Heltai Jenő
December

Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros mai hónap:
Százévelőtti, régimódi biedermeier-hónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülői ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A megfagyott gyermek hónapja
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a kisded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs aki újra befűtse,
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ,
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett ez az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való,
Egy napra való,
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.