He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Húsvét belülről

2011.04.22. 14:25 arlequin

Emlékszem, csak egy pár napja volt, hogy azon a szamárcsikón ülve ’belovagoltam’ a Városba. Jött a Nép és ünnepelt, virágokat, pálmaágakat és felsőruháikat vetették utamba, hódolatukat kifejezvén. Emlékszem, arra gondoltam, hogy most mi lesz, hogyan ünnepeltek akkor, s miként hagytak el a szükség óráin. Emlékszem az illatokra, a megtiport virágok olaja szállt a szélben, a nap sugarai szerteszét szórták aranyukat, a gyermekek kacagtak, a kutyák ugrándoztak. Isten dicsérete közepette a Koponya-hegyre (Golgota) gondoltam, s arra, hogy bár boldogságom mindig teljes az Atyával, mégis együtt élem a fájdalmat a szülő nőkkel és az elvetélt csecsemőkkel, a harcban hullottakkal és a halálos betegekkel. Az egyik népámító összeszedte bátorságát és mesternek nevezvén kívánt általam csendet. Sértette önérzetét ünneplésem, nem bírta az emberek mosolyát és örömét, amit szinte tapintani lehetett.

Emlékszem.

Bevonuláskor a tanítványok ámuldoztak, egyedül Jakabot, a mindig csendest, mindig odafigyelőt nem ragadta magával a tömeg hajbókolása. Lehet megérzett valamit, mi elrendeltetett. Szívem csendes derűvel telt. Ránéztem az egyik férfira, s tudtam, hogy még él vagy 20 évet, de előtte elveszíti családját. Egy másik asszony szemében láttam a múlt fájdalmát, és a szelíd bizalmat az Atya felé. Tudtam, hogy kárpótolva lesz egy pár hónapon belül, mert fiatalon elhalt férje helyett igaz társra lel majd.

De ezek akkor nem számítottak.

Elvégeztem a tavaszi nagytakarítást is a templomban. Haragom kitöltötte az udvart és a szentélyt, szívem kacagott, ahogyan a pénzváltók asztalait borogattam, szemembe senki sem mert tekinteni, dühöngtem, s dühöm igazsággal volt teljes. Természetesen botrány volt, de ezeknek minden botrány, ami nem a szájuk íze szerint való és amire nem ők adják az áldást.

Elmúltak ezek is.

Elmúlt a tegnap este is, mikor megmostam a tizenkettő lábát. Péter persze, a túlbuzgó Péter, nem akarta hagyni, még mindig azt hiszi, hogy a cselekedetek szabadítanak meg. Pedig csak annyit érnek, mint a lábmosás. Kicsiny, de szükséges dolog, az Ige elvégzi a többit. A Lélek majd őt is megvilágosítja. Pláne így, hogy fogadkozott-ígérkezett, de az éjjel háromszor is megtagadta közösségünket.

A vacsora egyébként finom volt. A bárány zsenge, omlós, a kenyér friss, a bor sűrű, mint a vér. Megmutattam nekik mit tegyenek és miért, hogyan emlékezzenek reám, hogyan ünnepeljék istenfiúságunk szentségét. Utána beszélgettünk. Júdást is helyre tettem, elvégzi a rá kiosztott szerepet, szerencsétlen ember...

Ez is elmúlt, s most fáj. Nagyon fáj. A tanítványok odahagytak, egyedül a szeretett János van itt az asszonyokkal. A hátam merő egyadta vér, összekorbácsoltak rendesen. Az, hogy leköptek különösebben nem érdekelt és nem alázott meg, bármit is mondjanak majd a későbbi nemzedékek. Ismerem a sivataglakó népeket, ott ez a megtisztelés jele, ’Víz a vízből, mely az élet maga.’ A korbács más. Tüskés, végighasít rajtad, átszakítja a bőrt, árkokat von a háton, melyek kihulló cseppjeikkel bőséggel öntözik a földet.

