A bejelentés hírére a kormány áttekintette az NBB helyzetét, és arra jutott, hogy a bankban való részvétel értelmetlenné vált, ezért visszahívják a bankból a kormányzati delegáltakat.

A Mandiner azt írja, Schiffer András volt LMP-s politikus arról beszélt az Ultrahang élő adásában, hogy „figyelmeztető lövést adott le az Egyesült Államok kormánya a magyar kormány irányába” és a sajtótájékoztatón elhangzottak azt jelentik, hogy 

ha Magyarország nem áll be az euroatlanti sorba, akkor további, fokozatosan erősödő szankciók és válaszlépések jönnek majd Washington irányából.

„Rejtélyes ügyek”

Schiffer András úgy véli, az NBB ügye egyike azoknak, amit még a saját híveiknek sem magyaráz meg a kormány, hogy miért jó nekünk, magyaroknak. Az ilyen ügyek közé sorolható még a Fudan Egyetem is, vagy hogy Szijjártó Péter miért épp a beharangozott Pressman-sajtótájékoztató napján fogadta a belorusz külügyminisztert.

Ezek „olyan pakkok a kormány hátán, amik gyengítik a magyar érdekérvényesítést olyan kérdésekben, ahol a magyar kormánynak igaza van” – mondta. Szerinte a magyar álláspont hatóerejét jelentősen csökkentik az említett „rejtélyes ügyek”. 

Elmondta azt is, hogy „baromság”, hogy Orbán Viktornak aktája lenne Moszkvába, mert ha lenne, 1998 és 2002 között is lett volna, hiszen akkor igen „ruszofób politikát” folytatott. Hozzátette: nem kizárt, hogy vannak olyan közös bizniszek Moszkva és Budapest között, aminek az árát közvetve a magyar háztartások fizetik meg, ezért a miniszterelnök elszámolással tartozik a közvéleménynek.

Korunk trójai falova

Schiffer András arról is beszélt, hogy az Egyesült Államok sokkal agresszívebben próbálja meg érvényesíteni katonai érdekeit Európában, mint korábban, és szerinte az, hogy „Európa vazallus legyen, amerikai érdek”.

Az amerikai demokrácia díszleteit már elég régóta globális nagyvállalatok használják fel. A nagy pénz régen elnyelte az amerikai demokráciát

– fogalmazott a volt LMP-s politikus, hozzátéve, hogy van a globális nagytőke, ami régen kiszabadult a nemzeti joghatóság alól, és leginkább az Amerikai Egyesült Államoknak a „demokratikus vázát” tudja felhasználni egy trójai falóként.

A csattanó az, hogy „a legnagyobb ellenállást a globális nagytőkével szemben ma nem a munkások szolidaritása fejti ki, hanem a nemzeti autokráciák” – fejtette ki. Szerinte Magyarországon is sokan vannak, akik nem szeretnének „egy amerikai központú, globális nagyvállalat birodalom részeként tengődni, de éppúgy nem szeretnénk, ha hazánk Mészáros Lőrinc hűbérbirtoka lenne”. Úgy véli, Európa és Magyarország számára fontos lenne egy egészséges távolságtartás minden imperialista hatalomtól.

(Borítókép: Schiffer András 2022. július 23-án. Fotó: Kaszás Tamás / Index)

https://index.hu/belfold/2023/04/14/schiffer-andras-nemzetkozi-beruhazasi-bank-nbb-kormany-kilepes-egyesult-allamok/

Nemzeti autokrácia márpedig nem létezik

 „(…) a legnagyobb ellenállást a globális nagytőkével szemben ma nem a munkások szolidaritása fejti ki, hanem a nemzeti autokráciák” – fejtette ki (Schiffer András – szerk.). Szerinte Magyarországon is sokan vannak, akik nem szeretnének „egy amerikai központú, globális nagyvállalat birodalom részeként tengődni, de éppúgy nem szeretnénk, ha hazánk Mészáros Lőrinc hűbérbirtoka lenne”. Úgy véli, Európa és Magyarország számára fontos lenne egy egészséges távolságtartás minden imperialista hatalomtól. (Index)

Schiffer András, mióta visszavonult a politikától, és amennyire én emlékszem, a közélettől is, időnként meglehetősen érdekes kijelentéseket szokott tenni. Ilyen ez a fenti idézet is. Rugaszkodjunk most el a volt politikus személyétől, mint a mondandóm szempontjából tökéletesen érdektelentől, és csócsáljuk meg egy kissé az idézet velejét.

A nemzeti autokrácia eleve nagyon szarul hangzik. Nem is igazán értem, miért kell ezt a kifejezést használni, van nekünk erre szép magyar szavunk, amit talán többen megértenek. Ez a szó az önkényuralom. Nagyon kifejező szó ez, összefoglalja a lényeget. Ameddig a nemzeti autokrácia többek fülében talán jól hangzó szókapcsolat, hiszen olyan hivatalosnak tűnő idegen szó is van benne, aztán ott van a nemzeti jelző, tehát biztosan valami hazaszeretettől fűtött politikai rendszer lesz, az önkényuralmat mindenki elsőre megérti, és a többségnek aligha van erről pozitív kép a fejében. Ha azonban a magyar verziót használjuk, máris értelmét veszti a dolog, hiszen nemzeti önkényuralom nem nagyon van. Már csak azért sem, mert a két szó üti-veri egymást. Az önkényuralom azt jelenti, hogy egyetlen személy (esetleg egy nagyon szűk csoport, bár erre ritkán akad példa) uralkodik mindenki más, tehát lényegében a nemzet felett. Nevezzük a dolgot bátran diktatúrának. A nemzet szó pedig az államot, országot alkotó polgárok közössége. Minden ország polgárainak elemi vágya és érdeke az, hogy szabadon élhessen, ez az alapvető elvárás soha nem teljesül önkényuralom esetén. Márpedig ha nemzeti önkényuralom, vagy nemzeti diktatúra nincs, akkor ellenállást sem tud kifejteni a globális nagytőkével szemben.

