Érdemes-e perelni a bankokat? Czirmes György ügyvéd

Bolgár György: - Ön az, aki már néhány évvel ezelőtt próbapert indított bankok vagy egy bank ellen egyik ügyfele nevében, mert azt kifogásolta, hogy ezeknél a bizonyos deviza-jelzáloghiteleknél a bankok egyoldalúan módosítottak szerződést, és áthárították az ügyfelekre a megnövekedett törlesztőrészleteket, márpedig Ön szerint ez nem volt jogszerű.

Czirmes György: - Igen, így volt.

– Hova jutott ezzel, mert azt olvastam, hogy első fokon megnyert egy ilyen pert, de már nem találtam nyomát annak, hogy mi lett másodfokon?

– Így van, azért, mert akkor ez nem valós információ volt. Röviden elmondva ugye én az árfolyamváltozást pereltem a, saját autóhitelem szerződéséből...

– Ja, szóval saját magát képviselte akkor ebben az ügyben?

– Igen, igen, mondjuk a saját bőrömet vittem a vásárra. De a lényegre visszatérve: ugye én csak az árfolyamkülönbözetet pereltem volna, ami addig összegyűlt, ez pár százezer forint volt, és hivatkoztam a pénzintézeti törvénynek egy adott szakaszára. Na most a bíró, aki a tárgyalást kitűzte – és ott volt média is, tehát televízió is jelen volt –, azt mondta, hogy ha ebben igazam van, akkor nemcsak a szerződésnek az a része érvénytelen, amit én támadok, hanem a törvény szerint az egész szerződés, tehát semmis az egész. Viszont ugye mivel az egész szerződési hitelérték hatmillió forint volt, az meghaladta az ő hatáskörét, és áttette a Fővárosra. Összefoglalva: a Fővárosnál aztán, mivel a szerződésem már hónapon belül lejárt, én ezt a részt abbahagytam, mert a Főváros hatmillió forint alapján akart pertárgyértéket és perköltséget befizettetni, és...

– Aha, szóval rögtön megvágták volna Önt, és mivel bizonytalan lett volna a per kimenetele, inkább hagyta az egészet.

– Így van, így van. De nem hagytam abba, csak ezt a megoldást, mert abban a pillanatban, ahogy a szerződésem lejárt, én az összegyülemlett árfolyamkülönbözetre most már mondjuk úgy, hogy körülbelül egymillió forintra beadtam a kártérítési pert szerződés megsértése miatt, és az jelenleg folyamatba van, újból a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, ahol októberre kitűzték a tárgyalást. De a pertárgyérték már nem hatmillió forint, hanem durván csak egymillió, ahol az eljárási illeték sem háromszázezer körül van, hanem csak negyven- vagy ötvenezer forint. Az én ügyemben itt tartunk.

– És van-e más ügy, vannak-e olyan jelzáloghitelesek, akik Önhöz fordultak?

– Igen, igen, Bolgár úr kedves, hát pontosabban nemcsak hozzám, hanem mi így négyen-öten ügyvédek és egy pár pénzügyes szakember ilyen kis önképzőköri csapatot képezünk, illetve hát ilyen közérdekű tevékenységet is vállaltunk. Perpillanat ötven-hatvan hasonló perünk van az országban, az ország különböző bíróságain, de sajnálattal kell elmondanom, hogy még egyik sem ért el odáig, hogy a Legfelsőbb Bíróság előtt egy precedens jogerőssé vált döntés legyen, ami iránymutató lehetne a jövőre vonatkozóan.

– Na de az hagyján, hogy a Legfelsőbb Bíróságig nem jutott el, elsőfokú ítéletig eljutott már bármelyik is?

– Van, igen, vannak elsőfokú ítéleteink és másodfokú eljárásaink, vegyes eredménnyel, de hadd emeljem ki a közelmúltban történt másodfokú eljárási döntést, ami egyrészt az elsőfokú bíróság által elrendelt végrehajtást felfüggesztette, és megkereste az Európai Bíróságot azzal, hogy ők foglaljanak előzetesen állást abban a kérdésben, hogy az általunk felvetett uniós jogszabály alkalmazható-e másodfokon, azaz eldönthetik-e ők, vagy pedig vissza kell adni első fokra azt a kérdést. Hogy az unió jogszabálya azt mondja ki, hogy azoknál a bármilyen célú kölcsönszerződéseknél, ahol az adósnak az ingatlana a garancia, és jelzáloggal van terhelve, ott nem lehet a bankoknak egyoldalúan módosítani a szerződést.