Elgondolkoztam egy pillanatra. Árkok, melyek öntöznek. Érdekes. Az Atya mindig ad tanítást, minden helyzetben, most pedig a fájdalom az, ami keblemből szétárad, ahogy egyre kevésbé kapok levegőt. A kezeim a szegekkel már szinte érzéketlenek, a lábam még meg-megsajdul, de tüdőm lüktető görcse, az óhajtozó sóvárgás egyre sürgetőbb.

Mindez elmúlik, tudom, hisz velem van az Atya, tiszta fénye mindezek között is sugárzik, gyötrelmeim bimbózó rózsává, s örömmé fakadnak, hisz velem Van, ahogy eddig is. Soha nem hagyott el, mindig átölelt, erősített, szeretett, óvott. Meghalok tudom, kissé ódzkodtam is tőle az éjjel, de Vele minden oly egyszerű. Amit pedig meg kell tenni, azt megteszem. Elvégzem, amit el kell végezni.

Júdás most akasztja fel magát. Pedig csak elvégezte, amit el kellett végezzen. Megtette, amit mondtam neki. Ő is itt van a kereszten velem. Most hal meg. Most halok meg.

ATYÁM!

Hol vagy?! Mi ez a kín? Mi ez a zártság? Együtt a fájdalom, a félelem és a sötétség? Hol vagy? Ezt jelenti embernek lenni?! Egyedül lenni? Így még az öröm is hiábavaló! Kétségek és remények között élni, a mennyei édesség nélkül? Ez valóban rettenetes. S az emberek sokasága így éli le egész életét. Borzalmas. Fájdalmam többé nem nyílik rózsává. Gyötrelmeim nem biztosítanak a szeretetről. Így hiába az asszonyok, hiába János hűséges szeretete.

Egyedül maradtam.

„Istenem, istenem, miért hagytál el engem?!”

Meghaltam. Csend. Nyugalom. Hűs, tiszta fény. Ismét velem van, egy vagyok Vele, nem egyedül. Látom a poklokat, kinyitom a cellák ajtaját. Még a cellaajtót se csapom vissza. Hirdetem közöttük is az Úr kedves esztendejét. Aki hallja, megszabadul, amit meg kell tegyek, megteszem.

Később. Illatok. Be vagyok csavarva. Csak egy gondolat és fénnyé válik testem. A sírt záró követ egy intéssel arrébb hengerítem, az őrök, akik fel sem fogták kit őriznek, nyüszítve menekülnek. Felkacagok, hogy mily szép kis hazugság lesz majd ebből is: ’Krisztus sírját sem őrizték ingyen.’ Várok. Jönnek siratni. Később is ez lesz. Szinte mindegyik csak siratni jön azt, aki maga az öröm és a derű. Fel sem ismernek. Később is ez lesz. Mindenki a maga téveszméjének igazolását keresi. A tanítványok is zavarodottak. Túl nagy a meglepetés, túl nagy a döbbenet. Így kell legyen. Még hiányzik a Lélek.

Arra a kis megalázott, tönkretett, hitét vesztett népre gondolok Európa közepén. Annak gyermekére, aki ezt most olvassa. Arra, amit gondol s érez. Érzi-e, hogy nincs egyedül? Érzi-e, hogy ki áll mellette az élet harcában? Érzi-e, hogy ki az, aki ő? Milyen Atya gyermeke? Ki az, Aki vele együtt olvasta végig ezeket a sorokat? Érzi-e, hogy az Ige megtisztítja, az igazság szabaddá teszi?

Ha igen, akkor már csak a lábmosást kellene elvégeznie…

 

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr162847580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Donna (Cara)mba 2011.04.24. 08:23:06

Én most a "Don" vagyok Donna neve alatt.
Köszönjük neked arlequin ezeket a gondolatokat.
Istentiszteletre készülve jólesik tisztítani velük a lelkem. Szép a tavasz, szép az élet, szép a feltámadás. Jó lenne közelebb kerülni Istenhez. Talán kegyelmes lesz, és megengedi nekünk. Nagy csodákat tett velünk, amelyekről többet nem írhatok, mert magamra vonnám a vádat, hogy bolond vagyok. Köszönöm hát neked még egyszer ezt az írást, és kívánok beteljesedő gyönyörű feltámadást mindannyiunknak!

