Várnai Zseni
ÜVÖLTS A FARKASOKKAL!

Erdőre vert az élet,
barlang lett a lakásod,
zsákmány után csatangolsz,
nyelved véresre rágod,
portyázol mindhiába,
apró vadkra lesve,
s eleven húsba vágni
fogadnak nincsen mersze.

Párolgó vért ha innál,
vonagló húst ha ennél,
toportyán ordasnép közt
te is ha ordas lennél,
nem aszna össze gyomrod,
bendőd pomposra nőne,
s testeden lomposodna
farkasok loncsos szőre.

Lenne agyarad, karmod,
zsákmányod rengetegnyi...
üvölts a farkasokkal,
majd látod megremegni
a sünyi rókanépet
s fut a hiénafajta,
mert szörnyű az üvöltés
ereje és hatalma.

Üvölts a farkasokkal,
rejtsd el a gyöngeséged,
emberszagod ha érzik,
lecsap a csordalélek,
széttépnek, megzabálnak,
ha szembeszállsz a sokkal...
erdőre vert az élet,
üvölts a farkasokkal!

(1934)