– Tehát az Ön jogi érvelése az, hogy a jelzáloghiteleknél nem lehet egyoldalúan módosítani a szerződést, és ez az európai jogban volna benne. De miért ne lehetne egyoldalúan módosítani, mit tartalmaz az európai jog?

– Ugye ennek a pontos megkereshetési lehetőségét is meg tudom adni, de az különösebben nem részletezi, hanem talán egy mondattal azt mondja, hogy az egyébként más ügyekben megengedhető egyoldalú módosítás ilyen esetekben azért nem megy, mert a jelzálogingatlannál különös és speciális feltételeket is figyelembe kell venni. Ennyi az érvelése, tehát egy mondat.

– Aha, tehát a speciális feltételek figyelembevételéhez pedig nyilvánvalóan kell az, hogy az adós, a hitelfelvevő is be legyen vonva a szerződésmódosításba?

– Pontosan így van, nagyon jól tetszik látni!

– Tehát Ön ebből a kitételből vagy uniós jogszabályból vezeti le, így értelmezi azt, hogy ehhez be kell vonni mindenképpen a hitelfelvevőt is a szerződésmódosításba.

– Igen.

– No jó. Tegyük föl, hogy akkor az európai jog alapján mondjuk egy új elsőfokú eljárást rendel el ez a másodfokú bíróság, és akkor ebből Ön szerint az következhetne a legoptimálisabb esetben, hogy minden ilyen ügyben a hitelfelvevővel együtt lehetne csak módosítani minden szerződést, tehát az árfolyamváltozást is velük kellene jóváhagyatni?

– Pontosan.

– Nem abszurdum ez? Hiszen én természetesen abban vagyok érdekelt, hogy ne fizessem a magasabb árfolyamon a törlesztést.

– Igen. Bolgár úr kedves, ez attól bonyolultabb, tehát a másodfokú bíróság azért fordult az unióhoz, hogy ő maga közvetlenül alkalmazhatja-e ezt a jogot. Ha nem, akkor vissza kell adni, de ha alkalmazhatja, akkor el tudom képzelni azt, hogy ő így dönt, és megsemmisít minden olyan szerződésmódosítást, ami az első törlesztőrészlethez képest többletterhet jelent az adósnak. Na most ugye ez, ez még a Legfelsőbb Bíróságot megjárhatja, tehát mondjuk ott mondják ki a zárszót. Ha ez így lenne, de ugye ez csak egy eset, ami lehet precedens, de a precedens Magyarországon használható is meg nem is, de az a lényege, hogy ezen az alapon...

– Nincsen precedensjog, tehát legföljebb lehetne egy legfelsőbb bírósági jogegységi döntés, és annak már volna kötelező érvénye, ugye?

– Bolgár úr, igen, csak az a gondom, hogy itt ugye sajnos minden adósnak külön kellene ezt a dolgot perelnie, de ez már azt jelentené, hogy akkor eséllyel csinálná, viszont ezzel szemben ha...

– Nem lehet ilyenkor pertársaságot alakítani?

