Mondhatnám most is : gyere velem! De engem nem engednének be. És valószínű srácaink is csak bekukkantanának, mert pl nem Marcinak való hely. :)
Áthosz - a "Szűzanya kertje"
Utazás a Szent Hegy sivatagában
Áthosz létezéséről ma már egyre többen tudnak. A címben szereplő elnevezésről - vagyis arról, hogy a Szent Hegyet emlegetik úgy is, mint a Szűzanya (Panagia) kertjét, ami egy legendához kötődik - már ritkábban lehet hallani, olvasni. Az elmúlt évben, a görögországi nagyhét elején néhány napot ott tölthettem.
Áthoszról a legtöbb útikönyv megemlíti, hogy az Áthoszi Szerzetesi Köztársaság Görögország északkeleti részén, az Égei-tengeri Chalkidiki-félszigeten található. A húsz kolostort és birtokaikat tartalmazó, háromszázharminchat négyzetkilométernyi autonóm terület Görögország és a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka (1991 óta I. Bartolomaiosz) kondomíniuma. Van ugyan saját alkotmánya, kormánya és igazságszolgáltatása, a nemzetközi jognak mégsem alanya, például nem köthet önállóan nemzetközi szerződéseket. A férfi szerzetesközösségek 1050 óta érvényben levő regulája szerint e szent helyre tilos a belépés a nők, gyermekek, eunuchok - minden "sima arcú" - számára. A görög kormány nem olyan régen elvetette az Európai Parlament követelését, miszerint nyissák meg a nők előtt is az Áthosz-hegyi "kolostor-köztársaságot". Akkor a görög kormány szóvivője arra hivatkozott, hogy amikor Görögország 1981-ben belépett az EU-ba, a csatlakozási szerződésben külön rögzítették az Áthosz-hegy státusát, és azt a kitételt is, hogy nők nem léphetnek be a kolostor-köztársaság területére. 1989-ben az EU külön is megerősítette, hogy az unión belüli szabad költözködés és letelepedés joga nem vonatkozik az Áthoszi Szerzetesi Köztársaságra.
Az Áthoszra való belépéshez írásos engedélyre van szükség, görögöknek és külföldieknek egyaránt, s az egy napra kiadható engedélyek száma korlátozott. Az engedélyt írásban kell kérni, és személyesen kell átvenni Tesszalonikiben.
Virágvasárnap előtti pénteken délután érkeztem Tesszalonikibe, hogy felvehessem a belépési engedélyt, és Áthosz felé vegyem az utam. Péntek este mindenütt zsúfolásig tele voltak a templomok. Csodálatos szertartáson vettem rész a Szent Demeter-templom altemplomában. A legemlékezetesebb élményem a városban a Palamasz Szent Gergelyről elnevezett templomhoz kötődik. Leírhatatlan az a melegség, gazdagság, ami ott jelen van, akárcsak a szent életében, munkáiban.
Másnap busszal Uranopoliszba mentem, ahonnan majd vasárnap hajóval folytattam utamat. Itt minden Áthoszra utal, de többnyire "turista megközelítésben". Az ajándéktárgyak zöme magán viseli a Szent Hegy jegyeit. A hozzátartozók idáig kísérik a zarándokokat, illetve itt várják meg visszaérkezésüket.
A hajó reggel indult. Az utasok összetétele is tükrözte a helyzetet. Zömmel görög zarándokok, néhány szerzetes és egy-két külföldi volt ott. Borongós idő kísérte utunkat, de a látvány így is lebilincselő volt. Igaz, néha elszomorító is, amikor már csak falakat, romokat láttunk az épületekből. Sokunk számára Dafni volt a célállomás. Onnan közúton is el lehet jutni a félsziget belsejében található helyekre, Karieszbe, vagy akár a túlsó partra. Tervemnek megfelelően Karieszig mentem autóbusszal, s onnan kezdődött az igazi gyalogos zarándoklat. Kariesz, a "főváros", valóban település jelleget mutat, vannak utcák, középületek és egy-két üzlet.
Onnan Iviron felé indultam, amely a félsziget másik oldalán van. Néhány perc gyaloglás után eljutottam a Kutlumuszi-kolostorhoz, ahol egy szerzetes engem is körbevezetett. A végén megemlítette: a templom megtekintésekor nem visszük magunkkal a csomagokat.
