He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

A menekülthullámról több szempontból, adatokkal

2015.06.27. 14:00 guma

60 millióan vannak, és mind ide tartanak?

2015-06-03T103926Z 1418416895 GF10000115890 RTRMADP 3 EUROPE-MIG
Tényleg Magyarországot sújtja a legnagyobb menekülthullám? Hány embert fogadunk be évente? Mi köze '56-nak egy Iszlám Állam elől menekülő szírhez vagy irakihoz? A múlt év végére elérte az 59,5 milliót az otthonukból elűzött emberek száma, a menekültek fele gyerek.

Sohasem látott tömeg?

Csütörtökön jelent meg az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának legfrissebb, 2014-es éves jelentése, tele sokkoló szalagcímekkel:

  • A második világháború óta először 2013-ban lépte át az 50 milliót a világban élő menekültek és belső menekültek (saját hazájukban maradó, de otthonukat elhagyni kényszerülők) száma.
  • 2014 végére elérte az 59,5 milliót az otthonukból elűzött emberek száma, soha korábban nem nőtt ennyivel a világ menekültjeinek száma egyetlen év alatt.
  • 2014-ben 13,9 millió (közel másfél Magyarországnyi) ember vált újonnan menekültté, azaz kényszerült arra, hogy háborúk és üldöztetés elől menekülve hátrahagyja az otthonát.
  • Talán a legriasztóbb: a menekültek fele gyerek.

A közelmúltban tehát a 90-es évek elejének számait is meghaladta a menekültek száma világszerte, pedig akkor a közelünkben a délszláv háború, vagy távolabb például a ruandai népirtás is hatalmas menekülthullámokat indítottak el.

ábra1
A menekültek és belső menekültek számának alakulása világszerte (millió fő, UNHCR)
Fotó: Kováts András /MTA TK Kisebbségkutató Intézet

Az MTA TK Szociológiai Intézete kedden rendezett konferenciát a nemzetközi migrációról. A rendezvényen Kováts András (Menedék Egyesület, MTA TK Kisebbségkutató Intézet), Melegh Attila (BCE) és Tóth Judit (SZTE) vett részt, cikkünk nagy mértékben az előadásaikra támaszkodik.

Az ábráról világosan látszik, hogy jóval több világszerte a belső (saját országában maradó) menekült, mint az elvándorlók. Fontos észben tartani, hogy a menekültek problémája a válságok gócpontjai körül a legsúlyosabb: 

86 százalékuk marad abban a régióban, ahol eredetileg élt, 14 százalékuk jut el egyáltalán a fejlett világba.

– emlékeztetett Tóth Judit menekültügyi szakjogász.

Akkor mégsem Európát sújtja a dömping?

Európa messze nem a legnagyobb menekültbefogadó. Kapaszkodjon meg: a világ öt legnagyobb befogadó országa,

Törökország, Pakisztán, Libanon, Irán és Etiópia 2014 végén több mint ötször annyi menekültről gondoskodott, mint az EU tagállamai együttvéve.

Az 1990-es évek eleje óta a jelenlegi EU-tagállamokban élő menekültek száma jelentősen csökkent, a tendencia máig tart. A statisztikákat persze nemcsak a hazatérők csökkentik, hanem azok az állampolgárságot vagy másfajta tartózkodási engedélyt elnyerők is, akik egyébként az adott országban maradnak.

lásd az ábrát: http://index.hu/gazdasag/2015/06/19/menekult_statisztika_menedek/

Tehát nem árt észben tartani, hogy bár az európaiak púpnak érzik a menekültkérdést a hátukon, a legnagyobb terheket nem az EU-ra róják a világban dúló háborúk és az üldöztetés elől menekülők. Az első három ország a világ összes menekültjének 30 százalékának adott otthont, a top 10, melybe nem került be európai ország, 57 százalékuknak. (A 6-10. helyezettek: Jordánia, Kenya, Csád, Uganda és Kína.)

Közben nőtt a világ lakossága is

Ha pedig a menekülteket a világ növekvő lakosságának arányában nézzük, az is kiderül, arányaiban még messze vagyunk a 90-es évek elejétől, mint Röszke a Checkpoint Charlie-tól. Tehát

félrevezető úgy beállítani, mintha a világ először szembesülne ilyen mértékű menekülthullámmal.

A háborúk, határváltozások mindig tömeges migrációt indítanak el, más kérdés, hogy mikor milyen politikai válasz születik a menekülthullámokra.

ábra2
Menekültek lakosságon belüli százalékos arányának alakulása világszerte (UNHCR) – az ábra a belső menekülteket nem mutatja, velük együtt hasonló, de kevésbé látványos a trend.
Fotó: Kováts András / MTA TK Kisebbségkutató Intézet

A Föld lakosságához viszonyítva a jelenlegi menekülthullám a 90-es évek elejéhez mérhető.

Apropó, kik egyáltalán a menekültek? Jó, ha tudjuk: 1956 volt a főpróba

Az 1951-es Genfi Egyezmény értelmében a menekült olyan, a származási országán kívül tartózkodó személy, aki megalapozottan fél attól, hogy származási országában üldözés érné faja, vallása, nemzetisége, politikai véleménye vagy egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatt, és saját állama védelmét nem tudja igénybe venni. Menedékkérő az a külföldi, aki menedékjogi kérelmet terjesztett elő, és ügyében még nem született jogerős döntés (menekült akkor lesz, ha menekültstátuszt kap). Migránsnak azokat nevezzük, akik elhagyják hazájukat vagy szokásos tartózkodási helyüket, azért, hogy letelepedési szándékkal egy másik országba menjenek (szociológiai, nem jogi fogalom).

