Szomorú az idő, nem akar változni, nagy átok van rajtam, m'ért tudlak szeretni. Szeretni nem tudtam, de most jól tudok, búsulni nem tudtam, úgyis megtanulok. Az hol én elmegyek, még a fák is sírnak, gyenge ágaikról levelek hullanak. Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem,…

Lehet, hogy nagyon sokat ittunk, mert nem emlékszem semmire :))))))))                         Ti, hogy vagytok ezzel???????    

Na kinek jutott kevesebb ész: a fülesnek, aki bemászik a tolató autó mögé, vagy pajtásainknak, akik kézből etetik?  

Nem éppen az a szexi mozgású nőci:) Vagy akkoriban ez így volt menő? Ki tudja már...De a nóta mindenkinek ismerős:)These Boots are made for Walkin'