Innen valószínűleg kevesen mehettek tovább gyalog, mert nem volt kitaposott ösvény. Viszont így láthattam egy lepusztult üres cellát, egy gyönyörűen felújított kisebb házat és egy lelakatolt kápolnát. Egész úton gyönyörködhettem, imádkozhattam és elmélkedhettem. A keleti - és természetesen az egyetemes - egyház és lelkiség nagy kincse ez a hely: adottságaival, előírásaival, elvárásaival. Személyes tapasztalatokkal gazdagodva még bátrabban merem ezt leírni. Áthosz ma már az enyém is. Ha kimondom, leírom a nevét, felidéződik bennem minden élményem. S egyre inkább érzem, minél több embernek meg kellene ismernie létezését, rendeltetését, még ha személyesen mindenki nem is juthat el oda.
Végül csak eljutottam Ivironba. A szerzetes, akivel találkoznom kellett, éppen pihent. A vendéglátással megbízottak nagy szeretettel fogadtak. Ahogy a könyvekben szerepel, édességgel, vízzel (ouzóval) kínáltak. Szinte lakosztályom volt: három szoba, bennük viszont petróleumlámpa-világítás. Este ájtatosság, majd vacsora. A látogatók egy teremben étkeztek a szerzetesekkel, csak másik asztalnál. Az étkezés, amely alatt felolvasás van, addig tart, amíg az elöljáró (archimandrita) be nem fejezi. Ima után kivonultak, s a bejáratnál az elöljáró megállt két kísérőjével, s előttük vonult ki mindenki az ebédlőből. Vacsora után sétáltunk azzal a szerzetessel, aki várt engem. Valamikor ő is Vlachosz püspök "tanítványa" volt. Hoszszan beszélgettünk. Megkérdezte, milyen vallású vagyok. Mondtam, görög katolikus, és papgyerek. A továbbiakban kiderült, a többi helyen sem örülnek ennek a ténynek. Viszont sok dolgot megértettem a beszélgetések alapján.
Másnap reggel háromkor kezdődött a szertartás, és negyed hétkor volt vége. Délelőtt folytatódott, majd ebédeltünk. Délután gyalog elzarándokoltam másik két kolostorba (Szavronikita, Pantokrátor). Az út a tengerparttal szinte párhuzamosan vezetett, néha közvetlenül a vízparton mentem. A parton elkeserítő volt a látvány, a sok szemét, amit a víz a partra sodort. Az első kolostorban újabb "tanítvány" fogadott, aki valamikor francia bencés szerzetes volt. Ő a felekezeti hovatartozásomat már sokkal könnyebben elfogadta. Viszszaérve a szálláshelyemre, hat órakor vacsora volt, csak a vendégeknek. Fél hétkor ájtatosság (Paraklisz), majd vecsernye. Este vendéglátómmal folytattuk a beszélgetést, majd megmutatta a könyvtárat és az ikongyűjteményt. Talán az a leggazdagabb Áthoszon, s ő éppen a számítógépes katalogizáláson dolgozott.
Másnap reggel indultam tovább. Most a közúton mentem Kariesz felé, hogy el ne tévedjek. Félúton felvett egy kis teherautó. Így Kariesz közelében egy másik templomot (Szent András) is megcsodálhattam. Onnan busszal visszamentem Dafniba, majd hajóval a Grigoriou-kolostorhoz. A buszon egy remetével ismerkedtem meg, aki Kariesztől öt kilométerre egyedül él egy cellában. Ausztriából ment oda, több nyelven beszél.
A Grigoriou-kolostorból indultam a Szimonoszpetra-kolostorhoz, ahol nagy felújítások vannak folyamatban. Idegenvezetőm szakított kis időt rám. Igyekeztem vissza a Grigoriou-kolostorba. Ott a társalgóban a görög zarándokokkal beszélgettünk kicsit. Szertartás, majd vacsora után sétáltam egyet, és kiültem csodálni a naplementét. Egy szerzetes is volt ott, beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy ő eredetileg angol. Később egy görög fiatalember is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Éjfél volt, mire nyugovóra térhettem volna. A társalgóban töltöttem a rövid éjszakát, olvasással, szunyókálással. Reggel négykor kezdődött a szertartás. Áthoszon az időszámítás a napnyugtához igazodik, akkor van tizenkét óra.