Mivel a menekülőknek szinte soha sincs lehetősége hivatalos okmányokat, vízumot beszerezni, a Genfi Egyezmény (mely a magyar jognak is része) a tiltott határátlépésüket nem bünteti. Az egyezmény első nemzetközi próbája az 1956-os forradalom volt: a menekülteket kvóták szerint fogadták be európai és tengerentúli országok Ausztria menekülttáboraiból – magyarázta Tóth Judit jogász.

De valami csak megnőtt ugrásszerűen?

Az EU tagállamainak most nem a menekültek, hanem a menedékkérők számának jelentős növekedése okozza a legnagyobb problémát (a definíciót lásd keretes írásunkban). Itt valóban ugrásszerű a növekedés:

abra3a
A menedékkérők számának alakulása az EU-28 tagállamaiban 1989 és 2014 között (Eurostat, ezer fő)
Fotó: Kováts András / MTA TK Kisebbségkutató Intézet

Nyilvánvalóan azzal függ ez össze, hogy az elmúlt öt évben

legalább tizenöt konfliktus robbant ki vagy lángolt fel újra

az UNHCR összesítése szerint. Nyolc közülük Afrikában (Elefántcsontparton, a Közép-afrikai Köztársaságban, Líbiában, Maliban, Nigéria északkeleti részén, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Dél-Szudánban, az idén pedig Burundiban); három a Közel-Keleten (Szíriában, Irakban és Jemenben); egy Európában (Ukrajnában); valamint három Ázsiában (Kirgizsztánban, illetve Mianmar és Pakisztán számos körzetében).

Honnan jönnek a menedékkérők az EU-ba?

A legtöbben a világ legveszélyesebb országaiból: a top 10-ben ott van Szíria, Afganisztán, Eritrea, Pakisztán, Irak és Nigéria is.

abra4
A menedékkérők top-10 származási országa 2014-ben az EU-ban (Eurostat)
Fotó: Kováts András / MTA TK Kisebbségkutató Intézet

Az UNHCR adatai szerint a legfőbb kibocsátó ország a 2011-ben kirobbant háború óta Szíria. „A világban dúló konfliktusok és az általuk okozott rettenetes emberi szenvedés egyik friss és látványos következménye az a drámai növekedés is, amely a biztonságot keresve végső kétségbeesésükben életveszélyes tengeri utakra vállalkozó menekültek számában bekövetkezett, legyen szó akár a Földközi-tengerről, az Ádeni-öbölről és a Vörös-tengerről vagy éppen Délkelet-Ázsiáról″ – írja az UNHCR.

Gyenge a dublini rendszer

Az Európai Unióban a dublini rendelet értelmében abban az országban kell elbírálni egy menedékes kérelmét, ahol először az EU területére lépett. Azonban a Helsinki Bizottság szerint a dublini rendszer egész Európában gyengén működik: a hatékonyságukról ismert német hatóságok visszaküldési eredményessége Bulgáriába is csak 3 százalék volt, de még a szomszédos Ausztriába is csak a lehetséges esetek 16 százalékában sikerült a visszaküldés az első negyedévben.

Tavaly az uniós tagállamokból összesen 827 menedékkérőt küldtek vissza hozzánk, ami összevetve a 2014-ben nálunk regisztrált 43 ezer menedékkérővel elenyésző. Idén sincs kiugró növekedés eddig: az első négy hónapban összesen 522 visszavétel történt. Ha ez így folytatódik, Kósa Lajos 160-200 ezer közötti becslésétől messze el fog maradni a visszavett menekültek száma.

Belőlük mind menekültek lesznek? És tényleg, miben utolsó Magyarország az EU-ban?

Menekültstátuszt vagy más védelmet Európában átlagosan a kérelmezők fele kap, de óriási országonként a szórás. Magyarország pedig a sor végén kullog, ráadásul úgy, hogy 2014-ben a 43 ezer menedékkérő majdnem 90 százaléka a kérelem elbírálása előtt továbbállt – tehát az itt maradó körülbelül 5 ezer ember 9 százaléka kapott mindössze menedékjogot.

abra5
Az elismerési arányok alakulása az EU tagállamaiban 2014-ben (csak elsőfokú határozatok; Eurostat)
Fotó: Kováts András / MTA TK Kisebbségkutató Intézet

Ebben persze benne vannak az esélytelenek nyugalmával menedéket kérő koszovóiak (őket gyakorlatilag kivétel nélkül hazaküldi az EU, mivel nem menekülnek üldöztetés vagy háború elől, mint a szírek vagy az afgánok), de származási országra kontrollálva is nagy a különbség. Tehát bár az adatok szerint a szírek kapják meg legnagyobb eséllyel Európában a menekültstátuszt, önmagában az, hogy arányaiban kevesebb szír állampolgár ad be nálunk menedékkérelmet, nem magyarázza az alacsony arányt. A bolgár adat pedig azért kiugró, mert a menedékkérők 90 százaléka szír, afgán vagy iraki volt, tehát feltehetően nyomós okuk volt a menedékkérelemre. A legtöbben azonban innen is továbbállnak, bár elismert menekültként csak 90 napra utazhatnának a Schengeni övezet más országaiban.

