Így, az ünnepek alatt eszembe jutott egy karácsonyi mese, amit szeretnék veletek megosztani

Szép karácsony reggelén a Mikulás felkelt, kiment a konyhába. Gondolta, szeretett felesége készített már neki egy finom reggelit. Kint, a konyhaasztalon azonban egy papírt talált, amin a felesége kézírása volt olvasható:

- Elköltöztem, mert nem bírom már, hogy egész évben nem csinálsz semmit, és hogy a gyerekekkel zsarolsz mindig! Elköltöztem anyámhoz, és beadtam a válópert!

A Mikulás először nem értette, mert egész évben nem csinált mást, mint olvasta a gyerekek gondolatait, hogy mit szeretnének Karácsonyra, és megpróbálta elképzelni, hogy hogy valósítsa meg őket. Ez fontosabb, mint holmmi - Viddleaszemetet, meg takarítsálmárkimagadután, ha megetted az ebédet!
Épp ezen kezdett mérgelődni, hogy mégis mit gondol róla ez a nő, mikor csörgött a telefon! Felvette, és az anyósa sipított bele a kagylóba:
-Te rohadt részeges disznó! Mit csináltál a lányommal! mit képzelsz, ki vagy te?! Hogy tehetted ezt a feleségeddel te lusta disznó! Még hogy karácsony?? Egész évben kellene jónak lenni! És rohadt antiszemita vagy, mert a zsidó gyerekek nem kapnak ajándékot ezen a napon! Megmondtam én annak idején a férjemnek, Isten nyugosztalja, Hogy nem jó nekünk, ha egy Gój veszi el a lányunkat. De a feleséged imádta a hosszú szakállat, a rabbi meg büdös vót neki! De megbánta! Ezerszer megbánta, hogy hozzád ment! Ki is fog keresztelkedni! Hallod! Te lusta disznó! - Azzal lecsapta a kagylót.
A Mikulás bepöccent, fogott egy üveg vodkát, és félig kiitta nagy bánatában. Ettől egy kicsit rendbe jött.
Gondolta, összeszedi magát, és lemegy az ajándékokért. Így is tett, de ahogy közeledett az ajándékgyárhoz, rossz érzés kerítette hatalmába. Valami furcsa volt. Mikor benyitott, rájött, mi az. Csönd volt! Nem működtek a gépek! A manók ott álltak karba tett kézzel, fölöttük egy lepedő, amire kiírták: SZTRÁJK!
Kérdezte a Mikulás, hogy HÁTMIAROSSEBEZ?????? Mire a fő manó:
- Évek óta ugyanannyi pénzért gürcölünk! Nincs se éjszakai pótlék, sem túlóra díj! Hát elegünk van! Fizetésemelés nélkül nem mozdulunk egy tapottat sem!
- Szóval így állunk??? - Bődült el a Mikulás! Akkor megoldom egyedül! - mondta, majd mérgében belerúgott az egyik dobozba. Igen ám, de a dobozban egy Tekegolyó feküdt, ami ajándéknak ment egy Oklahoma-i kisfiúnak. A Mikulásnak eltört a kislábaujja, és ordítva szaladt ki a rénszarvasokhoz.
Ott észrevette, hogy a rénszarvasok között csak kettő egészséges. A többi beteg, megfázott, mert a manók nem takarították ki a karámot. Féktelen haragra gerjedt a Mikulás! De nem olyan fából faragták, hogy csak úgy föladja! Nem! Fogta, és gyorsan kitakarította a rénszarvasokat, tiszta szalmát rakott alájuk, majd befogta a két egészséges rénszarvast, és elkezdte kihordani a szánra az ajándékokat, a manók harsány kacagásai közepette.
Mikor felrakta az első adag ajándékot a szánra, a szán oldala, amely elkorhadt az idők során, leszakadt, és az Oklahoma-i gyereknek szánt tekegholyó a Mikulás eltört lábujjára esett. A Mikulás föladta!
Bement a házába, elővette az összes szeszt, amit a házban talált, és szisztematikus pusztításukba kezdett. Fél óra múlva csöngettek. A Mikulás kinyitotta az ajtót, és egy gyönyörű angyal állt az ajtóban, és így szólt:
- Drága mikulás! Eljött ez a szép nap végre. És olyan jó érzés, hogy végre ismét megörvendeztethetjük a gyerekeket, hogy újra láthassuk az arcukon az ajándékok okozta jókedvet és nevetést! Te is így vélekedsz, drága Mikulás??




No, kedves gyerekek, ekkor alakult ki az a szép hagyomány, hogy a fenyőfa tetejére egy angyalt húzunk fel.