Tizenötezer ember állt sorban nemrég a Papp László Budapest Sportaréna kapui előtt, hogy Hobóval és zenészeivel ünnepelje a Vadászat című, besorolhatatlan műfajú előadás negyvenedik születésnapját. Azóta sokan már meg is vették jegyüket a nyolcvanadik születésnapja alkalmából tervezett koncertre, bár az csak jövőre lesz esedékes. Feleségének régóta ígéri, hogy évi száz fellépésnél többet nem vállal, de ezt nem nagyon tudja betartani. Ősszel mutatják be legújabb színpadi művét, amit a róla készült feljelentések alapján állított össze 31 dosszié címen. Most épp egy új lemez szövegeit és a dalai történetéről szóló könyvét írja. Földes László rendületlenül csodálkozik azon, hogy életműdíjat kapott, továbbra sem tartozik sehová, nem számolgat és nem áll le.
A negyven évvel ezelőtt, 1984 telén bemutatott Vadászat című lemezéről, amit a valaha készült legfontosabb magyar rockzenei albumok között tartanak számon, azt meséli, hogy abban az időben nagyon tetszett neki a Pink Floyd The Wall című lemezprojektje. Szerzőként már túl volt a P. Mobilnak írt Honfoglalás című opuson, de szeretett volna saját magának is elkészíteni egy összefüggő számokból álló munkát.
Dalonként sokat beszélt már arról, amit fontosnak gondolt a világról, és úgy érezte, hogy érdemes lenne egy történetben összefűzni valahogy a mondanivalóját. A témát tekintve három erre alkalmas formát talált az emberiség történetében:
„A katonaságot, a kurválkodást meg a vadászatot. Akkor a vadászatot választottam” – sorolja egykori lehetőségeit.
Elveszett lemez
A Vadászat anyagát 1983-ban írta meg, de egy évet csúszott a projekt, mivel az oda szánt több mint negyven szöveget tartalmazó franciakockás füzetet elvesztette egy miskolci utazás során. Újraírta az egészet, majd Póka Egon konyhájában nekiláttak a daloknak.
Egy akusztikus gitáron vezette elő azt, amivel éppen kész lett. Ahol úgy érezte, szólt, hogy kellene két sor vagy pár szótag. Tátrai Tibor a gitárszólamokat írta, nagyon szépen, hozzá kell tenni, mivel se vonósokra, se fúvósokra, se ütősökre, se billentyűsökre nem adtak pénzt. Ráadásul Wilpert Imre, aki egy kisebb főnök volt Erdős Péter alatt, büntetésből elvett a stúdióidőnkből, mert rosszul viselkedtünk, szóval hihetetlen mulatságos volt
– meséli Hobo.
Közben természetesen jöttek a cenzorkodások is. Faludy György Ballada a senki fiáról című versét vagy a Kex zenekar Zöld sárga című dalát élből kihúzták, mert ők disszidensek.
A Száműzött lovag című számnak a címét kellett megváltoztatni. Eredetileg Konrád lovag lett volna, de a hatóság azonnal az asztalra csapott. Ez esetben
az volt a baj, hogy Konrád György, az akkoriban hivatalosan nagyon nem kedvelt kiváló író nem volt hajlandó családjával disszidálni, és a maga szemtelenül lázadó módján itthon maradt.
Biztos, ami biztos, Petőfi két versét, A kutyák dalát és A farkasok dalát is betiltották a szocialista cenzorok 1984-ben, ami a szabadság költőjének múlhatatlan dicsőségét jelzi.
Lemezbemutató koncert büfészámláért
A lemezbemutató koncertet a Budapest Sportcsarnok szervezte. Hobo már nem emlékszik egész biztosan, hogy 1500 vagy 1900 forint ütötte-e a markukat fejenként, arra viszont igen, hogy a buli után benyújtott büfészámlát nem fedezte a saját gázsija.
Amikor arról kérdezem, hogyan tudta elérni, hogy Magyarországon több Allan Ginsberg-rajongó lett, mint Amerikában, hogy a „csövesek” Pilinszky János-, Ady Endre- és József Attila-verseket üvöltöttek fejből a koncertjein, azt mondja, hogy ő sosem választja el egymástól az értékes zenét és az értékes irodalmat. A magyar költők mellett állandóan idézi Villont éppúgy, mint Ginsberget vagy Viszockijt. Ráadásul a The Rolling Stones-számokat meg az afroamerikai bluest ugyanolyan fontosnak tartja, mint a költészetet vagy a saját dalszövegeit.
Van egy kötelességem vagy misszióm, hogy amit kaptam, azt adjam tovább. Ráadásul ezeket a dolgokat magaménak érzem. Azt a hihetetlen pofátlanságot biztos sokan hallották már tőlem, hogy jobban szeretek egy Rolling Stones-számot játszani, mint a sajátomat. Nekem ez jelenti a tiszteletet, alázatot, szeretetet, ezen nőttem fel.