Az alábbi ábra is azt mutatja, hogy a szírek szinte mindig, a koszovóiak pedig szinte soha nem kapnak menekültstátuszt az EU-ban. Magyarországon a szírek 65, a koszovóiak 0 százalékbna kaptak menekültstátuszt, mindkettő elmarad az uniós átlagtól (ahogy az afgánok 24 százaléka is).

abra6
Elismerési arányok a menedékkérők származási országa szerint az EU-ban (%; Eurostat)
Fotó: Kováts András / MTA TK Kisebbségkutató Intézet

Magyarországra nem véletlenül tekintenek jellemzően tranzitoszágként a menekültek: „Mi egy gazdag blokk félperifériás területe vagyunk″ – fogalmazott Melegh Attila, a Corvinus Egyetem kutatója.

Hol áll Magyarország számokban?

Összlétszámát tekintve az Eurostat EU-s adatai szerint 2014-ben Magyarországon adták be az ötödik legtöbb menedékkérelmet Németország (203 ezer), Svédország (81 ezer), Olaszország (65 ezer) és Franciaország (64 ezer) után. A hazai szakhatóság 43 ezer menedékkérelmet regisztrált, ez a 2013-as adat több mint kétszerese. Ehhez képest 2015-ben május végéig máris több mint 50 ezren érkeztek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) hozzávetőleges adatai szerint. 

Megvan, miért építünk új vasfüggönyt!

Képtelenek voltunk magunktól rájönni, miért érint pont minket a legsúlyosabban a bevándorlás.Tovább

Ha a menedékkérők számát a népességarányhoz viszonyítjuk, akkor az Eurostat 2014-es számai szerint másodikok vagyunk a rangsorban: Magyarországon egymillió lakosra 4330, míg Svédországban 8415 menedékkérő jut. 

A paradox helyzet a következő:

  • A Frontex friss térképe szerint 2015 januárja és májusa között at EU külső határai közül Magyarországon történt a legtöbb illegális határátlépés
  • Magyarország 2014-ben a 9. lett a beadott menedékkérelmek világrangsorában,
  • és ennek ellenére tavaly év végén összesen kevesebb, mint 3000 elismert menekült vagy oltalmazott személy élt itt.

Tehát tagadhatatlan, hogy „a menedékkérők számának növekedése nagyon jelentős, az idegenrendészeti és menekültügyi intézményrendszerre komoly terheket ró″.

Valós problémafelvetés, hogy mit kezdjen Magyarország a látványosan növekvő számú menedékkérővel.

Szijjártó Péter külügyminiszter a Frontexre hivatkozva nyilatkozott úgy, hogy „Magyarországra nehezedik a legsúlyosabb és legjelentősebb nyomás menekültügyben″. A Frontex szerint az év első 5 hónapjában Magyarországra 50 430 bevándorló érkezett, míg Görögországban 48 ezer, Olaszországban pedig 47 ezer bevándorlót regisztráltak.

Fontos tudni, hogy az idei magyar adat majdnem felét 23 ezer koszovói illegális határátkelő teszi ki, de tél végére a koszovói hullám látványosan lecsengett: míg az év első másfél hónapjában 21 926 koszovói kért menedéket, a március és május közötti időszakra már szinte eltűntek, az afgánok, szírek és irakiak pedig egyre többen jönnek: a három ország menedékkérői együttvéve áprilisban 70, májusban 75 százalékát tették ki a menedékkérőknek:

   2015. március 2015. április 2015. május
Koszovó 441 354 192
Afganisztán 1503 2311 4719
Szíria 1278 1771 2059
Irak 457 666 733
Egyéb 1246 1587 2269
Összesen 4925 6689 9972

Magyarországi menedékkérők származási országa, forrás: Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal

Ha pedig az afgánok és szírek száma az eddigihez hasonló mértékben nő tovább, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy Kósa Lajos becslésének megfelelően év végére akár 120 ezer menedékkérőt regisztráljanak összesen. Akikről továbbra se felejtsük el: túlnyomó többségük azonnal továbbindul Nyugat-Európa felé. A magyar menekültügy néhány ezer fő ellátására van berendezkedve, ennek ellenére felmerült, hogy bezárják a debreceni menekülttábort, ahol egyébként sem emberhez méltó körülmények uralkodnak – ahogy több más európai ország befogadó állomásain sem.

Vetkőztetés, fegyveres őrök a játszóházban, szívbaj ellen tetűirtás

Megrázó körülmények közt tartunk kisgyerekes családokat a debreceni menekülttáborban. Orbán a magyarok védelmében záratná be az intézményt, pedig tőlünk kellene védeni a rossz sorsuk elől menekülőket. Az alapvető jogok biztosának áprilisi jelentése.Tovább

Aki továbbment, azt egyszer visszaküldik, nem? 

„Most már potenciálisan 160 ezer és 200 ezer közé tehető azoknak a száma, akiket nekünk vissza kellene fogadnunk. Csak a nyár folyamán egy tucat charterjárat érkezését jelentették be a német, svájci, francia hatóságok, amiben Magyarországon nyilvántartásba vett menekültek fognak ide érkezni” – mondta Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke a Mokka június 4-iki adásában. Tavaly Magyarországon a 43 ezer kérelemből összesen 5500 ügyben hoztak érdemi döntést a BÁH-ban – csak ők várták meg az eljárás végét, a többiek tovább mentek.

