Van a történelembe valami elképesztő, amikor tükröt tart elénk. Miért kell megismételni minden rosszat, bűnt. Nem volt elég a "vérontás"? Miért is nem nyiltak ki azok az akták? Ma ki a főbűnös? Aki beszervez, vagy akit beszerveznek a politikai cél érdekében? Kit véd a törvény? Az államot? A polgárt, a népet? A politikust?
Andrzej Wajda rendezte: francia-lengyel-NSZK filmdráma, 1983
A Danton bukását monumentális freskóban ábrázoló politikai vitadráma 1794 tavaszán, a forradalmi terror erősödésének idején játszódik. Robespierre kezében összpontosul a jakobinus diktatúra legfőbb hatalma. Tevékenysége mind a balszárny, mind a Danton vezette jobboldal ellenállásába ütközik. Robespierre kérlelhetetlenül leszámol ellenfeleivel, letartóztatja és börtönbe veti Dantont is. Danton a tárgyaláson gyújtó hangú szónoklatot tart, melynek hatására kis híján lázadás tör ki. A pánikhangulatban Robespierre minden felelősséget magára vállal, és guillotine alá küldi nagy ellenfelét...



Daniel, aki korábban pizzás fiú volt, most a taxi-iparban tapos. Ha azt mondjuk, hogy ez a srác sebességmániás, megközelítőleg sem írtuk le a valóságot. Járgánya a plafonig fel van turbózva, úgyhogy ha rendesen rálép a jobb szélső pedálra, nincs az a rendőrségi radar, amelyik befogná. A balszerencse mégis rátalál Danielre - Emilien, a zsaru képében - akit éppen nyolcadszor húztak meg autóvezetésből. Daniel, ha meg akarja tartani kocsiját, kénytelen elfogadni a zsaru ajánlatát: segítsen neki elkapni azokat a német bankrablókat, akik sorra ürítik ki a város széfjeit, majd szuperjárgányaikon mindig elszelelnek.