Ezt a verset Las Palmastól kaptuk ajándékba. Főként, nekünk, nőknek szól.

Köszönjük, Palmi:)

Szemlér Ferenc: Hogyha gondot viselnél rám

Viselj rám egy kicsit gondot!
Ne ügyeld azt, amit mondok
de ha elszakad az ingem
foltozgasd meg, szeress engem!
Párosítsd meg a harisnyám
tartsd a szobám mindig tisztán
reggelimet készítsd tejjel
s kínálj magad mellett hellyel.
Mindennapra főzz ebédet
csak azt, amit a szegények
de amit adsz, kedvvel adjad
mintha adnád tenmagadnak.
Ha anyámra emlékezném
mint az árnyék simulj mellém
s amit ő is adna mostan
te is add, de százszorosan!
Hogyha volnék nyughatatlan
takarjon be puha paplan
vesd meg ágyam, s észrevétlen
simogass meg a sötétben.
Hogyha volnék tele sebbel
kenni testem ne feledd el
hogyha volnék mint a poklos
légy hasonló orvosokhoz
hogyha volnék kitaszítva
rejtekedbe fogadj vissza
hogyha volnék immár halva
büszkén fektess ravatalra!
Jutalmad tán semmi lészen
csak én leszek, de egészen
fejtől lábig, szívtől szájig
minden birtokoddá válik.
Elfeledném az anyámat
s már csak téged akarnálak
ébren, alva... szólva, némán...
hogyha gondot viselnél rám.