Német statisztikák szerint 2015 első negyedévében Németország 2952 menedékkérőt próbált visszaküldeni Magyarországra azért, mert először itt nyújtották be a kérelmüket, Magyarország 2304 esetben elismerte felelősségét. A Helsinki Bizottság szerint mégis összesen 42 menedékkérő érkezett ténylegesen vissza Németországból. Ráadásul nemcsak Németországban működik nyögvenyelősen a menekültek visszaküldésére szolgáló dublini rendszer. Ahogy keretesünkben részletesen olvasható, tavaly az uniós tagállamokból összesen 827 menedékkérőt küldtek vissza hozzánk, és idén sem változott a helyzet annyit, hogy hirtelen százezreket ültessenek charterekre.

Menekült vagy bevándorló?

Sokszor felmerülő érv, hogy a bevándorlás jót tesz az elöregedő fejlett világnak. Magyarországra a legtöbb bevándorló Európán belülről érkezett, döntő többségük határon túli magyar volt. De ez nem az egyetlen érdekesség: összességében nagyobb arányban dolgoznak, és járulnak hozzá az ország gazdaságához a bevándorló külföldi állampolgárok, mint a magyarok. A részleteket kísérő cikkünkben olvashatja.

Menekült ≠ bevándorló

Magasabban képzett, többet dolgozik, kevesebbet bűnöz, mint egy Magyarországon született magyar – mi az?Tovább
http://index.hu/gazdasag/2015/06/19/menekult_statisztika_menedek/

Álomsziget, ahol gyűlölhetnék a menekülteket. De miért nem teszik?

xaIMG 7159

Az első perctől nyilvánvaló volt, hogy Lampedusa szigetével valami történt. Egy türkizkék tengerrel övezett, pálmafás sziget szállodájában a vendéget jó esetben koktéllal, rosszabb esetben béna folklórprogramok szórólapjaival fogadják. De a recepciós grimaszba görbülő mosolya a sziget történetének ismeretében is meglepett. „Írd meg, hogy milyen szép hely Lampedusa – mondta a barnára sült lány, hallva, hogy újságíró vagyok. – A turisták félnek idejönni, pedig nálunk nem kell tartani semmitől.”

A délolasz sziget valóban lenyűgöző. Az égbolt úgy feszül a kaktuszokkal borított dombok fölé, hogy földrajzi ismeretek nélkül is egyértelmű: a világ végén vagyok. Az elszigeteltség érzését pedig csak fokozza, amikor néhány órával később, a sziget egy magasabb pontján állva jobb és bal oldalamon is megpillantom a tengert.

Két éve Lampedusa azonban már nem azt a helyet jelenti, ahol a világ egyik legszebb strandja található, egy fehér homokkal és vakítóan kék vízzel feszesre töltött öblöcskével. Lampedusa az emberi nyomorúság, tömeghalál, vakság és önzés szinonimája lett. A szigetről 2013. október 3. óta egyetlen szó jut az emberek eszébe. A kifejezés, amit kínosan került a recepciós: menekültek.

Ezen a másfél évvel ezelőtti napon gyulladt ki a menekültekkel zsúfolt csempészhajó, néhány száz méterre a szigettől. A bárkán akkora volt a tömeg, hogy esély sem volt a tűz megfékezésére, a pánikba esett menekültek a hajó egy oldalára tolultak, amitől az felborult, és süllyedni kezdett. A sziget lakói a parti őrséggel együtt mentették az embereket, de a napokig tartó munka ellenére is csak 155 életet tudtak megmenteni. A halottak száma 363 felett volt. Hullák, ruhák, személyes tárgyak borították a sziget partjait. A szigetet a mentőalakulatok mellett ellepték a forgatócsoportok, újságírók, és Lampedusa néhány nappal később már nem az idilli nyaralóhely volt a világ szemében.

Lampedusa titkos történelme

De ez csak egy volt az akkor már közel 10 éve tartó tragédiák sorában. „Ide hat embert temettek a 25-ből, akik 2011-ben fulladtak meg egy hajó gyomrában – mutat a bizarr sírhelyekre tolmácsom, a 25 éve a szigeten élő Paola Pizzicori. – A parti őrség talált rá a Líbiából érkező hajóra, 271 embert kimentettek, a hajót a partra vontatták, és csak ott derült ki, hogy 25 menekültet az embercsempészek bezártak. Ők valószínűleg már az úton megfulladtak. A nevüket sem tudni, ezért vannak számok a sírhelyen.”

Miközben az alig 6000 lakosú Lampedusa apró temetőjében sétálunk, tolmácsom szenvtelen hangon sorolja a szigetlakóknak már közismert információkat. „Az embercsempészek a legszegényebbeket étlen-szomjan zárják be a hajó legrosszabb helyeire. Néha le is láncolják őket, hogy ne mozogjanak, és pánikba esve ne tömörüljenek egy oldalra, felborítva a hajót.”

„Ezekre a sírokra is csak számokat tudtunk írni. Szintén 2011-es történet. Egy menekültekkel teli hajó éjjel egyszerűen nekiment a sziklának, már itt, a szigetnél. A halászok látták a balesetet, és riadóztatták az embereket, csörögtek a telefonok, mindenki rohant a vízhez segíteni. 528 embert mentettünk ki, de hárman rossz irányba ugrottak le a hajóról, a nyílt víz felé. Csak később találták meg a testeket. Megfulladtak. Pedig már a célban voltak, a szárazföldtől méterekre.” Nehéz erre mit mondani, hümmögök. A hőség letaglózó, a fehér, jeltelen sír úgy szikrázik a képektől, szobroktól burjánzó olasz sírhelyek közt, hogy talán még a nemzetközi űrállomásról is látni.

