Húsvéti jelképek eredetéről (a teljesség igénye nélkül) néhány szó, pár "legenda" :  

                Először a perzsák használtak színezett tojásokat a tavasz megünneplésére kb. i.e. 3000 évvel. Az ősi árja hiedelem szerint az egymásnak ajándékozott piros és aranyszínű tojások a Nap ébredését, a természet újjászületését jelképezték. A keresztények közül a macedónok voltak az elsők (a 13. században), akik festett tojásokkal ünnepelték a húsvétot. A tojásfestés szokását a Közel-Keletről visszatérő keresztes lovagok terjesztették el, Európában ezután vált a húsvét és egyes nyári ünnepek „kellékévé”.

                A húsvéttal kapcsolatban számos népi hagyomány alakult ki, melynek egyik szereplője a tojás. A színesre festett húsvéti tojások ajándékozási szokása utal a feltámadásra, az élet megújhodására. A gyerekek, a Krisztus vérét szimbolizáló piros színűre festett kemény tojásokat kapják. Az írott tojásnak varázserőt tulajdonítanak.

                  A húsvéti nyúl - hasonlóan a tojáshoz - a termékenységet szimbolizálja, ezért lett a bárányon kívül a nyúl a húsvét állata. A nyúl és a húsvét ünnepének összekapcsolására először a protestáns Európában, a 17. században került sor, de csak a 19. században vált általánossá. A nyúl és a tojás társításának a régmúltba nyúlik a története. Az egyik vízözönnel kapcsolatos legenda szerint a nyúl mentette meg az állatokat, amikor Noé bárkája léket kapott, ugyanis a nyúl a nyílást betömte a farkával, ezáltal minden állat megmenekült.

                  A keresztények a nyulat a bujaság és a nyakló nélküli nemi élet jelképének tartották. Ugyanakkor elterjedt a hívő keresztények körében egy olyan elképzelés, miszerint a nyúl a védtelenség jelképe. A Szűz Mária előtt kuporgó fehér nyúl azt jelzi, hogy az „állati” ösztönök felett győzött az erkölcsi érték.