Orbán Viktor autokrata Fidesz-kormányának közelsége a vallási közösségekhez elképesztő gyümölcsöket terem – írta a „Hihetetlen dolgok Magyarországról” című cikkében az egyebek között vallással, valláskritikával, etikával és egyéb társadalmi kérdésekkel foglalkozó, magát szabadelvűnek tekintő Humanitárius Sajtószolgálat (Humanitarischer Pressedienst) német portál rendkívül hosszú cikkében.

A magyar állam 32 vallási közösséget ismer el, ezek közül 21 a keresztény közösségek száma. A 2010 óta a minden ellenőrzés nélkül működő orbáni kormányzat némelyik közösségnek udvarol, főleg azoknak, amelyektől támogatást vár és kap a politikai irányvonalához. Ezeknek a közösségeknek mindenféle célra finanszírozást biztosít a költségvetésen kívül. Közben az oktatási rendszer hatalmas gondokkal küzd és a pénzügyileg kiéheztetett települések kénytelen átadni az iskolákat egyházaknak, így egyre több gyerek tanul egyházi iskolába, és vidéken sok helyen ehhez nincs is alternatíva. Az egyházi iskolákban tanulók aránya húsz év alatt 2-ról 15 százalékra nőtt, miközben, ahogy arról már szó volt, Magyarországon is csökken a vallásos emberek száma, és például a legutóbbi népszámlálás eredményeiben a keresztények aránya várhatóan 50 százalék alá esik.

A szocialista rendszer vége után már hozzáláttak, hogy visszaadják az egyházaknak az 1948-ban elvett ingatlanokat, de az egyházak az ingatlanok helyett pénzbeli térítést is választhattak. Ezt a folyamatot a felek egyetértésével 2012-re lezárták – ezt Semjén Zsolt jelentette be, aki ma is a kapcsolattartó az Orbán-kormány és az egyházak között. Ugyanez a Semjén Zsolt 2022-ben törvénymódosító javaslatot terjesztett a parlament elé, hogy ezt a valójában lezárt kérdést tűzzék újra napirendre. A javaslatot a nagy kormánypárti többség, valamint a szélsőjobboldali, ellenzéki Jobbik párt szavazataival elfogadták.

A 2022/LXXVIII számú törvényben újdonságként szereplő 14. pont kimondja:

a vallási közösségek ingyen átvehetnek ingatlanokat – amelyek soha nem voltak a tulajdonukban (!) -, amennyiben ezeket szakrális, vagy hitéleti célokra építették, és állami vagy települési tulajdonban vannak.

Nem tudni sem azt, hogy ez hány épületet érint, sem azt, hogy mennyire szűken értelmezik a „hitéletet”, de tény, hogy ezzel értékes ingatlanokra tehetnek szert azok az egyházak, amelyek missziójuk részének tekintik az iskolák, kórházak működtetését vagy a szegények élelmezését.

Egyelőre azt sem tudni, melyik vallási közösség mely ingatlanokra támaszt igényt, de igencsak meglepő lenne, ha az új jogszabály teljesen következmények nélkül maradna, és az egyházak ne fogadnák köszönettel az ajándékot. Az ingatlanaikat átadni kényszerülő települések kompenzálása, pláne a kényszerű átadás jogi úton való megtámadásának lehetősége sehol nem szerepel.

„Ennek a törvénynek nem a visszaadáshoz van köze, hanem az államilag legalizált rabláshoz. Alighanem a szereplők tisztában vannak vele: a «keresztény Magyarországról» szóló mese a népszámlálás eredményeinek publikálása után már tarthatatlan lesz, és igyekeznek még addig kész tényeket teremteni” – írta a szerző.