60 millióan vannak, és mind ide tartanak?

  • A második világháború óta először 2013-ban lépte át az 50 milliót a világban élő menekültek és belső menekültek (saját hazájukban maradó, de otthonukat elhagyni kényszerülők) száma.
  • 2014-ben 13,9 millió (közel másfél Magyarországnyi) ember vált újonnan menekültté, azaz kényszerült arra, hogy háborúk és üldöztetés elől menekülve hátrahagyja az otthonát.
  • A menekültek fele gyerek.
  • Tényleg Magyarországot éri a legnagyobb menekülthullám? Honnan származnak a menekültek, és mi köze 1956-nak az Iszlám Államhoz? Összefoglaló cikkünket itt olvashatja.

„Lampedusai polgárok adták át a saját sírhelyeiket, hogy eltemethessük az áldozatokat. Ahogy őket is” – mutat kísérőm a magas, kiégett fűben dülöngélő fakeresztekre. Egy tömegsír felett állunk, olyan emberek fekszenek a mélyben, akikről még azt sem tudni, melyik országból jöttek.

Kulturált megoldás, kis problémával

Aztán váratlanul megállunk, és Paola úgy mutat egy betonlapra helyezett névtáblára, mintha itt találták volna fel a nevekkel ellátott sír műfaját. „Ester Ada. 18 éves volt, amikor a hajón, még Lampedusa felé tartva meghalt. Állapotos volt” – meséli tényszerű hangon. Valószínűleg nehéz máshogy előadni a letaglózó történetet. A 153 utast szállító bárkát a háborgó tengeren, a felborulás határán vette fel egy török hajó 2009 áprilisában. A happy end szinte biztos volt: a Tunéziába tartó kereskedelmi járat már indult volna a közeli szárazföld felé, Máltára vagy Lampedusára, amikor kiderült: sem az olasz, sem a máltai kormány nem fogadja a menekülteket. A hajó négy napig vesztegelt a nyílt tengeren, miközben a két kormány diplomáciai jegyzékekkel pingpongozott. Végül Olaszország engedett.

„152 ember megmenekült, de a lány közben meghalt. A bátyja is vele utazott, tőle tudjuk a nevét” – fejezzük be a történetet már a tengerparti úton. A békés, türkizkék vizet bámulom, és menekvés gyanánt adatokat pörgetek a fejemben.

2009 óta több százezer ember kelt át a Földközi-tengeren csónakokkal. Az olasz parti őrség 2014-ben 130 ezer embert mentett ki a tengerből. 2015-ben, csak júniusig már 54 ezer menekült hajózott be Olaszországba Afrikából. Nem ez a lány az egyetlen, aki így járt. A vízbe veszettek számáról csak hozzávetőleges adatok vannak, úgy tartják, minden harmadik áldozatot sikerül egyáltalán megtalálni, a többiek eltűnnek valahol a Földközi-tengeren. De semmi sem segít, nyomorultul érzem magam. Hasonlót élhettek át a szigetlakók is. „A polgármester nem sokkal később temetést rendezett Adának, több százan jöttek el a faluból.”

Az együttérzés mértéke egyenes arányban áll a tragédiától való távolsággal, menekülök az instant konyhaelméletek világába. A teória érvényességét még vizsgálni kell, annyi azonban bizonyos, hogy a szigetlakók sajátosan viszonyulnak a mindennapjaikon nyomot hagyó menekültáradathoz. Ha valakinek joggal kellene gyűlölnie a migránsokat, akkor az a lampedusai lakos. A sziget azonban nem a menekültellenes kampányoktól hangos.

Az utolsó halász

„Hat-hét generációval ezelőtt a földművesek voltak a sziget leggazdagabbjai. Sok volt a hal, könnyű volt halászni. A termőföld viszont kevés a szigeten, nagy érték volt a zöldség, a gyümölcs” – mesélte egy idős halász, aki turistafilmbe illő módon hálót foltozott beszélgetésünk közben. A kikötő felett, egy félig sziklába vájt házban ültünk. A halászok jó része nem is olyan régen még ilyen épületekben tárolta a hálóit, vitorláit, és sokan éltek a barlangokkal egybeépített házakban. „Aztán elindult a komp, és minden megváltozott” – idézte fel Vincenzo Billeci. „A halászok már Szicílián is el tudták adni a halat, és beindult az üzlet. A földművelésnek viszont leáldozott, mert megérkeztek az olcsóbb élelmiszerek. Tíz éve aztán újra fordult a világ, megjött a turizmus, és ezzel a halászatnak lesz vége – folytatta derűs hangon Billeci. „A fiatalok már nem a tengeren, hanem szállodában vagy éttermekben dolgoznak. Én vagyok az egyik utolsó halász.”

A férfi nem folytatja a történetet, pedig fontos fejezet jön: a turizmus vége. Az emberek érthető módon ugyanis nem akarnak olyan helyen nyaralni, amely után nem az a kollégák első kérdése, hogy hol barnult le ilyen jól, hanem hogy hány fuldokló menekültet látott a strandon.

