Az előző személyes jellegű posztom második része ez! Az online újság pályázatára írtam ezt is, majd megjelenik. Az előző a múltról szólt, ez a jelenről! Egy ötvenes nő kis élete:) Olvassátok! Aki (még) fiatalabb az örüljön!:DDD
Előző írásomban a "boldog békeidőkről" írtam ami a múltról szólt. De most nézzük meg a jelent! Milyen egy ötvenes átlagnőnek az élete? Nem véletlenül adtam ezt a címet: Üresjárat. Igen kicsit annak érzem az életem. Miért is?
Kezdem azzal, hogy van férjem. Sőt! Ugyanaz 36 éve. Ez nem biztos, hogy előnyös helyzet:)) Van három felnőtt, diplomás, dolgozó, különélő gyerekem, akikre nagyon büszke vagyok, szeretem őket, ők is engem. Mindegyiknek van párja, úgy néz ki egy életre szóló! Őket is nagyon szeretem. Édesanyám is van, őt is szeretem. Munkahelyem is van, 13 éve ugyanaz, ezt is szeretem. Tehát minden nagyon szép, minden nagyon jó, elégedett is vagyok, de ott van az fránya "de" !
Mit is takar ez? Sok mindent!
Szellemi és fizikai állapot. 56 év az annyi amennyi. Nem sok nem is kevés. A legnehezebb ebben a korban saját magammal együtt lenni éjjel- nappal. Nem járok orvoshoz, nem szedek gyógyszert, de már fáradok, energiám véges. Felejtek. Később már elfelejtem, hogy elfelejtettem valamit. Szeretek egyedül lenni, magamban és ez dühít! Az érdeklődésem kezd beszűkölni. Imádtam olvasni, ma már nem olvasok, mert nem tudom másnap hol tartottam az eseményekben. Egyedül az internet. Na az csúcs! Imádom! Mi lehetett volna az én korosztályomból ha annak idején ilyen lehetőség birtokában lettünk volna? Szeretem ha menetrendszerűen zajlik az életem, mert ha felborul én kiborulok. Ugyanakkor a megszokott menetrend nagyon unalmas!
A politika és közélet. Siralmas. Visszasírom a rendet, fegyelmet, jókedvet. Hogy mindenki tudja melyik "polcon" van a helye és e szerint is éljen. A világ elbulvárosodott és mi akik nem ebben szocializálódtunk rémülten figyeljük hol lesz az legalja. Félek, hogy messze lent.A politikusainkat még arra sem méltatom, hogy szóljak róluk.
Anyagiak. Ami mindent felülír a világunkban, mélyen elszomorít! Sokan mindent alárendelnek a bármi áron való pénzszerzésnek. A világ és benne mi emberek nem jó irányba haladunk.
A halál. Egyre többször és egyre mélyebben szembe kell néznem a gondolatával.Szerencsés vagyok, mert 46 éves koromig nem távozott el senki a közel álló szeretteim közül. Azóta bizony a listán gyarapodik a névsor. Feldolgozhatatlan. Édesapám elvesztése felfoghatatlan. Egyre több közeli és távoli ismerősöm halálhíre is eljut hozzám.
Gondolataimban visszatérő motívum, hogy több van már mögöttem és kevesebb előttem.
Gyerekeim, unoka(várás). Mind a három gyermekem elköltözött. Az elszakadás egy hosszú folyamat volt, hiszen felnőtté válásuk alatt még itthon fokozatosan lettek önállóak. Ha nem is ültek a szoknyám szélén, de a tudat, hogy a szobájukban vannak jó érzéssel töltött el, része voltam a mindennapjaiknak. Nagy volt nyüzsgés, sok volt a dolgom a nagy család körül.Most csend és nyugalom van, de én titokban visszasírom a régi szép időket. Izgulhatok magamban azon, hogy boldogok legyenek. Az unoka? Ez egy érdekes kérdés. Még nincs. természetesen szeretném ha lenne.De nem (csak) azért , hogy NEKEM legyen unokám hanem azért, hogy nekik legyen gyerekük. Majd! Idős nagyszülőkké tesznek bennünket. Egy kis számtan. Az én nagymamám 19 évesen szülte az anyukámat, ő pedig 18 évesen engem. Tehát a nagymamám 37 (!!) évesen lett nagyszülő.Én 23 évesen lettem édesanya, az én anyukám akkor volt 41 éves! Itt vagyok 56 évesen és nem vagyok még nagymama, pedig a fiam 33 éves, a lányaim pedig 28 és 23 évesek. Ez van!
Ezért a mostani "divatért" nagyon nagy kár!
Anyagiak. Bérből, fizetésből élőként mire mind a három gyerekünk diplomához jutott kissé megroggyantunk anyagilag.Tavaly volt az első évünk amikor nem mentünk nyaralni. Idén sem fogunk. Szeretnénk eladni a kétgenerációs nagy házunkat ahol heten éltünk és mára hárman maradtunk.De most áll az ingatlanpiac.
Az "üresjárat" érzést csak fokozza, hogy az anyagiak hiánya behatárolja a szabadidőnk eltöltését. Mozi, színház, gyógyfürdő, utazás, üdülés nulla!
Természetesen sok minden okoz örömet, jó érzést.Ha a nagy család körülüli az asztalt és jókat eszünk (amit nagy kedvvel készítek el) nagyokat beszélgetünk, nevetünk, ettől hetekre fel tudok töltődni.Kisimul a lelkem.Minden szépre és jóra vevő vagyok. Bizakodó és optimista, hogy a gyerekeimnek, unokáimnak jó lesz!
Egyik kedvencem a Tankcsapda. Van egy mondatuk ami mindenkinek szól(hatna)
"Nézd meg jobban hogy élnek anyádék" . Mindig figyelmeztetem a gyerekeimet, hogy éljenek, használjanak ki minden lehetőséget. A "majd" helyett a "most"! Később ha lehetőség is adódna már nem olyan semmi. De én is elmondhatom ezt a dalszöveget ha nézem a 74 éves édesanyám életét.
Jó érzéssel tölt el, hogy olyan korban voltam fiatal amikor a kisembereknek jó volt. Büszke vagyok a gyerekeimre a munkámra. És ezt már nem vehetik el tőlem semmilyen körülmények között!
