Szingapúr a múlt század hatvanas éveiben vált ki a Maláj Államszövetségből. A viszonylag könnyű folyamat a maláj hatalomnak nagy megkönnyebbülést jelentett, mert a nem túl nagy kikötőváros főképp kínai etnikumú lakossága nyomasztó terhet jelentett Kuala Lumpur számára. A világháború által feldúlt, mocsaras területen a moszkitók zümmögésénél csak a nyomor volt erőteljesebb.
A tanulmányban a klaszterizáció mint az intézmények közötti együttműködés egyik fontos lehetősége jelenik meg. A szerző bemutatja az iskolák klaszterizációjának különféle formáit, valamint a szingapúri iskolák együttműködésének néhány jellemző vonását, érintve annak történeti és szervezeti-működési jellemzőit is. Ezt követően összegzi, hogy az iskolák együttműködésének szingapúri modelljében mely jellemzők nevezhetők strukturális és kulturális szempontból specifikusnak, majd kitér arra is, hogy a hazai pedagógiai környezetben – néhány hazai kezdeményezést is figyelembe véve – a modell mely vonásai tűnnek figyelemre méltónak vagy netán éppen a specifikumok miatt kevésbé tanulságosnak.