A turizmus helyett viszont nem érkezett újabb üzletág. Lampedusa szimplán csak rosszabb helyzetbe került a humanitárius válság miatt.

Nekem is vannak menekült barátaim, de

A halász a sziget kritikusabb polgárainak egyike volt. „Ne értsen félre, nincs bajom a migránsokkal, jöjjenek. De a nemzetközi mentőexpedícióra nincs szükség. Mivel a menekültek tudják, hogy úgyis kimentik őket, egyre többen jönnek. Azt mondom, hogy legyen megint úgy, mint régen, amikor elindultak a saját hajóikon, és aki ideért, az menekültjogot kért.”

A logikusnak tűnő érvelést néhány nappal később az amszterdami egyetemen dolgozó, olasz migrációkutató cáfolta nekem. „2014 végén, egy év után zárult a Mare Nostrum misszió, amelyben folyamatosan járőröztek és mentettek az olasz hajók, rengeteg migránst mentve meg. Helyette egy harmadakkora költségvetéssel működő, és nem csak mentéssel foglalkozó akció indult, a jelenleg is folyó Triton. De a kisebb intenzitású mentéssel egyszerűen csak a halálesetek száma változott. Megötszöröződött az előző évhez képest. (Csak 2015-ben, áprilisig több mint 1600-an haltak meg a tengeren.) De a Líbiából Olaszországba tartó hajók száma nem csökkent” – foglalta össze a helyzetet Paolo Cuttitta.

A halász mindeközben osztotta a menekültekkel szembeni legegyszerűbb félelmeket is. Hálófoltozás közben az általuk terjesztett betegségekről morfondírozott. Véleményéből logikusan következett volna, hogy kerülje és elítélje a szigetre vetődő menekülteket. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. „Az első menekültek már a kilencvenes években megérkeztek. Kevesen voltak, emlékszem, egy part menti barlangban húzták meg magukat. Vittem nekik enni, meg vizet, segítettünk szállást találni. Nem volt hova menniük” – magyarázta a legnagyobb egyértelműséggel.

„2012-ig nem volt olyan nap, hogy ne találkoztunk volna menekültekkel a tengeren. Egyszer nyolc ember hánykolódott egy felfújható csónakon. Próbáltunk segíteni, de nem tudták irányítani a hajót, nekimentek a mienknek, féltünk, hogy beborulnak. Hívtuk a parti őrséget, és ők vontatták ki a csónakot.”

Miért segítenek mégis a szigetlakók?

Lampedusa a fentiek alapján akár kísérleti terep is lehetne, hogy kidolgozhassuk, miként lehet politikai nézetektől függetlenül is humánusnak maradni a bajban.

„Lampedusa csak egy szikla a tenger közepén. Hatezer ember 22 négyzetkilométeren. Sokan, sokféleképpen érvelnek a menekültekkel kapcsolatban. De az emberek tudják, hogy mit jelent a tengeren lenni. Hogy ezeken a kis lélekvesztőkön a halál elől menekülnek. Ha érvel is ellenük valaki, a bajban mégis segít.” Ezt már a sziget papja mondta, aki nem a menekültek kirekesztése mellett érvelt, hanem szállást, ellátást, ételt szervezett a rászorulóknak. Szavai nem pusztán frázisok voltak, mert később hasonlóan nyilatkozott a polgármester is.

„Lampedusa bármikor mondhatta volna, hogy mi csak egy apró sziget vagyunk, hogy is tudnánk megbirkózni ekkora feladattal. Ehelyett kivettük a részünket a munkából, akkor is, amikor az olasz kormány egyedül hagyott minket a problémával.” (Az olasz kormány sajátos húzásait, Lampedusa börtönszigetté alakításának tervét ebből a cikkünkből ismerheti meg.) Giusi Nicolini szavainak nemcsak az adott súlyt, hogy interjúnkra este nyolckor kerülhetett sor, miután kiszabadult egy lakossági fórumról, hanem hogy néhány éve, a menekülthelyzet forrósodásakor bátor kiállásával tett szert hírnévre egész Európában. Az európai állapotokról egyébként sokat elárul, hogy azért jelölték az év polgármestere címre, mert azt hangoztatta, a bevándorlókat ugyanolyan emberként kell kezelni, mint az európaiakat. Sokkoló.

„2013-ig a menekülthelyzet egyedül Lampedusa problémája volt, az EU nem volt itt, Olaszország nem volt itt, de mi megtettük, amit lehet.” A folyamatosan dohányzó polgármester asszony nem a levegőbe beszélt. Az olasz kormány 2010-ben, nagyjából azzal a lendülettel, ahogy Orbán Viktor vasfüggönyt építene, börtönszigetté akarta tenni Lampedusát.

A Berlusconi-kormány 2009-ben úgy döntött, mostantól a menekültek nem hagyhatják el a szigetet, itt kell maradniuk, míg vissza nem toloncolják őket Líbiába

– magyarázta a migrációkutató, Paolo Cuttitta. A lakosság azonban fellázadt, és tüntetéseik vezettek a helyzet normalizálásához.

Ma sincsenek túl a tragédián

Lampedusa és a Földközi-tengeren menekülők életébe végül a 2013-as tragédia hozott döntő változást.

