Georgi Licovszki / EPA / MTI
Harapófogóba került Szijjártó Péter az elmúlt napokban, miután magyar katonák sérültek meg súlyosan Zvecanban, ahol NATO-parancsnokság alatt álló koszovói békefenntartó erők (KFOR) helyi szerb tüntetőkkel csaptak össze. A magyar diplomácia vezetője azért került nehéz helyzetbe, mivel pár napja még Belgrádban azt az Aleksandar Vucicot dicsérte és biztosította a támogatásáról, aki az elmúlt időben sikeresen buzdította ellenállásra az észak-koszovói szerbeket.
Hajrá Aleksandar, hajrá Szerbia!
– kiáltotta szerbül pár napja a belgrádi éjszakába Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, amikor a magyar Békemenethez hasonló rendezvényen Aleksandar Vucic elnököt támogatva lépett fel egy nagygyűlésen. A meglehetősen rossz szerb kiejtéssel elmondott beszédet szinte végig döbbent csend fogadta – a Vucic által összetrombitált hallgatóság talán nehezen értette, miről is beszél Szijjártó –, hiába bizonyult a magyar külügyminiszter a szerb elnök lelkes rajongójának. Az erről szóló videót maga Szijjártó tette közzé a Facebook-oldalán.
Pár nappal később Aleksandar Vucicnak nem volt szüksége újabb biztatásra: egyrészt felvonultatta a szerb hadsereget a koszovói határra, másrészt szerb hívei összecsaptak Zvecanban, Koszovó északi részén a KFOR (a NATO parancsnoksága alá tartozó koszovói békefenntartók) erőivel, súlyos sebesüléseket okozva magyar és olasz katonáknak. Több mint harminc NATO-katona sérült meg a Szerbiától 2008-ban elszakadt balkáni területen. A KFOR olasz és magyar alakulatai Észak-Koszovóban megpróbálták megfékezni a feldühödött szerb demonstrálókat, akik a nyugati hírforrások szerint előzőleg a helyi albán rendőrséggel csaptak össze.
A sérültek között húsz olyan magyar KFOR-katona volt, akik NATO-parancsnokság alatt teljesítenek békefenntartó szolgálatot a Balkánon. Hét katona súlyosan megsebesült, erről videókat is közölt többek között a Szabad Európa, valamint az észak-koszovói híroldal, a KoSSev is.
A magyar katonákról szóló híreket Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter és Szijjártó Péter hozta nyilvánosságra. Szijjártó előbb csak egy semleges hangvételű nyilatkozatot adott ki hétfő este a Facebook-oldalán: „Magyarország abban érdekelt, hogy a szomszédságunkban, a Nyugat-Balkánon béke és nyugalom legyen. Mi teszünk is ezért, hiszen katonáink százával szolgálnak Koszovóban és Bosznia-Hercegovinában. A koszovói KFOR-ban olasz parancsnokság alatt szolgáló magyar katonák ma bevetésre kerültek Zvecan településen. A magyar katonák feladataikat a kapott parancsnak megfelelően végezték, melynek során közülük többen is megsebesültek. A sebesült magyar katonák egészségügyi ellátásáról a KFOR és a Magyar Honvédség gondoskodik.”
Pár óra múlva a külügyminiszter már több adatot közölt:
Pristinai nagykövetünk, Bencze József az imént látogatta meg az amerikai kórházban azt a négy magyar katonát, akik repeszsérülések miatt szorulnak ellátásra. Közülük egy honvédet kellett megműteni, de szerencsére egyikük állapota sem életveszélyes.
A részleteket mellőző, szűkszavú magyar kommünikék nem véletlenek: a magyar diplomáciát és honvédséget rendkívül súlyos kihívás elé állították a koszovói események.
Erős ugyanis a kontraszt Szijjártó Péter május 26-ai, szerbeket nyíltan támogató, Aleksandar Vucic szerb elnököt bíztató belgrádi beszéde és a között, hogy három nap múlva magyar katonákat sebesítenek meg a Vucic által feltüzelt koszovói szerbek. Az események megértéséhez azonban át kell tekintenünk a jelenlegi koszovói helyzetet.
