A zsiráf (Giraffa camelopardalis) Afrikában élő párosujjú patás emlősállat, a legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlény.
Neve arab eredetű, olasz közvetítéssel jutott el a magyarba a késő középkorban. A tudományos nevében szereplő camelopardalis a faj addig használt nevére, a görög kamélopardaliszra („tevepárduc”) utal.
A zsiráf Büzantioszt, aki az első ókori híradást adta a különös állatról, a magassága miatt a tevére emlékeztette, a bőre mintázata pedig a párducéra hasonlított. A magyar nyelvújító mozgalom lázában tízezer új szót alkottak, a zsiráf neve is sorra került és a „foltos nyakorján” nevet kapta a nyelvújítóktól, de ez a nyakatekert elnevezés rövidesen kikopott a használt nyelvből és a zsiráfnak megmaradt a ma is használt elnevezése.
A zsiráf a világ legmagasabb állata: a bikák szarvainak csúcsa akár 5,7 méterre is lehet a talaj felett, marmagasságuk pedig 3,3 méter. Mindez a rendkívül hosszú – de a többi emlőshöz hasonlóan csupán 7 csigolyából álló –, majdnem 2,5 méteres nyakának és hosszú lábainak köszönhető.
A faj nappali életmódot folytat, de csak a hűvösebb reggeli és esti órákban aktív, ilyenkor táplálkozik és iszik.
Csendes állatok, kommunikációjuk többnyire infrahangok segítségével történik.
Kép a zsiráfról a tovább után.
Zsiráfos vicc a kép után:
A nyuszika vígan ugrál a fűben, mikor meglátja a zsiráfot egy felfelé tartó ívű lendület közben.
Odaugrál hozzá és megkérdi:
-Szia, zsiráf. Mit csinálsz?
-Eszem ezeket a hajnali harmattól nedves, finom, resch, ropogós leveleket. Olyan élvezetes, ahogy lecsúszik a torkomon, s olyan boldog vagyok, hogy nekem ilyen jó, mert senki másnak nem jut ilyen hosszú élvezet... - mondja a zsiráf álmodozó, kéjes pofával
A nyuszi elgondolkodva, kicsit irigykedve néz a zsiráfra, majd egyszer csak felderül az arca és gonosz mosollyal kérdezi:
-Te, zsiráf, mondd, szoktál te hányni?