Megrázó volt, racionálisan azóta sem tudom kezelni, milyen volt 300 koporsót látni egy sorban. Soha ilyen letaglózó élményben nem volt részem

– emlékezett vissza a sziget papja, Mimmo Zammito. „A mentésben részt vevő emberek, vagy akik a halottakat gyűjtötték össze, még most sem dolgozták fel ezt a sokkot.”

„A lampedusaiak a saját szemükkel látták a halottakat és a túlélőket. Ez sokakat örökre megváltoztatott" – adott magyarázatot a lakók átalakulására a szigeten tevékenykedő protestáns segélyszervezet, a Mediterranean Hope aktivistája, Marta Bernardini.

A tragédia egész Olaszországot megrázta. A kormány szakított az erő politikájával, és belevágott a Mare Nostrum programba. A nagyvonalú misszióban három hadihajó, a parti őrség flottája, és helikopterek járőröztek Líbia és Lampedusa közt, egyetlen év alatt 130 ezer ember életét mentve meg. A hivatalos adatok szerint volt, hogy napi ezer menekültet hoztak partra a Mare Nostrum hajói. A havi 9 millió eurót felemésztő programot egy évig bírta az ország, majd miután hiába kérte az EU támogatását, 2014 november elején leállította. A helyette induló összeurópai Triton műveletben ugyan több ország is részt vesz, de a Mare Nostrum költségvetésének harmadából működik csupán, miközben a menekültek, a közkeletű elméletekkel szemben, nem hagyták abba a menekülést.

„Május végén, június elején szinte nem is aludtunk” – emlékezett vissza a parti őrség egyik, névtelenséget kérő tisztje a lampedusai kikötőben.

Heteken keresztül nyugodt volt az idő, egymás után jöttek a csónakok. Ahogy visszaértünk egy csoporttal, már jött a parancs, hogy fordulhatunk vissza.

A tiszt elmesélte, hogy a parti őrség még a Mare Nostrum idején beszerzett egy sor, direkt menekültek mentéséhez kifejlesztett hajót. „Nagyon gyors hajók, viharos tengeren is használhatóak, az oldaluk pedig lekerekített, felfújható elemekből áll, szóval nem sérülnek meg, ha mentésnél ütköznek a migránsok hajóival” – mutatta a kikötőben sorakozó hajókat a tiszt.

Az intenzív járőrözésnek köszönhetően Lampedusa 2015 nyarára megszűnt menekültsziget lenni. A parton nincsenek már szedett-vedett hajók és tikkadtan támolygó afrikaiak. A krízis zónája egy vonallal kijjebb, a tengerre tevődött át, a sziget pedig visszakapta idilli képét. Az idill akkora, hogy az újságíró egyedül bérel szobát egy kétemeletes apartmanházban, a strandokon pedig olyan az élet, mintha még nem találták volna fel a turizmust.

A szigeten egyetlen tábor működik, ahonnan néhány naponta a kontinensre szállítják az ide menekített, zömében afrikai migránsokat. A béke bizarr módon azonban végül a menekültek legnagyobb csalódását okozza. Erről a kiábrándulásról és az Afrikából Lampedusáig vezető út viszontagságairól szól cikkünk második része.

http://index.hu/kulfold/2015/06/22/lampedusa01/

A menekültügy lesz az új rezsicsökkentés?

Ha a "demokratikus baloldal", de legalább egy része nem változtat nagyon gyorsan a menekültkérdésben látszólag elfoglalt stratégiáján, akkor ezt az idióta fideszes kampányt fogjuk hallgatni a választásokig. Ez bejön nekik, sok jót más ügyben nem fognak tudni mondani, tehát ezt mondják. És majd nyernek is vele.

Nézzük az ügyben rendelkezésre álló közvélemény-kutatási adatokat a Tárkitól. Nagyjából ugyanannyian vannak a bevándorlást teljesen elutasítók és a "mérlegelők", míg mindössze nagyjából egytizednyien a bevándorlás hívei. Ez valószínűleg a dolog leegyszerűsítése, de most úgy tekintem, hogy egytized fogad el korlátok nélküli bevándorlást, 45% pedig a "null-megoldás" híve. A mérlegelő-tábor is nyilván sok-sok véleményből áll össze, messze nem egységes, teljesen eltérő ugyanis az egyes nemzethez tartozó bevándorlók megítélése. Mégis talán mondhatom azt, hogy őket értem meg leginkább: magam is "mérlegelek", bár nem nációk, hanem habitus és képzettség szerint teszem.

Forrás: Tárki

És akkor most nézzük a hazai politikai pártok véleményét. A Fidesz és a Jobbik láthatóan a "nullmegoldás" híve. A Jobbiknál a Tárki adatai szerint ezt a párt szimpatizánsainak véleménye is követi, a Fidesz ebben a sorban nincs kiemelve, sőt a kutatás szerint arányaiban az MSZP hívei inkább kiemeltek a teljes tiltás hívei közt. A magát előszeretettel "demokratikus ellenzéknek" nevező alakulatok véleménye - és itt most a médiából átszűrődő véleményre gondolok, ki mit tart fontosnak elmondani, milyen rendezvényeken jelenik meg - viszont gyakorlatilag a liberális, megengedő tartományba esik.