A mostani Vadászat-előadáson előadták a The Rolling Stones Szimpátia az ördöggel című számát is a kihúzott a Kex és Faludi mellett, és bekerült a Farkashajsza Viszockijtól. Ez és a Szimpátia ördöggel eredetileg nem volt a Vadászat része, de most úgy érzi, hogy nagyon is idetartoznak.
Híres vadászok
Az első előadást Szikora János rendezte, aki negyven évvel később nem ért rá, így Kiss Jenővel és Csontó Andrással állították össze az óriási kivetítőn megjelenő képanyagot.
Megjelent a híres vadászok között a háttérben Mussolini, Hitler, Brezsnyev és néhány kortárs magyar vadász is.
Azt, hogy pontosan kik, még nem tudja, mert háttal állt a kivetítőnek. Azt mondja, majd megnézi, mert a tervek szerint a koncertből készül DVD- és dupla lemez is.
„És végül is elértem az életem csúcspontját, amikor bejöttem mint vasorrú bába” – teszi hozzá nevetve.
A Vadászat mindig változik. Tavaly 16 koncertet adtak belőle, és sosem pontosan ugyanúgy, mint az előzőt. A régi szövegek egy részét is átírta. Ahogy ő maga fogalmaz:
Hogy a pokolban játszottuk volna el a régit negyven évvel később, és ráadásul hol vannak már a régi társak? Sokan már nem is élnek.
A koncert végén tisztelettel meghajolt halott és még élő régi társai képe előtt.
Tagadás és blues
A vasorrú bábaság nagyon tetszik neki, és elfogadja a bohócbesorolást is. Azt viszont folyamatosan hangsúlyozza, hogy nem zenész, és dalszövegei, könyvei, színdarabjai, műfordításai ellenére sem tartja magát írónak vagy költőnek. Elutasítja továbbá a színészi besorolást is. Bár folyamatosan műsoron tartja a Pilinszky János, Eörsi István, Csokonai Vitéz Mihály, Ady Endre, Francois Villon, Allen Ginsberg, Jim Morrison vagy Vlagyimir Viszockij műveiből összeállított estjeit, szerinte ezek és az eddig 1156 alkalommal előadott, József Attila-versekből összeállított műsora sem a színészi teljesítményéről szól.
„Van olyan színész barátom, aki nagyszerűen elmondja akármelyik József Attila-verset, de ő megtanulta, hol tartson szünetet, hol változtassa meg a hangszínét, hol kezdjen kiabálni, hol suttogni, és ezt minden előadáson ugyanúgy csinálja, nagyon jól. Ez a színészek útja. Én meg elkezdem mondani, és sose tudom, hova jutok. Én csak egyetlen dolgot tudok megmondani, hogy őszinte volt-e, vagy sem” – mondja, majd egy példával illusztrálja, hogy is működik ez:
A Kései sirató című vers felvezetésénél megakadtam. Amikor megkérdeztem Vidnyánszkyt, hogyan kezdjem el, odarakott egy kupac földet. Azt mondta, hogy markoljak bele, és szórjam egy elképzelt koporsóra. Amikor meg tudok szólalni, kezdhetem. Na most ez így megy 2005 óta, de legutóbb olyan állapotba kerültem, hogy az egész földkupacot össze-vissza dobáltam. A végén vettem észre, hogy a nadrágom totál fekete a földtől, az egész dobogót beterítettem, és szerintem az első sorban ülők is kaptak belőle.
Nyilván ezt sem tervezte meg előre. Azt mondja, minden estje más, egy dolog állandó: nem szabad hazudni.
A verses estjein többek között arra támaszkodik, hogy minden költeményt maga választott ki, mindegyikhez személyes köze van. „Például – folytatja – Csokonainak van egy verse, amiben olyanokat írt, hogy
»Vén ugyan, vén a kurvanyja, de van az üstje, aranyja, amelybe ha markolhatnék, hozzá jobb kedvet mutatnék.«
Ugye ezt ki meri megcsinálni?” – teszi fel a kérdést boldog vigyorral.
Az olyan versek, mint a Nagyon fáj, a Tudod, hogy nincs bocsánat József Attilától vagy a Muszáj Herkules Adytól, olyan erősek, hogy magukba szívják. Ahhoz hasonlítja, mint amikor előadja a You Gotta Move kezdetű bluest.
„A hajlítgatók többnyire nem értik, micsoda fenyegetés van abban, hogy »ha szólít az Úr, légy készen«. Én azért játszom, mert tudom, miről szól. Ha ezt tudod, akkor már nem te vagy, hanem besurransz a vers, a zene és a szöveg közötti résen” – árulja el az egyik legnagyobb trükkjét, ami igen egyszerű, mégis kevesen tudják utánacsinálni.
Lemez a fattyúról smirglivel
Azért rendszeresen besurran más réseken is. Most épp egy új lemezt és egy könyvet ír párhuzamosan. Az utóbbi emblematikus dalainak háttértörténetéről szól.
