Na, kinek emelte a bérét a kormányfő?
Nem!
A bíróknak?
Nem!
A rendőröknek?
Nem!
A tanároknak!
Nem!
Hanem kinek?
Önmagának.
Hogy a nyári villám fénye világítsa meg az elméjét, és a reggeli harmat suvickolja tisztára az erkölcsét!
Emlékeznek, hogy én mennyiért végeztem a dolgomat?
1 forintért.
Valójában annyiért se, mert többet adtam fontos emberi dolgokra, mint amennyi a miniszterelnöki fizetésem volt.
Ez az ország megszakadhat a gürcölésben, az infláció.
Ez az ország megszakadhat a gürcölésben, az infláció megeheti a fizetésedet, a kormányfőt ez nem érdekli. Neki legyen jó. Meg az övéinek.
Nem kellene már elzavarni a csudába?
https://www.facebook.com/gyurcsanyf/posts/1036849554464550?ref=embed_post
Orbán nem dolgozik
A kormányfő vagy nem dolgozik, vagy átkozottul rosszul teszi a dolgát.
Nem, nem azt mondom, hogy nem foglalja el magát, hiszen jön-megy a világban, nagyívűnek mímelt beszédekbe burkolja lapos semmitmondását, szerepel, ha kell, ha nem.
Gondolom, otthon a tükör előtt meg-, megáll, belenéz, büszke magára, talán pipiskedik is egy kicsit, és arra gondol, hogy ő milyen nagyszerű államférfi, sőt, mostanra világférfi.
Ezt mondja neki a politikai igazgatója is, hogy rendkívüli, hogy párját ritkító, hogy ilyen legfeljebb egyszer születik egy évszázadban. Vagy még ritkábban.
Ó, Istenem, ne hagyj el! De szerencsés a magyar. Mármint a nép. Az istenadta.
De mi lenne valójában a dolga a kormányfőnek?
Szervezni a munkát, hogy jobban éljünk.
Mit jelent az, hogy jobban élünk?
Például azt,
• hogy nekünk ér többet a fizetésünk, mint mondjuk három éve, és nem neki,
• hogy gyorsabban be lehet jutni egy kórházi műtétre, mint korábban,
• hogy kisebb kamatért kap pénzt azt ország, ha kell neki, mert megbíznak a gazdaságában,
• hogy több gyermek születik, mint korábban, mert a szülők bíznak a jövőben.
Na, most ezek nem történtek meg, sőt, éppen ellenkezőleg.
Ahelyett, hogy a fentiek érdekében törné össze magát a kormányfő, ő ezekről az ügyekről meg se mukkan, nem, hogy tenne is valamit.
Ő „békemisszióra” utazik, ő megoldja az amerikai republikánusok problémáját, ő kigubancolja az egyre feszültebb kínai-amerikai viszonyt.
Ő.
Hogy egyem a szívét!
Egy olyan ország vezetője, amelynek oka van büszke lenni múltjára, de melynek éppen ő játssza el a jövőjét. Egy olyan ország vezetőjéről beszélünk, mely ország a világ egy évben megtermelt jövedelmének nulla egész kéttized század százalékat adja. Az USA százharmincszor, Kína százszor annyit, mint mi. Értik? Kanyarban se vagyunk velük.
Soha, de soha az életben nem történt még olyan, hogy egy ekkora erővel, teljesítménnyel rendelkező ország oldotta volna meg gigászok konfliktusát, vagy akár csak közvetítőként léphetett volna fel. Ez utóbbihoz ugyanis széleskörű respekt kellene.
Na, az meg végleg nincs.
Belebeszélni lehet. De nem számít. Belepiszkítani lehet. De letörlik, mint a nadrágszárra felfröccsenő sarat.
Bajt, zavart okozni, na, azt tényleg lehet. A magyar kormányfő éppen ezt csinálja. Külföldön és idehaza egyaránt. Amolyan falurossza.
Mi lenne, ha a kormányfő világpolitikai tetszelgés, önmaga mutogatása, bajkeverés helyett dolgozna?
Különösen, ha már több, mint hatmillió forintra emelte a saját fizetését.
Azért már csinálhatna is valamit!
Vagy nem?
https://www.facebook.com/gyurcsanyf/posts/1037279157754923?ref=embed_post