Ismétlem, a Tárki eredményeiből elképzelt "társadalommodell" elképesztően leegyszerűsített, de jobb nem áll rendelkezésemre. Ha azt elfogadom, akkor több következtetés adódik:

  1. mintegy 45%-nyi "mérlegelőnek" nincs képviselete ebben a vitában;
  2. ha a baloldal beleáll a "teljesen megengedő" véleménybe, a választójogosultak 10%-át fogja csak képviselni, és ami talán a legrosszabb, hogy ezzel:
  3. feladja a labdát a fideszes és kormányzati propaganda folytatásához, és ezzel hosszabb távon a teljesen elutasító tábor bővülését kockáztatja.

Ebből az elsőre még visszatérek. A második, a baloldal szokásos öngyilkos taktikája, ahogy kiszámíthatóan beugrik minden habonyi csapdába. Hiszen ők műveltek, európaiak és szolidárisak. Nekik őszintén az a véleményük, hogy minden szerencsétlenen segíteni kell, függetlenül attól, hogy ez mennyire ösztönöz további százezreket a felkerekedésre. És emellett őszinték is, tehát ezt ki is kell mondaniuk, véleménnyé kell tenniük. Így aztán szinte felkínálják a témát a Fidesznek: nyomassák a kampányt folyamatosan, még három évig, plakátokon, "társadalmi célú" hirdetésekben, újságban, mindenütt. Minden fideszes közleményben lesz egy mondat a "Magyarországot fenyegető migrációs veszély"-ről, szóljon az egy közbeszerzés zárttá nyilvánításának indoklásáról vagy később bármiről. Ezt akarjuk hallgatni három évig? Ráadásul ha ez megy, tényleg egyre több embert érhet el a pánik és válhat a "nullmegoldás" hívévé, amiről azért feltételezem, hogy ezek a pártok nem tekintik céljuknak.

Mit lehet tehát tenni? Venni kell egy nagy levegőt, és - tetszik, nem tetszik - célszerű a kormány egyes lépései mellé látványosan odaállni, és ezt kommunikálni, persze az így megszerzett médiafigyelmet arra használva, hogy finoman, nem erőszakosan rámutassanak a kampány gyűlöletkeltő jellegére és az esetleg bekövetkező, kapcsolódó korrupciós témákra. Esetleg a brüsszeli EP-frakció látványosan felhívja a figyelmet, hogy hazánk helyzete tényleg könnyen tarthatatlanná válhat. Felajánlani a segítséget a külügyi kommunikáció hiányosságai és egyéb amatőr hibák esetén esetén. Mindeközben éreztetve, hogy a dolgot nagy fontosságúnak és kezelendőnek tartja, amelyben még a kormánnyal együttműködés sem tabu. A lényeg, hogy a kormány kritikáját nem a teljes liberalizálás, hanem a megfontolt mérlegelés alapjáról lenne érdemes tenni, egyes kérdésekben vele egyetértve, mintegy nemzeti egységet javasolva, de a teljes tiltást és a kapcsolódó hangulatkeltő kampányt vitatva. Ez nem könnyű, szakítani kell az "Orbán mondja, tehát eleve rossz" automatizmussal.

Erre a lépésre leginkább az MSZP és az LMP, mint parlamenti frakcióval bíró, és talán a teljes liberalizáció felé nem annyira elkötelezett pártok lennének alkalmasak - mint láttuk, az előbbi esetében a saját bázis is megértőbb lehetne. Persze ez egyiküknek sem könnyű manőver: az MSZP eddig ilyesmit nem nagyon csinált, az LMP pedig mindenképp el akarja kerülni az "őfelsége ellenzéke" szerepet. Ugyanakkor ha a Fidesz ráül a témára, akkor egy ilyen manőver, ha jól megtervezik, könnyen megteremtheti a Fidesz kihívóját is, ami eddig nem igazán van meg (illetve a Jobbik lehet az, de a fideszes menekültügyi kommunikáció az ő taccsra tételéről is szól).

Hadd térjek még vissza a fenti három pontból az elsőre. Ha továbbra sem lesz képviseletük, az egyrészt elég luxus a politikai rendszernek, másrészt egy kizárólag polarizált, "fekete-fehér", csak a teljes tiltást és a teljes liberalizációt kínáló vitában számuk tovább fog fogyatkozni, nyilván ahhoz pártolva, amely vélemény hozzájuk közelebb áll. Ez az eddigi trendek alapján nem a liberális irány. És nem, nem fog számítani, hogy különbség van a "migráns", a "gazdasági menekült", az életveszélyben levő "tényleges menekült" és ad abszurdum a "terrorista" között. A gépezet nyomni fogja a feketefehért, és nem igazán van alternatív kommunikációs csatorna. A kétfarkúak esetleges megoldását a jövő héten kíváncsian várom ez ügyben (is).

A Fidesznek pedig sok más, ekkora támogatottságú, ennyire tuti babér nem fog teremni az elkövetkező években, ha ezzel jól sáfárkodik, megúszhat egy elkerülhetetlennek látszó rezsinövelést, ahogy a boltzár miatti ellenszenvet és a korrupciós ügyeket is. Hogy ezt előre kiszámolták, ahogy Gazda Albert tippeli, vagy menet közben ébredtek rá a lehetőségre, mindegy. Nem fogják elengedni a témát, úgy fogják nyomni, mint két éve a rezsicsökkentést. Ismétlem: ha ezt a kampányt a választásig akarjuk hallgatni a végén egy Fidesz-győzelemmel, akkor csak hajrá, legyen mindenki emberjogi és európéer alapon liberális ebben az ügyben.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr557578128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.