A magyar kormány 2022-ben a GDP 16 százalékát költötte szociális védelemre, kevesebbet, mint tavaly. Ennél csak 4 ország költ kevesebbet a szociális szférára az Európai Unióban, az EU-átlag pedig 27 százalék, közölte előzetes adatok alapján az Eurostat.
(…) Ezen belül az egészségügyre még kevesebbet költünk. Szintén előzetes Eurostat-adatok azt mutatják, hogy 2022-ben a magyar kormány a GDP 4,7 százalékát költötte egészségügyre és betegellátásra.
Nincs itt semmi meglepetés, azt hiszem, ez nem kérdés. Végül is elmondták annak idején, hogy Magyarország nem egy jóléti állam, mint mondjuk a gaz nyugati demokráciák közül szinte bármelyik. Mi nem az összeomlás szélén álló Németország vagy Franciaország vagyunk, mi nem dőlünk be a nyugati trükköknek. Mi nem arra költjük az adófizetők befizetéseit, hogy rászorulókat, bajbajutottakat, munkájukat veszített embereket támogassunk, és mondjuk hozzásegítsük őket a munkaerőpiaci reintegrációhoz. Dehogy! Mint tudjuk, Magyarországon mindenki, aki csak dolgozni szeretne, az talál magának munkát. Elvégre ma már vendégmunkások tízezreire van szükség azért, hogy betöltsék mindazokat az állásokat, amelyeket a magyar kormány ugyan megteremtett, de embert már nem talált rájuk. Ha a drága polgárok nem a kórházakban betegeskednének, és nem szorulnának szociális ellátásra, akkor elmehetnének dolgozni és nem rajtunk élősködnének.
Mert mint tudjuk, aki megsérült, akit leszázalékoltak, aki elveszítette az állását, vagy utcára került, az magára vessen. Kizárólag az ő egyéni problémája, nem pedig az államé. Orbán szerint mindenki elsősorban saját magáért felelős, amit a családtagok felelőssége követ, az állam pedig lényegében az utolsó olyan láncszem ebben a történetben, amelyik felelős azért, hogy valaki ne az utcán kössön ki és fagyjon halálra a téli hidegben. Ennek megfelelően az Orbán-kormány évről-évre szépen, alattomosan csökkenti a szociális ellátásra szánt összegeket, hogy azokat valami más, sokkal fontosabb feladatra költsék el. Így lett nekünk Vodafone, így lesz Budapest Airport, lett Várnegyed felújítás, Hatvanpuszta, templomok ezrei és stadionok tucatjai. Mégiscsak fontosabbak ezek a beruházások, mint az, hogy holmi szerencsétlen, bajba került emberek ellátását finanszírozzák belőle. El kell felejteni azt, hogy az állam valaha is segítő kezet nyújt azok számára, akik valamilyen probléma folyományaként bajba kerülnek. Kérjenek pénzt a családjuktól, a szeretteiktől, ha vannak, de ne az államon próbáljanak meg élősködni!
Nem azért fizettek be havonta több ezer, tízezer forintot az államnak, hogy azt szociális vagy egészségügyi ellátásra használják fel. Mert ha ezeket a pénzeket arra használnák fel, amire kérték őket, akkor miből tankolnák meg Mészáros Lőrinc legújabb jachtját? Miből repkednének a drága minisztereink külföldre? Miből telne Orbán Viktornak arra, hogy elutazzon futballmérkőzésekre? Az egészségügy és a szociális ellátás is ott rohadjon meg, ahol van. Arra semmi szükség sincs, csak gyenge hópihékké teszi a népeket. Márpedig tudjuk, hogy mi szittya kipcsakok vagyunk, akik megélnek még a jég hátán is, nekünk nem kellenek holmi segélyek, szociális ellátás vagy kórházi kezelés. Mondjuk a számok egészen mást mutatnak, hiszen idehaza halnak meg a legtöbben egyébként kezelhető betegségek miatt, és nálunk az egyik legalacsonyabb a szociális ellátás mértéke, de hát ha egyszer Orbán így döntött, akkor így döntött, nem? De.
Aki gyenge, az szépen örök álomra szenderül, aki pedig erős, az túl fog élni, sőt, még erősebben fog kijönni ebből az egészből. Mondjuk kórházi kezelés helyett elmehet a helyi stadionba és focizhat egy kicsit, vagy ha súlyosabb a helyzet, akkor elmehet a frissen felhúzott vagy felújított templomba, ahol isteni segítségért fohászkodhat, vagy ha nagyon nagy a baj, még akár egy tízparancsolatot is elkérhet, hiszen mint tudjuk, az mindenre is megoldást jelent. Nekünk nincs szükségünk szociális ellátásra, hiszen a munkaalapú társadalom szüli meg a legerősebb, legnemzetibb állampolgárokat, akik aztán megmutatják a világnak, hogy milyen fából is faragták a magyarokat. Bezzeg a gyenge, nemzetietlen Nyugaton, ott milliárdokat költenek el szociális és orvosi ellátásra, aztán mi hasznuk van belőle?
Tovább és egészségesebben élnek az emberek. A nyugdíjas korukat meghaladva is képesek teljes életét élni. Nem rettegnek az utcára kerüléstől és ha valódi segítségre van szükségük az államtól, akkor azt megkapják. Létezik valódi munkanélküli segély és vannak olyan programok, amelyek megpróbálják integrálni a munkaerőpiacról kieső állampolgárokat. A kórházakba nem meghalni mennek az emberek, hanem gyógyulni, és nem hordják le az embert azért, mert be mert menni úgy a kórházba, hogy egyébként még nem haldoklik. De ezek nyilván elhanyagolható dolgok, hiszen mindenhol migránshordák vannak és a meleglobbi elárasztotta az iskolákat. Nos még ha igaz is lenne az utóbbi – természetesen nem az –, akkor is jobb lenne az élet a hanyatló Nyugaton, mint a nagyon nemzeti Magyarországon, ahol hagyják az embert meghalni, ha nem tartják elég erősnek, életképesnek, hasznosnak a rezsim számára. A helyzet katasztrofális és évről-évre egyre mélyebbre süllyedünk, ami jól láthatóan nem hozza lázba az országunk vezetésével megbízott politikusokat. És ameddig nem az ő életüket befolyásolják ezek a döntések, addig mégis miért izgulnának? Kár, hogy azért van közel 10 millió magyar az országban, akiknek az életét viszont komolyan befolyásolja. A probléma csak az, hogy ezen 10 millió ember közel felét ez az egész egyáltalán nem zavarja.
https://kolozsvaros.com/2023/11/15/itt-mindenki-szabadon-megdogolhet/
