Kinőttél a homokozóból? Te csak azt hiszed! DDD Ha életed úgy alakul és eljutsz a Fraser szigetre, rögtön előbukkan a benned élő emlék, érzés a simogató meleg homok érintése.
Létezik ugyanis egy sziget, amilyen csak a mesében
A világ legnagyobb kizárólag homokból álló szigete, amelyet a derék óceán hordott össze szorgos munkával, a szél gyalulja, és a sósvíz, az áldott Csendes-óceán nyalogatja, tisztogatja, mégis, édesvizű patakokkal, tavakkal tarkított. A világörökséghez tartozik.
A Több mint 165.280 hektáron terül el, van benne trópusi esőerdő, homokdűnék szinte végtelen mezői, homokkövek szurdokai, és a főlátványosság, a 120 kilométernyi keleti part, mely egyben az országút. Fraser island, Queensland, Ausztrália. Mintegy kétórányi autózás Brisbane-től észak felé, jó három a Gold Coastról, de fapadossal is elérhető, Hervey bay, a repülőtérről pedig csak egy ugrás Rainbow beach, a komp.
A homokozóban a kresz szabályai érvényesek, egyben a főút tehát horgászhely is, séta-, napozó-, játszótér vagy helyenként maga a repülőtér, nem is beszélve, a már több száz méterről kiszagolható féreggyűjtőkről, akik több napig előrohasztott belsőséggel tömött zsákjaikkal kóborolnak, hogy le-lecsapjanak a homokból előbúvó közel méteres kukacokra, amelyek remek csalik. Amiért a férfiak paradicsoma, az egész éven át tartó horgászszezon, na és a 4x4-es autózás élménye, amit a helyi sajátosság tesz igazán élvezetessé, hogy mindig máskor van lehetőség az út, a part menti beach használatára, ezt ugyanis a természet nyitja-zárja, attól függően, hogy mikor van az apály és a dagály. 
A szigetre belépni csak az ár-apály listával a kezünkben ajánlott, na és egy négykerék meghajtású terepjáróval. SUV-ok, utcai összkerékhajtású divatautók felejtősek, még a kompig sem jutnak el. A kerekeken a levegőnyomást kötelező lecsökkenteni, majd jöhet a partmenti suhanás. Igaz, az első vízmosás keményen odatesz, itt még a fekvőrendőr is homokból van, na és vízből, és ami a legjobb benne, naponta kétszer is változtatja a helyét.
Tehát csak érzéssel, mert aki először hajt bele egy önfeledt mozdulattal a vízmosta árokba, az könnyen megkostólhatja kormánya műbőr borításának ízét az orrából csordogáló vércseppek sós ízesítésével. A felelőtlen száguldást itt a természet bünteti, minden évben előfordul, hogy a felboruló járgányokban pórul járnak néhányan.
A sziget belsejében további utak kanyarognak, itt viszont nem úr az árapály, ennek megfelelően nincs is naponta újraaszfaltozás. A nyugati part fehér homokja, és családi kempingezésre csábító pálmafái tehát némi zötykölődéssel érhetőek el. De megéri. 
Itt is két irányban folynak a patakok, apálykor az óceánba, dagálykor viszont vissza, a szárazföldünk felé. Ekkor jönnek a breamek, a barnás vízbe lassan beleáramlik a kristálytiszta tenger, és benne a temérdek zsákmány. A bream nem nagy hal, de ízletes és küzdeni is hajlandó, némi garnélával könnyen elkapható. Apálykor pedig a soldiercrab hadosztályok szórakoztatják a nagyérdeműt, ekkor hektárnyi homokozókról húzódik vissza a víz, és az apró pocsolyákban megélhetjük nagy álmunkat, pusztakézzel megfoghatjuk az apró puffancs halakat, persze csak azért, hogy átrohanva vele egy nagyobb tócsához meg legyen az illúziónk, hogy megmentettünk egy életet!
Odafentről mindezt halászsasok figyelik, de valószínűleg nem jelentenek a körzeti megbízottnak, ahogy azt sem, hogy itten a horgászok söröznek, egész nap, még a sofőrök is. Hogyan? Mértékkel, a limit óránként egy dobozos sör. A klasszikus horgász karaván tehát úgy néz ki, hogy elől megy a felderítő, a motorháztetőn, rögtön kenguru rácsra hegesztve a bottartó, amiben minimum 5-6 bot figyel. Neki hűtőládányi csali vár a platóján. Utána rögtön jön a söröskocsi, ők hozzák a sokrekesznyi, ládányi, hordónyi söröket, ki-ki képzelje bele a maga kedvencét. Végül a hadtáp, sátrakkal, gulyáságyúval.
A kempingezés itt életforma, de érdemes tájékozódni kicsit. A parti homokdűnék mögött sok helyen kijelölt területek akadnak, másutt szigorúan ellenjavallt a táborverés. A dingók ugyanis, nem aranyos helyi kutyusok, ahogy annak idején képzeltük a homokozóból kiszabadulva, hogy mocskos praclinkat beletöröljük abba a selymes kis bundájukba. A dingók Ausztrália szerte, ezen a szigeten a legtisztább vérvonallal maradtak fenn, vad állatok. Pofájuk ártatlan, ábrázatuk már-már a cukiság határát súrolja, alkatuk nem vészjósló, mégis jusson eszünkbe, hogy nem sétáltatja őket senki, ők a helyi csúcsragadozók. Rafináltak, elszántak, és hála a turistáknak, egyre kiszámíthatatlanabbak. 
A sziget belsejében be is zártak kempingező helyeket, mert nem volt számukra sátor, hűtőtáska, amit ne nyitottak volna ki egy kis harapnivaló reményében. Kedvenc helyük mégis a parti sáv, ahol a horgászokkal sajátos szimbiózisban élnek. A halfejek, félbeharapott csalik eltakarítói, és minden ehető tenger gyümölcse az ő bendőjükbe vándorol.
Az autózás szerelmesei pedig nem is értik, hogy létezik más, mint Toyota. Itt nem látni a nagy német autógyártó óriások csillogó darabjait, csak egy-két Rover fér bele a mezőnybe. Az éves horgász expo nagydíja egy Toyota pickup, úgy hatvanezer ausztrál dollár értékben, azután lehet még nyerni motorcsónakot negyvennyolcezerért, vagy harmadikként egy kis Yarist tizenkilencezerért! Hát, nem gyönyörű? Csak egy halat kell érte fogni! De mekkorát is? Legutóbb egy tizenhárom kilós jewfish elég volt hozzá. Nézd meg a verseny összefoglalóját!
forrás : http://vilagutazo.blog.hu/2010/09/07/fraser_sziget_a_vilag_legnagyobb_homokozoja_ii