– Hát éppen erre akartam volna kitérni, mert az utóbbi időben elterjedt a közvéleményben meg a nyilvánosság előtt ez a pertársasági dolog, ami abszurdum, én csak egy percet szánnék erre. Képzelje el, ha száz adós összeáll, és perel, mit tudom én, akár csak egy bankot is. Na most adósonként körülbelül a szerződések oldalszáma harminc és ötven, szorozzuk be százzal, de nem is ez a probléma, hanem az, hogy egy szem bíró kezdi el tárgyalni, most tessék elképzelni, hogy a száz adósnak az ügyét hogy tudja átnézni és mikor. Másik probléma: ha csak egy adós meghal, az egész eljárás, tehát a további kilencvenkilenc is megáll addig, ameddig örökösök nem jelennek meg a perben. Kérdésem: ha az örökösök között vita van, külön per van, ez az ügy áll három-négy-öt-hat évig. Tehát ez az út nem járható! Járható, ha magánügyfélként perelnek – mondjuk így –, tehát egyedül kezdik el a dolgot. Itt két megoldás van, vagy ügyvédhez fordulnak, vagy a másik megoldás, amire még kevésbé hívták fel a figyelmet – most megtenném –, hogy minden bíróságnál van jogszolgálat. Oda bemegy az adós, és elmondja a problémáját, jegyzőkönyvbe veszik, és ez is kereset, tehát elindítani el tudják az ügyet. Viszont visszatérve erre az uniós jogra, ami szerintem egy abszolút biztos pozitív pozíció, tehát ehhez már csak jogállami bíróság kell, viszont ez még mindig így csak ugye egy-egy ügy! Hadd tájékoztassam a tisztelt hallgatókat, hogy közérdekű per van már két éve beadva a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumánál, ahol az erre feljogosított közérdekű egyesület, amely fogyasztóvédelemmel foglalkozik, a harminc vezető magyarországi bankot beperelte azzal, hogy az általános szerződési feltételek tekintetében érvénytelenek a szerződések három szempontból: az egyoldalú módosítás, a kamaton kívül egyéb költségek kérése és az árfolyam áthárítása tekintetében. Ez az ügy most két év után ott tart, hogy talán az ősszel már érdemben is bele fog a bíróság vágni a tárgyalásba, mert apró eljárási problémák miatt két éve húzódik az ügy. Röviden fogalmazva: azért harcolunk most, hogy felperesként elismerjenek a bíróságok, ez viszont egy olyan hatású lenne, hogy az érintett bank összes adósára – tehát akik nincsenek perben, azokra is – kihatással van. Tehát ha az általános szerződési feltételekből kivennék ezt a három úgynevezett ugye nagyon kérdéses és törvénysértőnek tűnő pontot, ez azt jelentené, hogy az adósok kötelezettsége tulajdonképpen a kezdő első törlesztőrészletre, és nem a magasabb, további törlesztőrészletek fizetésére korlátozódna!

– Hát igen, azért kicsit szkeptikusan hallgatom, mert egyrészt nehezen tudom elképzelni, hogy a banknak az Önök beadványa alapján végül is semmi joga ne legyen. Hát maximum odáig juthat el egy per – de még ez is lehet hogy túlzás –, hogy az mondják, minden egyes szerződésmódosításhoz be kell vonni az ügyfelet is, és közösen kell megállapodni abban, hogy akkor hogyan módosítsák a szerződést. Na de az nem jelenti azt, hogy automatikusan nyernek a hitelfelvevők, az adósok, hanem csak elkezdődik egy újabb és ki tudja, mire vezető szerződésmódosítási procedúra, és hogy abban mi a joga a hitelfelvevőnek, az egy következő kérdés!

– Hát részben, részben igazat adok Önnek, de nem teljesen, mert ugye – mint hangsúlyozom –az ezen típusú eljárásnak, tehát amikor a bankok az alperesek, nincs előzménye. Most ne tessenek nagyképűségnek venni, de a mi kezdeményezésünk előtt – mi utánanéztünk – nemcsak a magyar jogban nincs előzménye, az európai meg a nyugati világ jogában sincs erre precedens! Egyetlenegy precedenst találtunk, de az egy kicsit másabb, az Egyesült Államok jogában 69-ből. Tehát nincs precedens, ezért azt tudom ezzel kapcsolatban mondani, hogy lehet, hogy részben igaza van, de lehet, hogy részben nem. Miért mondom ezt? Mert ha ezen az alapon az általános szerződési feltételek részben érvénytelenek, az megalapozhat egy olyan dolgot, hogy minden adós egyrészt egyedül perelhet már ezen az alapon, és joggal, a kártérítésért, vagy lehetséges, hogy visszamenő hatállyal – mert a Ptk. ismer azért ilyen rendelkezést –, visszamenő hatállyal ez automatikusan törlődik, és a bankoknak kötelessége elszámolni a felekkel!

– De gondolom, minden szerződésben benne van az, hogy az adós az éppen aktuális árfolyamon törleszt, vagyis nem kötik az eredeti szerződés alapján egy különszerződéshez azt, hogy egy éppen aktuális árfolyamon számolják el a tartozását!

– Bolgár úr kedves! Jó az észrevétele, csak jogilag egy picit hadd pontosítsam, és a pici szó az az Ön iránti tiszteletet fejezi ki...

– Hát nyugodtan mondja, hogy abszolút módosítja!

– Nem, nem, bocsánat, hát természetesen, hát ahány szem, annyiféle szemszögből látja! Röviden fogalmazva: a devizaalapúnak nevezett szerződés még az elnevezésében sem jó, mert inkább devizaelszámolású szerződésnek kellene nevezni. Miért? Ugye a devizaszerződés az, amikor devizába adok hitelt, és devizában törlesztek, na most ilyen nincs, mert ha megnézzük, szinte az összes bankok...

