A sedleci osszárium római katolikus kápolna és csontház Kutná Hora külvárosában. Az osszárium mintegy 40 000 csontvázat tartalmaz, amelyek művészi elrendezésben díszítik – szinte bebútorozzák – a kápolna belső terét.

Prágától 70 km-re keletre található Kutná Hora híres városa, amelynek keleti városrésze Sedlec. Ennek a óvárosi hangulatú helynek a legnagyobb nevezetessége a temető és az annak közepén álló kétszintes templomkápolna, az úgynevezett csontkápolna (Ossuary), amelynek belsejét emberi csontok tízezrei díszítik. A templom története 1218-ig nyúlik vissza, amikor egy Henry nevű apát elzarándokolt a Szentföldre, majd az útról hazatérve magával hozott egy csupor földet, amit látványos külsőségek között szétszórtak a helyi temetőben.

1959 augusztusában, egy csendes reggelen, Románia Nemzeti Bankjának kocsiját kirabolták a bukaresti központi bank előtt. A felfegyverzett, maszkkal álcázott férfiak (és egy nő) óriási összegű pénzzel menekültek el egy elrabolt taxiban. 1,6 millió lej volt a lopott összeg, mely 5 ezer közepes román fizetésnek felelt meg annak idején. Nem egészen egy év múlva egy a bankrablásról készített egyórás film ámította el Románia szerte a nézőket. Ez hihetetlen volt, hogy ilyesmi megtörténhessen ebben az országban. 15 évvel azután, hogy a kommunisták hatalomra jutottak, Románia a Föld egyik legbiztonságosabb országa volt: nem volt ellenzék, nem volt bűnözés, csak terror. A filmnek volt még egy különlegessége: azok játszottak benne, akik igazából kirabolták a bankot. Amikor elfogták őket, egy hónappal a rablás után, a "gengszterek" beleegyeztek, hogy saját szerepüket eljátsszák e rendőrségi rekonstrukcióban. A nézők, de még a hírhedt Securitate is meglepődött, amikor kiderült a rablók kiléte: volt magas rangú párttagok, akik előzőleg ugyanabban a titkosrendőrségben dolgoztak, sőt még a belügyi államtitkár vője is. Mind a hatan zsidók voltak, a II. világháború alatt a kommunista ellenállásban aktívan részt vettek. Aztán egy hatásos felelősségre vonás következett a filmben, a rablást, mint a kommunista rendszer ellen irányuló politikai fenyegetést állítva be. A "vörös gengsztereket" a filmben a döbbent nézők szeme előtt halálra ítélték és kivégezték. Ahogy filmezték a történetet, a színészeket lelőtték. A "rekonstrukciós" film többet rejt el, mint amit megmutat. 40 év elteltével még sok kérdés vár válaszra. E propagandafilm sötét, eltorzult tükrében elénk tárul egy hazugságba és manipulációba zuhant világ képe.

Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.
(William James)

Ha emberekkel van dolgunk, sose feledjük el, hogy nem logikus lényekkel van dolgunk. Érzelmi lények vagyunk, akikben hemzsegnek az előítéletek, és akiket büszkeség és hiúság kormányoz. (Dale Carnegie - Sikerkalauz)

A másokkal való érintkezésben legelőször azt kell megtanulnunk, hogy hagyjuk a maguk sajátos módján boldogulni az embereket... (Henry James)

Két férfit, Maxot (Jerzy Stuhr) és Albertet (Olgierd Łukaszewicz) 1991-ben egy tudományos kísérlet keretében hibernáltak. A tervek szerint néhány évet kellett volna eltölteniük ebben az állapotban, de amikor 2044-ben felébredtek, kiderült, hogy egy posztnukleáris világba, egy női falanszterbe kerültek. Addigra az emberek már visszavonultak a föld alá, és egy sugárzás miatt a férfiak állítólag mind kihaltak. A rémült nők, akik férfit még nem láttak korábban soha, minél előbb meg akarnak szabadulni a váratlan vendégektől.

Sok váratlan fordulat után helyreáll a kétnemű emberiség világrendje...