Az új lemez ötlete a nemrég átvett Petőfi Zenei Életműdíja apropóján vetődött fel. Örül neki, mert, mint mondja, „mindig akartam egy akusztikus anyagot, amelyen nem az az irtózatos csatazaj szól, amiben többnyire vagyok, hanem gitár, fuvola, cselló, ukulele vagy balalajka”.
A Hobo rádiót követő új lemeze szorosan kapcsolódik a Vadászathoz. Az album egyik kulcsdala, A fattyú reménytelen szerelme és halála nyomán most megírja a fattyú szomorú életét és halálát.
Az egész egy középkori lovagvárban játszódik, ahol nincs internet, kommentek, pártok, semmi, és megkérdezik a krónikástól vagy igrictől, hogy mit keres itt. Elmondom nekik, hogy visszajöttem a jövőből.
Abból a jövőből, ami most van, és amiben egy ártatlannak tűnő pillanatban úgy döntött, hogy megírja a lókupec áriáját. Éjjel kettőkor ugyanis eszébe jutott a következő szó: smirgli. Azzal dörzsölték a lovak fogát, hogy fiatalabbnak látszódjanak. Azt mondja, hogy ezt a Svejkből vette, ott már a kutyákkal csinálják. Az a refrén, hogy „svindli, de smirgli, így lesz szép a ló foga”.
Önvédelmi ripacséria
És már röhög is az egészen. Mert ahhoz ragaszkodik, hogy legnagyobb fegyvere a ripacséria. Amikor megkérdezem, miért, azt mondja, hogy másképp nem tudja komolyan venni saját pozícióját.
Olyan mennyiségű és minőségű szeretetet kapok, amit nem lehet földolgozni. Az emberek, nem tudom, miért, mert én nem erre tartok igényt, és célba sem vettem ilyesmit, olyan fontosnak tartanak, ami engem lefegyverez, amin megdöbbenek. Ripacs voltom oda vezethető vissza – azért dugdosok pávatollakat a fenekembe, és mutogatom magam –, hogy harmadik általánosban igazgatói intőt kaptam. A Mi a szaracénok serege vagyunk című verselőadás és szavalókórus vezetésével hívtam fel magamra a figyelmet, és ott ki is jelentették, hogy a szocialista pedagógia csődje vagyok. Volt bohócegyüttesem is, a Rumpumpum. Amikor Deák Bill Gyula kijelentette, hogy ő a király, akkor én azt mondtam, hogy én meg az udvari bolond. Persze ha ismered Shakespeare-t, rájössz, hogy a bolondok nagyon kemény dolgokat is mondanak.
Azt mondja, egyetlen dala van, ami saját magáról szól: ez a Bohóc a dobozon, ami megdöbbentően őszinte önábrázolás.
„Ezt az egészet így úsztam meg, és ma is megdöbbenek, amikor odajön 14 ezernél több fizető néző negyven évvel később a Vadászatra. Beszarok!” – sommázza prózában is az életét.
Szerinte az úgynevezett megmondóemberek többsége valamiféle politikai, faji vagy ideológiai csoportosuláshoz kapcsolódik. Ezek határozzák meg az identitásukat, de Hobóét nem.
Én a tagadásban nőttem föl. Amit rám akartak kényszeríteni, azt sosem fogadtam el, ezért maradtam ilyen félművelt. Mindenfélét meg kellett volna tanulnom a filozófiától a zenéig, de én csak azt tudtam, hogy mi nem akarok lenni. Azt, hogy mi lehetnék, akkor még föl sem merült. Most is ösztönös vagyok, és megyek arra, amerre érzem. Emiatt vannak nagy vereségeim meg csalódásaim is, de úton lenni boldogság, megérkezni halál.
Ennek szellemében haladva tovább a már említett készülő könyv és lemez mellett befejezte a róla készült titkosszolgálati jelentések alapján írt színdarabját. A 31 dossziét ősszel mutatják be a Nemzeti Színházban. Lassan elindul egy róla készülő dokumentumfilm forgatása is. A fellépéseiről annyit tud biztosan, hogy 2024-re eddig több mint hetven előadását kötötték már le.
Be nem tartott ígéret
„Megígértem a feleségemnek, hogy száznál többet nem játszom. Tavaly százharminckettőt játszottam, és kikaptam érte” – mondja, és nevet. Ilyenkor olyan, mint egy nagyra nőtt, ősz hajú kölyök. Jövőre talán dupla koncerttel ünnepli a nyolcvanadikat, aztán megy tovább. Ahogy könyve címében írja, Térdig a szarban, fülig szeretetben. Sosem arra, ahová küldik, hanem amerre a saját útja szólítja. Mert ő a Hobo.
(Borítókép: Földes László Hobo a Hobo Blues Band Vadászat című dupla albumának 40 évvel ezelőtti megjelenését ünneplő Vadászat 40 koncerten a Papp László Budapest Sportarénában 2024. február 10-én. Fotó: Mohai Balázs / MTI)
https://index.hu/kultur/2024/03/14/-hobo-tatrai-tibor-poka-egon-vadaszat-interju-eletmu-dij-fattyu-vidnyasznky-attila/
