsági ülésen lehetett volna bemutatni a CD-ket. A tárgyaláson pedig mást mondtam. Az igazság ezzel szemben az, hogy én ott és a tárgyaláson is azt mondtam el, hogy az Alkotmányügyi Bizottság tagjai milyen körülmények között kaphatnak tájékoztatást, ha kérnek, nem pedig a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjairól beszéltem. Mivel az Alkotmányügyi Bizottság nem volt a törvényben felhatalmazva a nemzetbiztonsági szolgálatok működésének ellenőrzésére, e bizottság tagjainak tájékoztatását csak úgy tudtam volna elképzelni, ha a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén vesznek részt, akár meghívottként, akár együttes ülésen. Ez a megkötés értelemszerűen nem vonatkozik, nem vonatkozhat a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjaira.
d.És még egy ráadás. Abból, hogy én döntöttem a Nemzetbiztonsági Bizottság felkérésének elfogadásáról, és arra kértem Laborc urat, hogy készítse el a prezentációs CD-t, továbbá irányító miniszterként utasításadási jogköröm is volt, nem következik az az ügyészi sejtetés, sőt állítás, hogy minden részletkérdésben én döntöttem. Nem is így volt.

3.Szeretnék áttérni a rágalmazással összefüggésben elmondott vádbeszédre. Ennek alapkoncepciója megegyezik a Fidesz 2008. szeptember 11-e óta folyamatosan előadott vádaskodásával, amellyel az akkori kormányt, a miniszterelnököt, minisztereket, köztük engem is illettek. Lényege, hogy ez az egész UD Zrt.-ügy, annak bizottsági és nyilvánosság előtti interpretációja előre kitalált forgatókönyv alapján zajlott, semmilyen más célja nem volt, mint a politikai ellenzék lejáratása, a politikai ellenfél tönkretétele. Propagandagépezetük ezt harsogta két héten keresztül, amely idő alatt a másik fél gyakorlatilag meg sem szólalt, majd utána is. Csak míg a politikusokon nem lehet számon kérni, hogy nem mondanak igazat, azért az ügyészségen, remélem, még igen. Ha valaki az UD Zrt.-ügyben forgatókönyvet írt, akkor az, a kommunikáció, és az ügyészség által később megtett lépések alapján is kimutathatóan a Fidesz volt.

a.Az érdemi kifejtés előtt muszáj felidéznem, hogy bűnösségem bizonyítására az ügyészség felhozza azt a polgári pert, amely a Fővárosi Bíróság előtt zajlott, és amelyben a Bíróság kimondta, hogy megsértettem felperesek jó hírnév védelméhez fűződő jogait.
I.Az most mellékes, hogy az ügyészség a számára előnyösnek látszó polgári peres ítéleteket hosszasan idézi, míg a hátrányosak esetében azt mondja, hogy a büntetőperben irrelevánsak, a bíróság ne vegye figyelembe azokat. Nem csak Dávid Ibolya esetében, hanem velem kapcsolatban is van ilyen pozitív jogerős ítélet, amely, indoklása miatt, a mostani büntetőper szempontjából még adekvát is lenne.
II.Fontosabb ennél azonban, hogy az ügyészség által említett perben én objektíve akadályoztatva voltam abban, hogy az igazamat bizonyítani tudjam. Nem tudhattam arról, hogy a bíróság a felperes keresetét átértelmezte, így voltaképpen nekem nem az eredeti keresettel szemben kellett volna védekeznem. De az igazán perdöntő az volt, hogy a polgári peres eljárásoknál sem tette lehetővé a titokgazda, hogy a Bíróság betekinthessen a minősített iratokba. E mostani büntetőperben a Bíróság legalább részleteket, igaz, az ügyészség válogatásában, de megismerhetett.
III.Végül, a polgári peres ítéletek semmit nem mondanak az én szándékaimról, ami viszont ebben az eljárásban - tudomásom szerint - lényeges.

b.De térjünk vissza a vádra. Idézek a perbeszédből: "... kijelenthető, hogy Sz. Gy. tudata átfogta, hogy a vád szerinti, közszereplőket érintő, egyes becsület csorbítására alkalmas, nagy nyilvánosság előtti kijelentései vagy eleve nem felelnek meg a valóságnak, vagy nem feleltek meg a törvényesen rendelkezésre álló adatoknak."