Forduljunk rá a saját példánkra, mert eddig is Magyarországról beszéltem, csak kicsit politikusosan, nem kimondva a lényeget. Ha Schiffer Andrásnak igaza van, akkor Orbán Viktor (úgy is, mint autokrata, tehát önkényúr) éppen ellenállást fejt ki a globális nagytőkével szemben. Ennek némileg ellentmond az, hogy az ő uralkodása alatt, az ő akaratából pakolódott tele az ország német, nyugati és ázsiai gyárakkal, üzemekkel, a legnagyobb magyarországi munkáltatók bizony a globális tőkét hurcolják az országba a kormány(fő) legnagyobb megelégedésére. Ha ez nem így lenne, ha nem ez lenne a cél, akkor nem támogatnák ezeket a tőkéseket a magyar adófizetők petákjaiból és piculáiból. Ezzel egyébként nem csak az adófizetők pénzét kezelik (szerintem) hűtlen módon, hanem a magyar vállalkozókat és vállalkozásokat is súlyosan hátrányos helyzetbe hozzák. Lényegében a kormány által támogatott globális nagytőkével kellene versenyeznie a magyar kkv-szektornak, ami nyilvánvalóan lehetetlen.

Térjünk rá arra, hogy mennyire nem szeretnénk, ha az ország Mészáros Lőrinc hűbérbirtoka lenne. Egyrészt teljesen mindegy, hogy mi mit szeretnénk, mert már most is pontosan ez a helyzet. Legalábbis Mészáros Lőrinc – és még néhány nevet fel lehetne sorolni – adja a nevét ahhoz, hogy egy kézbe kerüljön minden ebben az országban. Az nem különösebben megnyugtató, hogy az az egy kéz még véletlenül sem Mészáros Lőrinc karja végén lóg, és ezzel rajta kívül mindenki tisztában is van. Ha azonban az ország nem szeretné ezt a felállást, akkor nem támogatná, és nem tartaná hatalomban a saját kis hűbérurát. Akár úgy, hogy rá szavaz, akár úgy, hogy nem szavaz senkire, akár úgy, hogy elfogadja, eltűri azt, ami az országban történik, akár úgy, hogy nyíltan vagy sunyi módon mossa az emberek agyát.

Ahogy a magyar kkv-szektor nem képes versenyezni az önkényúr által, közpénzből támogatott globális nagytőkével, úgy a magyar ellenzék is tökéletesen esélytelen volt megküzdeni egyszerre a szinte korlátlan lehetőségekkel rendelkező rezsimmel, és a rezsim kiépítésében, megerősítésében és fenntartásában kulcsszerepet játszó uniós forrásokkal, valamint az Európai Unió egészen a legutóbbi időkig tartó hallgatólagos támogatásával. Azonban a helyzet mostanra megváltozott. Angela Merkel távozásával Orbán Viktor elveszítette a legnagyobb és legerősebb szövetségesét, a Néppártból való (nem egészen önkéntes) távozásával elveszítette a legnagyobb pártcsalád védelmét, az uniós pénzcsapok elzárásával elveszítette a rendszere fenntartásához elengedhetetlenül szükséges anyagi források jelentős részét. Egy darabig persze el lehet még köszörülni ilyen körülmények között is, de annak az az ára, hogy egy ponton visszafordíthatatlan lesz a folyamat. Az ország erőforrásainak megcsapolása, az átcsoportosítások, a külföldről felvett hitelek egy darabig képesek részben pótolni a kieső pénzeket, de nem sokáig. Most itt tartunk, a nem sokáig lassan elérkezik. A kormányzás helyett működtetett kommunikációs hadsereg propagandával fenn tudja tartani a látszatot még valameddig, de ahogy egyre nagyobb a baj, úgy egyre többet hibáznak. És nem csak a propaganda hibázik, Orbán is olyan helyzetbe navigálta magát, ahonnan nincsen már visszaút. Valószínű, hogy több elvárásnak is meg kellene felelnie – nem erkölcsi, hanem zsarolhatósági okokból -, és ez nem megy. Ha ráadásul sikerül maga ellen fordítani a német gazdaság szereplőit is – talán pénzt remél az itt működő vállalkozások vegzálásából -, akkor még a mostaninál is nagyobb lesz a baj. Úgy hiszem, soha nem volt még ilyen közel a rezsim az összeomláshoz. Akár van potens ellenzék, akár nincsen a látható zónában, majd lesz, amikor valódi igény lesz rá. Én nem tudok egyetlen olyan országról sem, amelyik ne tudott volna kormányt állítani egy diktatúra összeomlása után. Itt is menni fog. Úgy hiszem, sokat segíthet a megértésben, közelebb vihet a változáshoz, ha érthetően fogalmazzuk meg azt, amit mondani akarunk.

https://kolozsvaros.com/2023/04/16/nemzeti-autokracia-marpedig-nem-letezik/