Hobo (Földes László) a Hogy is volt és hogy is van? című jubileumi koncertjén a Nemzeti Színházban 2023. március 1-jén. / Fotó: Mónus Márton / MTI
Nem elég, hogy a Rolling Stones új lemezt készített, a napokban megjelent Hobo legújabb albuma, a Hobo Rádió is. A lemezen 16 vadonatúj dal mellett természetesen egy dedikált Rolling-feldolgozás is hallható. Az anyag jelentős részben a művész Az utcazenész című önálló estjéhez kapcsolódik. Olyannyira, hogy lemezre került DJ Hobo felkonferálásával Tardos Péter KISZ-kompatibilis Satisfaction-fordítása is, amely hosszú évtizedek óta ott hangzott el újra. De nem ez az egyetlen meglepetés a lemezen. Aki ott lesz, élőben is meggyőződhet erről a 2023. november 17-i lemezbemutató koncerten a Nemzeti Színházban.
Kiszes Stones
A Hobo Rádió egy felkonffal indul. Egy bizonyos Dördülő cövek nevű zenekar számát jelenti be, amelynek szövege Tardos Péter sajátos fordításában válik hungarikummá. És becsap a „Getnó” magyarul. A csodálatos refrén tényszerűen az Acél-korszak popzenei mindentudója, Tardos Péter tehetségét dicséri:
Miért kell várnom, csókot kérőn, ó miért, miért kell várnom... héj, héj, héj.
A „máj máj mutter, máj máj bébi, máj máj fatter, máj máj bébi indő szkáj, no szexeksön” szövegrészek pedig a kor szellemét idézik, amikor is a Rádió Luxemburgban hallott új számokat azonnal lelopták a magyar beatzenészek, angol tudás híján ehhez hasonló halandzsával helyettesítve azt, amit nem értettek.
Ezt követően DJ Hobo megemlékezik a huligánokról egy vidám dalban, amelyben szó esik egy hülyegyerek-frizura miatt zokogó nagymamáról is.
Hatalmas cicik és szemöldökök
Ekkor kerül műsorra a Gorilla zenekar, amely név alig különbözik a Gerilla nevű pol-beat formációtól, amit egykor Vámos Miklós is erősített. A szocialista beatzene hőskorát felidéző dal lényegében arról mesél, hogyan lett az Egyesült Izzó támogatásával Vörös lámpa néven fellépő banda a kupleráj szimbóluma helyett a twistlépésekben haladó fiatalok mozgalmi és mozgalmas KISZ-életét felderítő fény. Ez a szvinges blues fontos dramaturgiai szerepet játszik Hobónak a magyar beat- és rockzene titkos történetét feldolgozó Az utcazenész című zenés monodrámájában is.
Vidám és aktuális dal a Cici címlap, amely hangulatában New Orleanst idézi, témájában pedig multikulturális. Főszereplője Méla Béla, aki beleőrült a melldús bulvárba.
Hobo saját bevallása szerint életműve egyik csúcsának tekinti a Csipcsirip című munkáját. Lehet, hogy csak viccel ilyenkor, de meglehetősen vicces ez a táncolható ballada arról, hogyan végezett szomszédja éhes macskája egy bátor verébbel. Aztán rádöbbenünk, hogy mindez egy kútba esett kapcsolat hobósított metaforája.
A legszebb április negyedikéket idéző balalajkás kesergővel indul a Brezsnyev bugi vugi, de aztán megrándul az elvtárs dús szemöldöke, és beindul a zúzás. Ez a szám lehetne az antik luxusjárművek szerelmeseinek indulója is, emellett megjelenik benne néhány, részletes kutatásokon alapuló történelmi tény a KGST autóiparát sem elkerülő cenzúráról is.
Nincs pihenés, táncolunk tovább, mert már dübörög is egy másik erős bugi arról, hányféle madár él szép hazánkban. Itt kiderül, miért szebb a harc a sült libával, mint a sassal és verébbel.
Bankot rabolni kisebb bűn, mint alapítani, szögezi le Hobo Bertold Brecht nyomán, majd DJ-ként bejelenti, hogy kirúgta a cenzúra.
A táncnak még nincs vége
Innen komolyra fordítja a játékot a Vadászat című legendássá vált lemeze negyvenedik születésnapját ünneplő februári koncertjére is készülő művész. „Tűrték, tiltották, feladták, hizlalják... robotok írják és játsszák a zenét... gyertek el még, a táncnak nincs vége, a rock ’n’ roll utolsó ünnepére” – énekli az igazi Hobo.
Aztán Black Sabbathot, pontosabban Tomi Iomi szellemét időző riffel baljóslatúvá tett balladában emlékezik meg nemzedéke söntéspultba kapaszkodó reményeiről.
Amit ma túlélünk, az majd holnap megöl
– halljuk a szállóigegyanús, vadul rosszkedvű refrént. Bill sírva bánthatja, hogy ezt nem énekelheti el.
A részegesek indulója után megszólaló Remény balladáját, a lemez whiskey-illatú szerelmes dalát Kiss Zoltán zenei remeklése, és a „fülig szeretetben” úszó arcát felmutató szövegíró-énekes emeli a legszebb Hobo-szerzemények sorába.
József Attila előtt hajtja meg fejét Hobo az Az ám hazámban. Ez nagyon tiszta és rettenetesen keserű blues arról, hogy annak idején nem ezt a jövőt vártuk, nem ilyen politikusokat reméltünk, és egyáltalán, hol is vagyunk ebben a csüggesztő hazugságáradatban.
Madarász Gáborral egy zúzós bluest hoztak össze – ad notam You Gotta Move – arról, hogy a lopással, hazugsággal, árulással csúcsra jutó életpojácák mekkorát zakóznak majd, amikor utoléri őket az Úr haragja. Nem ő az első próféta, aki felhívja erre a figyelmet, de – biztos, ami biztos – az érintettek szívtelen figyelmébe ajánlom ezt a számot.
A Pécsi lány Madarász Gábor komponálta zenéjével Hobo slágergyanús szerelmes dalainak sorát gyarapítja, amelyekből nincs túl sok. Aztán elmeséli, milyennek tűnnek ma az akkor elátkozott, azóta irigyelt hatvanas évek.
Vadak voltunk, nem szabadok, nem szolgák, és nem rabok
– foglalja össze az ütős refrén.
Játszom, amíg élek
Visszatérve a jelenbe Hobo felveszi azt a karaktert, amelyet a magyar poptörténelem le- és elhallgatott sötét pillanatait is feldolgozó, katartikus Az utcazenész című zenés monodrámájában visel, és elénekli ars poeticáját:
https://index.hu/kultur/zene/2023/11/16/hobo-cenzura-dj-hobo-hobo-radio-lemezbemutato-koncert-nemzeti-szinhaz/