I.A valóságnak meg nem felelésre ügyész úr előadta - már hivatkoztam rá - Laborc úr külföldi útjainak megismerésével összefüggő sajátságos négy oldalas kisdolgozatát, amelybe ilyen mondatok is belefértek: "Az NBH főigazgatójának magánjellegű utazásai viszont nem tekinthetőek minősített adatnak, legfeljebb nemzetbiztonsági szempontból biztonsági vonatkozással bírnak." "A 2008. február 14-én rögzített telefonos beszélgetés során Demeter Ervin arra kérte Horváth Józsefet, ki tudná-e deríteni, Laborc Sándor milyen gyakran járt Oroszországban, vagy 'ilyesmit ki tudunk-e deríteni?', illetve 'akár, amikor ő kiment, akár esetleg, hogy az itteni fogadás, vagy kapcsolattartásban lett-e neki valami szerepe'." "A beszélgetésben sem Demeter Ervin részéről, sem Horváth József részéről az nem hangzott el, hogy Laborc Sándor hivatalos útjaira vonatkozik a kérés, és erre az időszak behatárolása tekintetében tett 'helyettes kortól' megjegyzés sem utal egyértelműen". Az természetesen nem szerepel az ügyész úr idézetei között, amikor Demeter Ervin és Horváth József is alkalmazza a "hivatalos" kifejezést. Még kevésbé Horváth úr tanúvallomásából az a rész, amikor bírói kérdésre így válaszol: "Azzal nem foglalkoztam, hogy Laborc úr hol járt magánúton külföldön, az nem is merült föl kérdésként emlékezetem szerint." Úgy egyébként én mit válaszoltam, ha újságíró kérdezett? Azt, hogy nem vádolom a Fidesz-politikusokat törvénysértéssel. Azt mondtam, én, a Nemzetbiztonsági Bizottságot megkerülve, nehezen tudtam volna törvényesen teljesíteni ezt a kérést. Azt hiszem, a tények ismeretében eléggé visszafogottan fogalmaztam.
II.Hogy az adatok nem törvényesen álltak volna rendelkezésre (itt a kapcsolattartás gyakoriságáról, illetve a hangfelvételek hitelességéről van szó), azt az ügyészség zárt ülésen vetette fel, de a vádbeszédben ügyész úr felidézte az ott történteket. Ezt, mármint hogy nem törvényesen jutott az NBH az információkhoz, az bizonyítja, hogy... az ügyészségnek ez a véleménye, sőt, álláspontja. Más bizonyíték akkor nem is szükséges. Ezt követően az a logikai bravúr következik a vádbeszédben, hogy "az I. rendű vádlott kapcsolattartások rendszerességére vonatkozó állításainak vizsgálatakor kizárólag azokat az adatokat lehet figyelembe venni, amelyek törvényesen álltak rendelkezésre. Ez a titkos információgyűjtés alapján 6 db felvételt jelent, azaz a rendelkezésre álló adatok szerint törvényesen olyan információ állhatott dr. Sz. Gy. rendelkezésére, hogy a titkos információgyűjtés időszakában Demeter Ervin 6 alkalommal beszélt Horváth Józseffel, és ehhez képest egyébként teljesen irreleváns, hogy ténylegesen hány beszélgetés volt, vagy a sértett a tárgyaláson mennyire emlékszik." Az ügyészség által messzemenően szavahihetőnek bemutatott sértett egyébként tényleg ennyire emlékszik, talán tudja, arra nem kell emlékeznie, amit az ügyészség nem kíván figyelembe venni. Az igazság persze ettől nem változik: lényegesen több kapcsolatfelvételre került sor, a Nemzetbiztonsági Bizottság tájékoztatásakor az én tudatomban pedig semmiféle törvénytelen adatgyűjtésre vonatkozó információ nem volt, nem lehetett. Éppen ellenkezőleg, meg voltam győződve, ma is meg vagyok, hogy az objektumvédelem keretei között elrendelt információgyűjtés törvényes volt. Ezt egyébként, az ügyészség által sem vitatott módon, az általam elrendelt, valamint az adatvédelmi biztos által elvégzett vizsgálatok is alátámasztják. Más kérdés, hogy a biztos úr szóvá tette, hogy a nemzetbiztonsági törvény ezen a területen nem elég precíz, illetve gumijellegű megfogalmazásokkal él.

