Egy tó és egy különleges hegyvonulat világába kukkantunk be az SG.hu alapján, amiből a feltételezéseket kihagytam.
Melegkedvelő baktériumok az Antarktiszon
Orosz és francia kutatók egy melegkedvelő baktérium nyomaira bukkantak az Antarktisz hatalmas, a légkörtől több millió éve elzárt tavában, a Vosztokban.
Az Antarktiszon rengeteg tó létezik a jégtakaró alatt, közülük a maga 14 000 négyzetkilométeres területével a Vosztok a legnagyobb.
A mérések szerint ilyen lenne a Vosztok-tó jég nélkül
Ezekbe a tavakba még soha nem sikerült behatolni, a tudósok csak radarméréseken keresztül tudnak róluk. A Vosztokot 3,7 kilométer vastagságú jég borítja, nem jut el mélyébe a napfény, és elvileg 15 millió éve a légkörrel sincs semmiféle kapcsolata.
A Vosztok-tó összetevőiről egy úgynevezett jégmagból következtetnek, amit egy orosz-francia kutatócsoport fúrt ki a jégpáncélból. A jégmagból eredetileg a múlt éghajlatát szerették volna megismerni, azonban annak ellenére, hogy a fúrást a jégréteg aljától 100 méterre leállították, kiderült, hogy a kapott mag alsó részei már a tó fagyott vizének darabjait tartalmazzák.
A jégben azonban olyan sötét üledékcsíkokra bukkantak, melyet a kutatók nézete szerint egy kisebb földrengés kavarhatott fel a tó fenekéről. Ebben az üledékben találta meg a csapat egy olyan baktérium genetikai nyomait, ami általában 50-60 Celsius-fokon él.
A melegkedvelő, termofil baktérium azonban a jégmagban jelentkezett. Ez egyébként nem egy gyakori faj, a Földön eddig mindössze 5-6 helyen azonosították.forrás : http://www.sg.hu/cikkek/43649/melegkedvel
Feltárnák a lehetetlenek hegységét
Az Antarktisz közepén rejtélyes hegyvonulat húzódik. Területét tekintve nagyjából megegyezik az Alpokkal, legmagasabb csúcsa 3500 méterre nyúlik. Az egész szerkezet több ezer méter vastagságú jég alatt pihen, ember még nem látta, senki sem tudja milyen anyagból áll, a legnagyobb talány azonban maga a kialakulása, mivel jelenlegi geológiai ismereteink alapján nem is létezhetne. Az év végére minden eddiginél nagyobb erővel kezdenek bele a rejtély felderítésébe.
A Gamburcsev vonulatai a radarfelvételek szerint A hegységet egy szovjet tudóscsoport fedezte fel még 1958-ban, el is nevezték Gamburcsev-hegységnek, így tisztelegve honfitársuk, Grigorij Gamburcsev geofizikus emléke előtt. Az oroszok óránkénti 8 kilométeres sebességgel döcögtek végig a jelenlegi Vosztok állomástól a Megközelíthetetlenség Sarkáig (Pole of Inaccessibility), az óceántól legtávolabb eső pontig, mely során 50 kilométerenként szeizmikus méréseket végeztek. Szeizmikus méréseik vonala véletlenül átszelte a Gamburcsev gerincét, először fedve fel a jég alá temetett csúcsokat.
forrás : http://www.sg.hu/cikkek/52408/feltarnak_a
(Megtaláltam közben két ősi térképeket ahol jégtakaró nélkül ábrázolják a Déli sarkot... De erről nem igazán folynak -vagy csak nem találkoztam vele - tudományos viták, vizsgálatok.)
Ezt a térképet Piri Reis valahol keleten találta az 1900-as évek elején. De a legnagyobb csoda hogy Antarktisz körvonalai is fel vannak tüntetve. A hegyláncok és hegycsúcsok, a folyok és fensikok nagyon pontosan le, vannak rajzolva. Az Antarktisz hegyláncait 1952-ben fedezték fel.
Oronteus Finaeus térképe
Az Antarktiszt ábrázolja, amikor még jégmentes volt. A Ross-tengert és partivdékét nem borította jég, melyet ma 1,5 km jégtakaró fed, a tengeren több száz láb vastagságú jégréteg úszik. Ez a jégmentes időszak i.e. 4000-ben ért véget.