Visszaúton Uranopolisz felé már napsütésben csodálhattuk meg azt a partszakaszt, amelyet négy nappal korábban borongós, esős időben láthattunk. Már a hajóról is meg lehetett figyelni a kétezer-harminchárom méter magas csúcsot.
Az internetről tudtam meg, hogy több éve Áthoszon él egy magyar szerzetes is. Sikerült felkeresnem őt is. Rövid beszélgetésünk során kiderült, több közös ismerősünk is van.
A Szent Hegy titokzatos hely, ahol a csend, vagyis az örökkévalóság erősen beszél, mivel a csend az eljövendő kor nyelve. Ahogy a mennyei angyalok rendelkeznek számunkra elképzelhetetlen szellemi képességgel, amelynek segítségével továbbítják az isteni gondolatokat egymásnak (Nagy Szent Bazil), ugyanígy a földi angyalok - akik a Szent Hegyen élnek, és akik életben és imában versenyeznek a mennyei és test nélküli angyalokkal - rendelkeznek egy másik képességgel, annak érdekében, hogy továbbítani tudják azt, amit tapasztalnak. És ez a csend, amely különösen a Szent Hegyen a legékesebben szóló igehirdetés, egy "csendes, hallgatag buzdítás". Ott nem beszélnek sokat, Isten misztériumait "csendben" élik meg, az ortodox teológiát elszántan, elkötelezetten gyakorolják. A csend révén figyelnek Isten hangjára, és erényekre tesznek szert. Új Teológus Szent Simeon szerint "az ajkak hallgatása, a szemek behunyása és a fülek süketsége a lelki életben kezdők számára gyors mód az erényszerzésre".
Az ember elmehet a Szent Hegyre azzal a szándékkal is, hogy tanuljon a csendből. Ha tudjuk, hogyan lehet ilyen módon tanulni, akkor minden beszélni fog nekünk. A szerzetesek hallgatag alakja, a remeték barlangjai, a bűnbánat légkörével átjárt monostorok, a természet és az élettelen tárgyak sok-sok történetet mesélnek el, csodálatos tanításokat továbbítanak. Ez az a mód, ahogy a Szent Hegy beszél a "csendben". Néha azonban beszélnek, és akkor oktatnak, mert igaz életük van. "Egy igazi, jó élet szavak nélkül jobban oktat, mint a szavak jó élet nélkül. Valójában egy jó élet még inkább oktat, ha hallgat, ha csendes; más életek zavarnak, amikor beszélnek. Ha élet és szó öszszecseng, összhangban vannak, akkor példát mutatnak az (élet)szentségre" (Pelouse-i Izidor). Minthogy a szentatyáknak szent életük van, és a Szentlélek eszközeivé (hangszereivé) - a Szentháromság, a Szeretet, az Ige és a Bölcsesség misztikus harsonájává - váltak, ezért bárhogyan szólnak, az hasznos. Rendelkeznek "szavakkal" a beszédhez, mivel cselekedeteik bőségesek...
A Szent Hegy szerzetesei, a remeték, a sivatag énekesmadarai gyakorolják a nagybetűs Életet. Belemerültek a Paradicsomba. Ők valóban "Isten-hordozók". Krisztus teljes életét gyakorolják "földi edényben", azaz testben, amely kimerült az aszkézisben, megtartóztatásban és mások szolgálatában. Ott látni lehet az átistenülést "működés" közben, ha szabad ezt mondani, és nem azt az átistenülést, amit az élettelen teológia emberei tanítanak. Ők megélik mind a hitet, mind a cselekvést. Kétségkívül, a hit tett nélkül illúzió, és a cselekedet hit nélkül bálványimádás. Az Isten kegyelme - Krisztus alakja - időjárás-vert arcukra van írva. A szent aszkéták kórusa "elmenekül attól, ami ellenkezik a természettel, megőrzi azt, ami természet szerinti, és számára ajándékértékűvé válik az, ami a természet mögött van" (Szent Nikodémosz).
forrás : http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.04.27/0701.html