c. Ismét idézek a vádiratból. Ha jól értem, a rágalmazás vádjával is összefüggésben a legpontosabban ez adja vissza, mit állít az ügyészség: "... dr. Szilvásy György egyenes szándékkal követte el a terhére rótt bűncselekményt, mivel szándéka nemcsak arra terjedt ki, hogy a jogellenes tevékenységének következtében az érintett politikusokat - elsősorban a közéleti, társadalmi elfogadottságukat illetően - konkrét és számottevő hátrány érheti, hanem azt kifejezetten kívánta is, magatartása ezt célozta." Ha az ügyészség csak egy kicsit is hajlandó lett volna, érdemi nyomozást folytatva feltárni, mik voltak az én valós szándékaim a nemzetbiztonsági bizottság, illetve a nyilvánosság tájékoztatása során, akkor maga is azonosította volna azokat a körülményeket, amelyek akkor az igazi szándékaimat megmagyarázták, meghatározták.
I.Elsőként természetesen az NBH felderítése után azok az információk, amelyek birtokában a nemzetbiztonsági kockázatok miatt megkerülhetetlen volt a bizottság általános, majd kérésére egészen konkrét tájékoztatása. Erről már részletesen beszéltem, nem ismétlem magam.
II.Mint említettem, szeptember 10. és 23. között a kormányzati oldal UD Zrt.-ügyben érdemben nem szólalt meg. Most szeretném felidézni, nem a teljesség igényével, a másik oldal nyilvános megjegyzéseit: Horváth József 2008. szept. 11., Hír Tv : Én nem látok a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának a fejébe. Nyilvánvaló, hogyha az időzítést és a szervezést nézem, akkor itt egy valamiféle jól megkomponált, tőlünk úgy gondolom, hogy igazából független újabb médialufinak vagyunk az elszenvedői. Magyar Hírlap, 2008. szept. 12.: "Akció a kormány parancsára. Túl közel áll a Fideszhez a cégvezető? Keményen lépett a Nemzeti Nyomozó Iroda. Horváth József szerint egyértelműen aktuálpolitikai célja lehet ennek az akciónak, és valójában nem ő és cége áll a célkeresztben, hanem például a Fidesz, persze az is lehet, hogy csupán egy újabb megfigyelési ügyet akarnak kreálni." Demeter Ervin sajtótájékoztatója, 2008. szept. 12. (Fidesz.hu: "Miben mesterkedik Szilvásy György?" címmel tudósít, egyébként minden írott és elektronikus sajtó átvette): "Távoznia kell Szilvásy Györgynek és bandájának a közéletből, hiszen rendszeresen törvénytelen, demokráciában megengedhetetlen eszközöket használ fel Gyurcsány Ferenc túlélésének segítésében." (Megjegyzem, az ügyészség természetesen megtagadott mindenféle nyomozást az ilyen, de ennél súlyosabb kijelentések miatt tett feljelentéseink után, és megtagad mind a mai napig, pl. Budai Gyula esetében.) Idézem tovább Demeter Ervint: "Arról van szó, hogy Szilvásy György és bandája - nyugodtan mondhatjuk ezt a kifejezést - hírbe akar hozni, meg akar vádolni egy vállalkozót, hogy politikusok és a Fidesz megbízásából mindenféle adatokat gyűjtöttek. Erre a piszkos játszmára, ez ismert a titkosszolgálat világában - erre a piszkos játszmára használja fel a Nemzetbiztonsági Hivatalt. Most már tudjuk, hogy miért kellett Laborc Sándor, ilyen feladatokra kell a Nemzetbiztonsági Hivatalnak vezetőt találni, hiszen nem a nemzet biztonságát, hanem a Gyurcsány-kormány túlélését próbálják szolgálni és azt várják el tőlük. Ez a törekvés, már hogy a Fidesz az oka mindennek, ez Szilvásy György és a kormány eszköztárában nem először alkalmazott módszer. Komoly útra visszatekintő hagyománya van. Csak emlékeztetőül sorolok fel néhányat... Rálőttek a rendőrpalotára a terrorveszély erősítése érdekében, sőt, a legutóbbi alkalommal már Szilvásy György kapuját égették meg. Az egésznek az az érdekessége, ami nagyon jellemző összefoglalása az eseményeknek, hogy egyetlen elkövetőt sem találtak meg mindeddig. Ez vagy alkalmatlanságot mutat, vagy szándékosságot. De ha megnézzük, arra a következtetésre