Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy messzi, messzi faluban egy Jankó nevű ember. Jankó hihetetlen mihaszna jószág volt, egyfolytában különböző csínyeken törte a fejét. Nomeg, nem vetette meg az italt sem. Sokszor volt hangos a söntés a részeg duhajkodásától. Nem is szerették a falubeliek.
Hát egyszer, ahogy Jankó barátunk megy haza a kalyibájába, látja ám, hogy valami fekszik keresztbe az úton. Közelebb hajol, megnézni mi az. Hát bizony az Ördög! Jankónak inába szállt a bátorsága iziben, hisz az Ördög eljött a lelkéért, neki most meg kell halnia. Node, Jankót se ilyen fából faragták. Utolsó kívánságként megkérte az Ördögöt, had igyon még egyet utoljára. A patás beleegyezett, hát elkísérte Jankót a kocsmába. Node mikor a fizetésre került volna a sor, kiderült, hogy Jankónál nincs egy árva garas sem. Hát gyorsan rábeszélte az Ördögöt, változzon ezüstpénzzé. Az Ördög ráállt. Csakhogy amint az asztalon volt a pénz, Jankó felkapta és az erszényébe rakta, pontosan egy kicsi ezüst kereszt mellé. A kereszttől az Ördög úgy megijedt, rimánkodva kérlelni kezdte Jankót, hogy megtesz bármit, csak vegye ki onnan. Megegyeztek, hogy az Ördög 10 évig nem háborgatja Jankót. A 10. év elmúltával újra eljöhet magával vinni a lelkét.
Az Ördög el, Jankó pedig élte tovább az életét. Részegeskedett, tréfát űzött a falubéliekből, akik nem igazán kedvelték. Egy nap, lám ismét megjelent az Ördög. Jött Jankó lelkéért. Node Jankót sem ejtették a fejére. Nem bizony! Rábeszélte az Ördögöt, még egyszer utoljára had egyen egy almát. Node ahhoz valakinek fel kell mászni a fára. Addig csűrte-csavarta, csavarintotta Jankó a szót, míg végül az Ördög felmászott a fára Jankónak egy almáért. Node Jankó se volt rest: kereszteket kezdett karcolgatni a fa törzsébe. Ezt látva az Ördög nagyon megijedt, hisz hogy fog így lemászni. Ugyanakkor zavarta Jankó furfangos esze is, amivel mindig behúzta a csőbe. Így aztán egyezséget kötött Jankóval, hogy soha többé nem jön, hogy elvigye a lelkét.
Néhány évvel ezek után úgy esett, hogy Jankó valóban meghalt. A Mennyek Kapujához járult bebocsátásért. Mivel azonban mihaszna, haszontalan mód élte életét, a Menyországban ne volt heye. Hát Jankó lement a Pokolba. Ott biztos befogadják. Sokáig dörömbölt a hatalmas, bordázott kapun, mire megjelent az Ördög. Aki emlékeztette az egyezségükre, hogy Jankó lelke nem lehet az övé, így nincs helye a Pokolban se. Menjen vissza oda, ahonnan jött. Az emberi világba. Node hosszú az út, mondá Jankó, sötét van és köd, hogy talál vissza? Az Ördög megszánta, és nekiadott egy darab parazsat a Pokol tüzéből. Így a tűz fényénél látni fogja az utat. Dehát mibe rakja Jankó? Lámpása nincs, a kezében pedig csak nem viheti. Ekkor jutott eszébe a kedvenc eledele, amit mindig magánál hordott: a marharépa. Nosza, gyorsan kivájta a répa belét, belérakta a parazsat, és az imígyen fabrikált lámpással útnak indult vissza az emberi világba.