Ám a pontos eseményeket nem tudjuk minden kétséget kizáró tények alapján felvázolni, hiszen az ezekről szóló hírek gyökeresen ellentétesek egymással A szerb hírek szerint például békés szerbek tüntettek Zvecanban. Felmerül ugyanakkor a kérdés, ha ennyire békések voltak, akkor az állig védőfelszerelésben, pajzsban, sisakban lévő NATO-katonák hogyan szereztek repeszsérüléseket és égési sebeket. Más hírek szerint még lövések is eldördültek: a szerbek szerint az albán rendőrök lőttek, más források szerb részről is említenek fegyverhasználatot. A koszovói albán miniszterelnök, Albin Kurti viszont Belgrádból irányított szélsőségesekről beszélt, amikor a tüntetésekről nyilatkozott.
Ennek az oka az lehetett – bár biztosan nyilvánvalóan csak egy esetleges későbbi, független vizsgálat nyomán állíthatunk majd bármit is –, hogy a KFOR-erők és így a magyar NATO-katonák is megpróbálták szétválasztani egymástól az albán rendőröket és a szerb tüntetőket.
Georgi Licovszki / EPA / MTI A NATO parancsnoksága alatt működő koszovói békefenntartó haderő, a KFOR egyik katonája a földön fekszik sérülten, miután összecsaptak a helyi szerbekkel a polgármesteri hivatal épülete előtt az észak-koszovói Zvecanban 2023. május 29-én.
Az egyik koszovói felvételen hallható, ahogy a magyar katonák kiáltanak egymásnak, és figyelmeztetik egymást, hogy a szerb tömeg támadni fog, illetve fáklyát fognak rájuk – a magyarokra – dobni. Egy másik felvételen egy magyar katona emeli fel a kezét, és azt kiáltja, hogy megsebesült.
A súlyos sérüléseket szenvedő magyar és olasz KFOR-egységek olasz parancsnokság alatt álltak. Tehát nem a magyarok irányították a bevetést, amelyben az első hírek szerint majdnem kétszer annyi (20) magyar sebesült meg, mint olasz (11).
Mégis az olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni kelt ki élesebben a történtek miatt. Míg a magyar miniszterek kedd hajnalig csak szűkszavú nyilatkozatokat tettek közzé a Facebookon, Orbán Viktor a saját Facebook-oldalán pedig kedd reggel kilenckor még egy szót sem ejtett a szerbek által megsebesített magyar katonákról, pedig néhány nappal ezelőtt egy vajdasági (szerbiai) vállalkozót megdicsért ugyanezen a felületen, akinek a focicsapata, a magyar pénzekkel kitömött Topolya kijutott a nemzetközi porondra.
Orbán „látványos” hallgatásával ellentétben az olasz miniszterelnök azonnal követelte a koszovói erőszak befejezését, és közölte: nem tűrik tovább a KFOR elleni támadásokat. Meloni mindkét felet nyugalomra és visszafogottságra szólította fel, és az albán hatóságok egyoldalú akcióit is bírálta. Hasonló nyilatkozatot tett a NATO helybeli, szintén olasz parancsnoka, és mindenféle erőszak azonnal beszüntetésére szólított fel.
Kinek az érdeke?
Első pillantásra a NATO-erők és a koszovói szerbek összecsapása után az albánok lehetnek „elégedettek”: sikerült egymásnak ugrasztaniuk a nyugati békefenntartókat és a szerbeket. Gyakorlatilag erről beszélt az összecsapás után Aleksandar Vucic is. Ám a propagandának egyik oldalon sem szabad hinni: a KFOR erői valójában két, kompromisszumra képtelen erő közé keveredtek Koszovóban.
A KFOR-erőin kívül leginkább szerbek sérültek meg, ez elvben a belgrádi narratívát erősíti: 52 sebesültről beszélt Vucic elnök. Az egyik szerb tüntető állítólag életveszélyes állapotban volt a kedd reggeli hírek szerint, más források két ilyen sérültről tudnak, megint mások viszont három súlyos sérültet említenek, de azok nem szólnak életveszélyről.