– Csak devizaelszámolás van, miközben mindenki forintban kapja és forintban fizeti vissza.

– Így van. Ennek viszont az a rövid lényege, hogy a szerződést ugye tartalma szerint kell elbírálni, aszerint forint hitelszerződés, és ha ez forint hitelszerződés, akkor nekem mint adósnak az égvilágon semmi közöm nincs az árfolyamváltozáshoz! Közöm van a kamathoz, amit egyébként ha forint-hitelszerződésről beszélünk, s ha valaki megnézi az úgynevezett pénz- és hitelintézeti törvényt, abba benne van például a kamat fogalma. Engedje meg, hogy röviden ismertessem, azt mondja a törvény, hogy a kamat a hitelezőnek a hitel használatáért és kockázatáért fizetett ellenérték. Na most ebbe benne van az, hogy a kamaton kívül nem kérhet más költséget a bank, minden kockázatot a kamatban én fedezek, tehát árfolyamkockázatot sem háríthat rám! Ezt bárki elolvashatja, a pénzintézeti törvény mellékletében le van írva! Tehát én ebből indulok ki.

– Értem, ügyvéd úr, értem az érvelését, és kíváncsian várom a következő felvonást, úgyhogy kérem, értesítsen, ha történik valami!

– Nagyon szépen köszönöm. És én csak azt üzenem a tisztelt hallgatóknak, hogy nem szabad feladni, mert Bolgár úr kedves, egyetlenegy dolgot engedjen még meg! Normális dolog-e az,

hogy most, 2008. november végétől számítva, amikor jött ez az árfolyamzuhanás, a bank egy hónapban körülbelül hatvan-hetvenszázalékos nyereséget könyvel el? Tessék beszorozni tizenkét hónappal egy évre!

– Hát szerintem itt téved, nem könyvel el nyereséget a bank, csak ennyivel drágábban jut ő is ahhoz a bizonyos svájci frankhoz, amit neki is el kell számolnia ebben a devizaelszámolású hitelben!

– Bolgár úr! Még egy, hadd segítsem ki ebben: ebben egy fillér svájci frank, semmi nincs, sem euró, semmi nincs, bocsánat, semmi az égvilágon, a bank nem kért kölcsönt, nem kért devizát, csak devizaelszámolással számol azért, hogy a kamat mellett még legyen további nyeresége, és plusz a harmadik befolyás, a bevétel pedig az a költség, amit egyébként a kamatban én már egyszer megfizetek, tehát ez így jön ki!

– Így halálra keresték volna magukat a bankok, ha ez így volna. Ehhez képest veszteségesek, vagy közel veszteségesek, nagyon nagy bajban vannak, szerintem ezt a banktechnikai részét Ön sem egész pontosan adta vissza, de szívesen beszélek Önnel legközelebb is erről!

– Bolgár úr kedves, nagyon-nagyon tetszik ez a dolog, és nagyon jól érvel, hadd mondjak még valamit! Nekünk is vannak olyan szakembereink, akik messzemenően ismerik a mostani banki szituációkat, ugye 2010-re azt mondták a magyarországi bankok ugye, hogy háromszázmilliárd a nyereségük, na most én csak azt mondom az előbbi felállásból, hogy ez csak a kamatra vonatkozik, a mi számításaink szerint ötször annyi a bevételük, és messze nem veszteségesek!

***

Bolgár György: – Az imént Czirmes György ügyvéd azzal fejezte be, hogy a bankok nyeresége tavaly, 2010-ben háromszázmilliárd forint volt. Hát nem, nem és nem! 2010-ben 72,4 milliárd forint adózás előtti eredményt értek el a bankok, az előző évinek alig az egynegyedét. Ráadásul a veszteséges bankok száma hétről tizenkettőre emelkedett, a veszteségük pedig a 2009. évi tizenötmilliárdról százhetvennégy milliárdra nőtt. Szóval ha olyan nagymértékben nyereséges lett volna számukra ez a devizaelszámolású hitel és az árfolyamváltozás, akkor nem a veszteség növekedett volna, hanem éppen ellenkezőleg, úgyhogy a dolog ennél – azt hiszem – némileg bonyolultabb.          

(forrás : galamus.hu  2011.08.05)