tudunk jutni, hogy amikor a szocialisták bajban vannak, nagy bajban vannak, akkor húzzák elő ezt a kártyát... Meg kell, hogy állapítsuk, hogy a Gyurcsány - Szilvásy - Draskovics trió gátlástalanul, minden olyan eszközt igénybe vesz, ami egy demokráciában, jogállamban elfogadhatatlan, az emberi tisztességen túl megy. Minden képzeletet és demokratikus elvet felülír, amit ez a triumvirátus csinál. Természetesen azt mondjuk, hogy Szilvásy György mondjon le, alkalmatlan a feladatára, mondjon le és az egész bandájával együtt a közéletből távozzon. Magyarhirlap.hu/Magyar Hírlap: Titkos kabinetek titkai (2008. szeptember 13.) "Inog Gyurcsány széke, előhúzták a bolsevista diktatúra kártyáit. Ismét előrántotta a diktatúra piszkos módszereit az MSZP egy megfigyelési ügy kirobbantásával. Egy a kormány által Fideszesnek bélyegzett biztonsági céget azzal gyanúsítanak, politikai megrendelésre gyűjtött adatokat." Hvg.hu, 2008. szept. 16. "Demeter Ervin utalt arra, hogy Szilvásyék - és rajtuk keresztül a titkosszolgálat - Fideszes képviselők telefonjait hallgatták le, illetve a rendőrpalota elleni fegyveres támadáshoz is köze van a szolgálatnak. Fideszes forrásból pedig úgy tudjuk: a legnagyobb ellenzéki párt prominensei komolyan tartanak attól, hogy lehallgatják telefonjaikat." Heti Válasz, 2008.09.18.: "Ha válság, akkor NBH"... MNO, 2008. szept. 19.: Lázár:... "A Fidesz szerint az NBH az utóbbi időszakban politikai megrendeléseket teljesít, amiből egyrészt az következik, hogy a titkosszolgálat törvényeket sért, másrészt pedig, hogy azok, akik a titkosszolgálatot a hatalom birtokában erre utasítják, "politikai banditizmust" követnek el. Nagyon fontos lesz az elszámoltatás mind rendőrségi, mind titkosszolgálati vonalon" - hangsúlyozta, majd kijelentette: "óva intenénk minden rendőrt vagy titkosszolgálati dolgozót, hogy asszisztáljon bármiféle törvénytelenséghez."
III.Ezek ízelítőt adnak arról, miről szólt az ellenzék kommunikációja a két hét során: a kormány törvénytelenül, politikai célokra alkalmazza a Nemzetbiztonsági Hivatalt, amely törvénytelen eszközökkel, ellenzéki képviselőket is lehallgatva teljesíti az elvárásokat. És most itt nem a politikai vádaskodás, a becsületsértéssel felérő kijelentések az érdekesek, szándékosan nem eszerint válogattam a sajtóból, hanem az akkor az irányításomra bízott nemzetbiztonsági szolgálatok tisztességének megkérdőjelezése. Az én második szándékom tehát, amikor a bizottság felszólításának eleget tettem, az volt, hogy e vádak alól is tisztázzam a szolgálatokat. Ez az én számomra hitelesen csak az országgyűlés illetékes bizottsága előtt volt lehetséges, nem pedig a nyilvánosság előtt. Ez is indokolja, hogy miért teljesítettem "sürgősen" a bizottság kérését: minél gyorsabban mondja ki a bizottság, hogy nem igazak a szolgálatokat ért vádak, ami az én meggyőződésem volt, annál hatékonyabban cáfolhatók a rágalmak. Nem mást, nem az UD Zrt. és az ellenzéki politikusok viselt ügyeinek a kiteregetését, hanem azt a tényt, hogy a szolgálatok törvényesen működnek. Ez volt az én kommunikációs célom, a sajtónyilatkozatok értelme, nem pedig az, amit az ügyészség bizonyítékok nélkül állít, a lejáratás.

IV.Tisztelt Bíróság! A tárgyalás kezdetén is úgy nyilatkoztam, és az utolsó szó jogán is szeretném megerősíteni, hogy én az egész ügy során a törvényben előírt kötelességemnek kívántam eleget tenni mind az engem ellenőrző országgyűlési bizottság, mind a nyilvánosság tájékoztatása során. Ebbe tartozott az is, ha kétely vetődött fel az irányításom alatt működő hivatalok működésének törvényességét illetően, akkor a kételyek eloszlatására is kísérletet tegyek. Tetteimet semmilyen más szándék nem vezérelte, bármit is állít az ügyészség. Ennyit szerettem volna elmondani.