Mint mindenütt a világon, a magyarországi római katolikus egyházban is előfordult kiskorúak szexuális zaklatása. Miközben azonban nyugaton erről a vita legkésőbb a kilencvenes években elkezdődött és 2010 óta nem lehet figyelmen kívül hagyni, Magyarországon erről nyilvánosan sokáig szó sem esett, a problémát egyszerűen ignorálták. A jelentéseket a 2010-es évek óta annyira nem vették komolyan, hogy név szerint ismert papok éveken át új és új gyerekeket abúzálhattak. Az egyik áldozat, Pető Attila a feltáró munkája nyomán újra egyházi machinációk áldozatává vált. Amikor már többször hiába próbálkozott felvenni a kapcsolatot az illetékes egyházi vezetőkkel és igyekezete egyre elkeseredettebbé vált – sok-sok telefonhívás, sms, személyes bejelentkezés után –, homályosan jelezte, hogy ha másként nem megy, megszólítja az illetékes püspököt a templomban egy mise után. Ez oda vezetett, hogy 2019-ban az augusztus 20-i nemzeti ünnep napján a rendőrség őrizetbe vette „egy kihallgatásra”, gyanú és bírósági jóváhagyás nélkül, hogy nehogy megzavarhassa a misét – ami nem is állt szándékában. Végül a római katolikus egyház jelentette fel állítólagos zaklatásért – ennek minősítették a sok telefonhívást és sms-t. Az eljárásban a szexuális abúzus áldozatát elítélték azért, mert el akarta érni az egyház egyik döntéshozóját, és el akarta érni, hogy az egyház hivatalosan bocsánatot kérjen az áldozatoktól. A büntetés a lehető legcsekélyebb lett – figyelmeztetés –, de az erőszaktevő, az elítélt „bűnének” és sok más ember szenvedésének az okozója még soha nem került bíróság elé.

Azért valami történik: amikor egy ismert római katolikus pap a minap nyilvánosan beszélt arról, hogy hogyan abúzálták tizenéves korában, még a kormányhoz közelálló sajtó is megtörte a hallgatását, és megkapta az érsekség állásfoglalását. Az ugyan eléggé semmitmondó, de mégiscsak az első megnyilvánulás az egyház és a Fidesz médiabirodalma közötti hallgatási kartellben. Nem sokkal később az érsekség bejelentette, hogy az illető pap saját kérésére kilépett az egyházi szolgálatból, és ő maga ezt megerősítette. Azzal indokolta, hogy lélektanilag már nem képes gyakorolni a hivatását, részben azért, mert hamisan adták vissza azt, amit a kormány homoszexuális emberek elleni propagandájáról mondott.

„Magyarország világosan mutatja, hogy hogyan próbál egy autokrata uralom a „cukor és korbács” politikájával saját céljaira befogni olyan csoportokat, amelyektől távol kellene tartania magát. Ez a kormány elfogadja, hogy ezenközben olyan dolgok is történnek, amelyeket a társadalom nem kíván, és amelyek a kárára válnak, mint például az iskolai oktatás beszűkítése. Pedig a legnagyobb csoport a nem vallásosaké, de még a valamely valláshoz tartozó fiatalok számára sem jó, ha a közelben csak egy másik vallás iskolája található. Ez nem segíti elő a vallásszabadságot” – írta a cikk szerzője.

Ugyanakkor előre látható, hogy a széthúzó vallási közösségek – 21 keresztény, 3 zsidó, 2 muzulmán és öt buddhista – egyszer majd már nem hoznak elegendő szavazatot. Mivel azonban finanszírozásuk attól függ, hogy mennyire hasznosak Orbán Viktornak és nacionalista-konzervatív törekvéseinek, nagyon hamar kilátástalan gazdasági helyzetben találhatják magukat. Ha pedig kísérletet tesznek arra, hogy a híveiktől gyűjtsék be, hamar ki fog derülni, hogy valójában mennyi hívük van.

„Az ilyen módon zsarolhatóvá vált vallási közösségek helyzete bizonyosan nem ad okot irigységre” – írta a szerző, majd egy külön részben ismertette az egyházak magyarországi finanszírozási rendszerét.