Azt azonban teljes bizonyossággal nem jelenthetjük ki, hogy a konfrontáció kizárólag az albánok érdekében állt volna. Hiszen a szerb nacionalisták az áldozat szerepében igyekeztek feltűnni az utóbbi időben. Miközben egyik fél sem hajlandó az EU által évek óta javasolt rendezési tervet követni, amelyet az Észak-Macedóniában szerb és koszovói albán vezetők között rendezett találkozó nyomán „ohridi menetrendnek” is neveznek.
Ám az albánok nem tartották be az egyezséget, keresztülvitték az önkormányzati választásokat a négy, szerb többségű észak-koszovói önkormányzatban:
- Zvecanban,
- Leposavicban,
- Észak-Mitrovicában
- és Zubin Potokban.
Anélkül tették ezt meg az albánok, hogy autonómiát adtak volna a szerbeknek. E négy választást a Belgrádban regnáló Vucic jóváhagyásával a koszovói szerbek bojkottálták, így mindössze 3,5 százalékos volt a részvétel a voksoláson. Minthogy a szerbek nem vettek részt, a minimális szavazattal megválasztott albán polgármestereknek kellene most irányítaniuk a szerb többségű önkormányzatokat. Ám az elmúlt héten csak erővel sikerült bejuttatniuk az albánoknak a vezetőiket a városi tanácsok épületébe – a helyszíneket ugyanis tiltakozó szerbek vették körül, gyakorlatilag blokádot képezve a hivataloknál.
Hétfőn kiújultak az ellenségeskedések, amelyek nyílt összecsapáshoz vezettek. Nem kizárt, hogy a lövöldözést az albán rendőrök kezdték, vagy legalábbis ők is lőttek, de biztosan nem állíthatunk semmit – megbízható források híján. A francia állami France24.com annyit ír csupán, hogy könnygázt először az albán rendőrség alkalmazott a szerb tüntetők ellen, akik az albán polgármesterek ellen léptek fel.
A helyi rendőrség jelenleg egyébként túlnyomóan albánokból áll, miután a szerbek tavaly év végén kivonultak a koszovói állam szerveiből. A szerbek ezáltal Koszovó egészének működését is próbálják akadályozni, tehát szó sincs arról, hogy csak az albánok nem tartják be az ohridi menetrendet.
Az albán rendőrök tehát azokat az albán polgármestereket védik napok óta, akiket a szerbek szeretnének megakadályozni tisztségük gyakorlásában. Az albán nacionalizmus effajta felerősödése Albin Kurti koszovói albán miniszterelnök nevéhez fűződik.
- Ő erőltette az önkormányzati választásokat,
- ő nem akar autonómiát adni a szerbeknek (pedig az ohridi menetrend szerint ez lett volna a feltétele a voksolásoknak),
- és ő erőlteti, hogy az egyoldalú választások után az albán polgármesterek irányíthassák a szerb többségű önkormányzatokat.
A nyugat elvileg az albánok oldalán áll, emlékezetes, hogy a NATO Bill Clinton elnöksége idején még bombázta is az ezredforduló környékén Szerbiát, Koszovó csak ezután, 2008-ban kiáltotta ki a függetlenségét. Ugyanakkor Kurti konfrontatív politikája semmiképpen sem áll a nyugati hatalmak érdekében. A hétfői összecsapások után több amerikai és európai diplomata, illetve NATO-tisztségviselő is nyomást gyakorolt a szerb sajtó szerint Kurtira. Ennek köszönhető, hogy kedden az albán polgármesterek várhatóan nem próbálják meg újra elfoglalni a helyüket a városi önkormányzatok hivatalaiban.
Mindeközben a NATO-erők igyekeznek lezárni, körülzárni a hivatali épületeket, egyúttal próbálják megakadályozni, hogy a két veszélyes balkáni populista, Vucic szerb elnök és Kurti koszovói albán miniszterelnök az embereket egymás ellen uszítsa.
Mindezek után nem meglepő, hogy a magyar diplomácia rendkívül nehéz helyzetbe került az elmúlt napokban.
- Egyfelől NATO-tagként a nyugati szövetség által támogatott albánokat kell megvédenie Koszovóban, és láttuk, hogy ez akár magyar katonákat is veszélyeztethet, miután a feldühödött szerbek a békefenntartókat sem kímélték.
