Vent= ige, angolban használjuk azon cselekvésre, mikor valaki kibeszéli magából az őt bosszantó, aggasztó, lelki nyugalmát zavaró dolgokat
Elegem van. A médiából. Hogy a "drágalátos" sajtónak hála, már megtippelni se tudom, mikor jutunk el ismét oda, hogy jogilag felnőtt emberek önállóan tudnak gondolkodni, dönteni, de ami a legjobban bosszant, SAJÁT, belső ÉRTÉKRENDjük alapján különbséget tenni helyes és helytelen viselkedés között. Majd a helytelentől nyilvánosan is elhatárolódni.
Mert nem tudom. Egyszerűen fogalmam sincs. Nekem aztán mondhatják, hogy dacára a kötegszámra, naponta arcunkba tolt kétes információfolyamnak, az emberek szelektálnak, és nem hülyék. Igenis vannak, akik komolyan veszik ezt a mocskot. Vagy azért, mert nem áll rendelkezésükre egyéb forrás, amiből objektívabb képet kaphatnának, vagy pedig -had ne kelljen mondanom hány ilyen emberrel találkoztam kortól függetlenül és konstatáltam szomorúan- mentálisan hiányzik belőlük az igény a sorok mögé nézésre. Fogalmam sincs, miért vagy hogyan. Egyszerűen nincs ott! Ha sokszor találkozik az ember valamivel, előbb-utóbb nevet ad neki. Én "szádba rakják, gondolkodás nélkül tövig benyeled" állapotnak hívom. Degradáló? Lehet.
De semmivel sem jobban, mint ha végiggondoljuk a következőket. Az emberi faj evolúciós túlélését az agyi idegdúc neuronjainak absztraktív működése biztosította évezredeken át! Se karmaink, se szarvunk, se vastag bőrünk vagy páncélunk nem volt. Csupán egy szembefordítható hüvelykujj, illetve az absztrakciós képességünk. Az előember elképzelte, hogy tán ha az oroszlánt fejbedobja egy kővel, az elmenekül, és nem falja fel. Majd ezt követte egy próba. És bevált. Vagy. Saját ösztöneiből kikövetkeztette, hogy ha először ő is megrettent a lángoló faágtól, valószínűleg a vadállatok is ugyanígy reagálnak. Lekűzdötte ősi félelmét, és jutalmul éjszakánként távol maradtak táborától a rá pályázó csúcsragadozók, a pattogó tüzet látva.
Egy pedagógiai témájú írásban olvastam egy gondolatot, miszerint a modern embernek más szerepet szánt az evolúció. Pontosan az intelligenciája végett. Fontos, hogy az intellektusában rejlő lehetőségeket kibontakoztassa, hogy megélje a felkínálkozó távlatokat, még ha ez csak annyit is jelent, hogy "használja a fejét", gondolkodik. Nem kell mindenkinek újraírnia a Requiemet vagy esténként színpadra lépnie Lear király jelmezében. Bőven elég, ha bölcsen, felelősségteljesen tud dönteni az őt érintő kérdésekben, illetve maga is képvisel egy adott értékrendet, teret enged és nem nyomja el a vele született egészséges igazságérzéket. Ezen esetben az őt ilyen vagy olyan érdekből befolyásolni akarók kénytelenek lesznek újraélni Lucifer dilemmáját midőn folytonosan Ádám megkísértésén fáradozott. De megéri, hisz előbb-utóbb, a kudarcot látva, megszűnik a kényszerítő erő.
Hogy honnan jött mindez? Ma reggel az újságosnál járva, az egyik standra kihelyezve legalább három bulvárújság címlapjáról ordított hatalmas betűkkel, hogy az egyik áldozat hozzátartozója kiabált a bíróság épületében a balesetet okozó színművésszel. Azzal az emberrel, aki bevallotta, hogy másfél liter bor, némi whisky és kábítószer elfogyasztása után ült a volán mögé és okozott súlyos közúti balesetet. Mosdatják a szerecsent. Mert ugye hogy mer az a szerencsétlen nő így viselkedni egy országosan ismert médiaszemélyiséggel, aki tisztességesen dolgozik -a csatorna vezetősége szintén "érdekes" megfontolásból nem bontott vele az eset után azonnal szerződést. Hát sajnáljuk ezt a szegény embert. És gyűlöljük együtt azt a "fúriát", akiről még ki tudja mi fog kiderülni az elkövetkező, napokban, hetekben. Alkoholista? Pszichiátriai kezelés alatt áll?
Volt már ilyen. Nem egyszer, nem kétszer. Fogadni mernék, hogy lesz is a jövőben. Csak tudnám, mikor jutunk el odáig, hogy az ilyen lapok érdeklődés híján, szépen elsorvadjanak. Az újságárus kése nem vág már át több köteget reggelente. A nyomdagép csendben elpihen.