Donna (Cara)mba 2011.04.24. 08:54:21

@arlequin: Kedves Arlequin! Békesség legyen ma a mi szívünkben.

Donna mellett most, kivételesen, a "Don" is szót kapott - csak erre az egy posztra.

Sajnáltam, hogy itt árválkodik egy poszt - ami ugyan nem szorul se társaságra, se magyarázatra, ha nem érezzük szükségét. Sokan nem is tudunk vele mit kezdeni. Bocsássa meg, Az, akinek ez dolga.
Megbocsátja, tudom.

Nos, erről az árválkodó posztról ejtettem egy szót "Don úrnak", és megkért, had írhasson ismeretlenül is Neked. Hogy ne árválkodjon itt emez írás.

Soha ő erre az oldalra nem téved. Ő is máshol blogol, én is. Most engedélyt kért tőlem, hogy elolvashassa, amit írtál és engedélyt, hogy írhasson Neked - most, ma, kivételesen.

Kérem a többiek megértését.

Többé nem fog jönni, mehet a humor, csipkelődés tovább: ami tőle. "Don úrtól" sem áll oly távol, ha arra okot ad az élet.

Áldott húsvéti ünnepet Neked, Arlequin, szűk és tág családodnak egyaránt:

Szerettettel ölellek:
Donna

A többiek megértését pedig köszönöm.

Horizont 2011.04.24. 10:19:02

Kedves Arlequin! Nem azért árválkodott itt ez a poszt, mert rá sem hederítettünk, vagyis magamról szólhatok csak! Elolvastam és meg is fogott de bevallom annyi harag van mára már a szívemben, hogy nem tudtam mit írni rá! Ne haragudj.De most, hogy elolvastam "Don" kommentjét - amiért külön köszönet neki - kicsit "átírtam" a lelkem:)
"Jó lenne közelebb kerülni Istenhez." Ez jó lenne!!
Köszönöm neked a posztot!És nyugalmat kívánok mindnyájunknak.

guma 2011.04.24. 13:57:32

@arlequin: na jó van! :)
mar reagálni sem merek rád, mert megint eltűnsz...

@Donna (Cara)mba: kösz. :)
ez remek gondolat volt, hogy Don gondolatait beengedted, amikor erre volt szükség.

arlequin 2011.04.24. 18:53:14

@Donna (Cara)mba: @Horizont: @guma:

az ég hordozzon titeket tenyerén és ne integessen közben ide-oda!

békesség mindenkinek!

p.s.: én is 'don' vagyok a magam szemétdombján, bár az is lehet, hogy csak egy don-kanyar. ;-)
de köszönöm bátyámnak, hogy... ...nem is tudom, talán azt, hogy ember maradt. s ez nem is olyan kevés.
a ma esti misén mondta a plebános barátom (beugrottam meghallgatni), hogy összetévesztettük a rendszerváltást a megváltással. igaza volt.
de megmaradtunk.
ölelek mindenkit.
nem azért nem írok mert haragszom, vagy valami más, hanem mert nem akaródzik illetve nincs időm. legyetek jók. majd beugrok

guma 2011.05.03. 18:59:09

@arlequin: hol a csudában vagy? :)

ez már azért vért kíván!
legalább köszönj be néha, te csavargó garfield!
rád küldők egy toportyánt:

www.youtube.com/watch?v=cq_VeUMtyzU&feature=autoplay&list=PL1D28E71E90D88E5B&index=86&playnext=4

Horizont 2011.05.03. 19:36:46

@guma: tudod nem erőszakoskodunk:))) Majd jön ha ihlete lesz, vagy ideje!:DDDD

guma 2011.05.03. 20:01:38

@Horizont: :)))

DDD

@arlequin: mit gondolsz miért kapott toportyánt tőlem?
csupa szeretetből!
süti beállítások módosítása