- Másfelől Orbán Viktor és Szijjártó Péter egyre nyíltabban és egyre gyakrabban áll ki a szerbek mellett. Márpedig Szerbia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, míg a nyugati országok többsége – élükön az Egyesült Államokkal – szuverén államnak tekinti a 90–95 százalékban albánok által lakott területet. Szerbia álláspontját keleti világhatalmak támogatják még (így például Oroszország és Kína is), de olyan nyugati középhatalmak sem ismerik el Koszovót önálló államként, mint például Spanyolország.
Magyarország korábban a nyugat többségével együtt Koszovó oldalán állt, támogatta az albánok irányította entitás függetlenségét, de az utóbbi hetekben, hónapokban, Orbán Viktor és Aleksandar Vucic közeledésével változóban van a magyar politika. Az Orbán-kabinet például nem támogatta Koszovó csatlakozását az Európai Tanácsba, egy, az EU-tól független, elsősorban emberjogi kérdésekkel foglalkozó nemzetközi szervezetbe.
Orbán és Vucic mostanában már havonta-kéthavonta találkoznak egymással. Két olyan, a többi európai országtól egyre inkább elszigetelődő vezetőről van szó, akik számos, Oroszországnak és Kínának tetsző diplomáciai lépést tesznek, illetve – időnként akár magyar-szerb közös projektek révén is – orosz és kínai hasznot szolgáló beruházásokat valósítanak meg.
A helyzet éleződését láthatóan érzékeli Oroszország is. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter még Kenyából is követi a balkáni eseményeket, és azt nyilatkozta: „a szerbek a jogaikért küzdenek Észak-Koszovóban”. Lavrov egy „felsejlő nagy robbanásról” is beszélt „Európa szívében”, miután szerinte „a NATO agressziót követett el 1999-ben Jugoszláviával szemben”. Itt nyilván az akkor még szerbek, crnagorácok és albánok alkotta közös államra, Kis-Jugoszláviára gondolt Lavrov, amelynek Koszovó és a Vajdaság is a részét alkotta két évtizeddel ezelőtt. Időközben Crna Gora (Montenegró) és Koszovó kivált ebből az államszövetségből, Szerbia csak a Vajdaságot tudta megtartani a felsorolt területek közül.
Az sem véletlen, hogy francia értesülések szerint most az amerikai nagykövet és az EU küldöttje hívta össze az albán polgármestereket Észak-Koszovóban. A nyugati diplomaták alighanem önmérsékletre intették a helyi albán politikusokat. Ráadásul Amerika, szokatlan módon, az utóbbi időben az albánokat bírálta, amiért élezik a konfliktust Koszovóban. A BBC szerint az amerikai külügyminiszter, Antony Blinken maga is elítélte a koszovói albánokat, amiatt hogy erőszakot alkalmaztak.
A konfliktus kiélezése valójában a szerbek és az oroszok érdekében áll. A Kremlnek mindenképpen jól jönne, ha az Európai Unió figyelmét sikerülne megosztania az Ukrajna elleni háború és a Balkánon kirobbanó esetleges konfliktus között.
Magyarország viszont nagyon kényes helyzetbe került most, hiszen NATO- és EU-tagként támogatjuk azt a Szerbiát, amely kihívást intéz Koszovóban a NATO és az EU ellen. Vucic elnök például a szerb hadsereget felsorakoztatta a koszovói határon, sőt, ő maga is csatlakozott a katonai egységekhez. De már korábban is megírtuk, hogy a helyi választások bojkottja nyomán „békés felkelésről” beszélt Vucic.
Mindeközben sportolók is bekapcsolódtak a szerb-albán konfliktusba: a világ egyik legjobb teniszezője, a szerb Novak Djokovic egy televíziós kamerára azt a feliratot rajzolta:
Koszovó Szerbia szíve. Állítsd meg az erőszakot.
Ezután azt mondta a riportereknek: „Koszovó a mi bölcsőnk, a mi erősségünk, országunk legfontosabb dolgainak központja”, bár hangsúlyozta, azt is, hogy ő persze az erőszak ellen van.
https://24.hu/kulfold/2023/05/30/koszovo-szerbia-albanok-zavargas-kfor-nato-magyar-katonak-szijjarto-orban-vucic-kurti/
