Jó reggelt, vidám vasárnapot, józan észt és mindenféle földi jót, amiből hiányt szenvedünk! Tény és való, hogy mint mindig, ezúttal is ütős lett a végeredmény, bár én súlyos költői túlzásnak, egyben felelőtlenségnek tartom, hogy a tegnap délutáni Orbán-produkciót évértékelőnek nevezzük, ahogy mindenki nevezi, aki foglalkozott vele. Azt is tudom, hogy jobb lenne nem foglalkozni vele, de az is súlyos önbecsapás lenne, ha a negyedik fideszes kétharmad első évének végén úgy gondolnánk, hogy tökmindegy, mit beszél a szájával az ember, aki foglyul ejtette az országot, és addig nem is szándékozik elengedni, ameddig porig nem rombolta. Még van ezzel meló, de a legjobb úton jár.

Következésképpen értem, hogy komoly, mértékadó sajtóorgánumok percről percre tudósításainak, pontokba szedett elemzéseinek van létjogosultsága, de ha valaki tizenhárom évnyi kétharmados kormányzással, azaz alkotmányozó többséggel a háta mögött annyira nem méltatja az országot, hogy legalább nyomokban és foltokban igazat beszéljen, akkor annak, hogy ezt évértékelőnek nevezzük, körülbelül annyi létjogosultsága van, mint Borkai Zsolt díszpolgári jelölésének (lyukas zokniban Fekete Pákóra kurvázni, édesjóistenem), amit az érintett saját bevallása szerint egyébként maximálisan meg is érdemel. Nos, akinek az minden vágya, hogy vénségére rendet rakjon az agyában a bálványa, mint Nagy Ferenc Kossuth-díjas művésznek, és tökmindegy, hogy mit mond a bálvány, csak az számít, hogy elhiggyük neki, hogy az a jó irány, az nyilván az első sorból tapsolhatott, egészségére, másrészt az nevezheti akár évértékelőnek is, leszarom. Akinek mindegy, hogy mit  vágnak a pofájába, hogy hazudnak neki, vagy sem, az megérdemli, hogy 77 éves korára hasznos idiótaként használják, bohócot csináljanak belőle és megmondják neki, hogy merre kell menni, merre nyílik az ajtó, mert magától nem tudja.

Szóval nem voltam ott az eseményen, mint a NER színe és java, mint megannyi közpénzből etetett megafonista cseléd, mint Rákay Fülöp mártír, mint Várkonyi-Mészárosék, mint ex-Rogánné, mint Schobert Norbert vagy mint a Bagi-Nacsa rezsimszolga álhumorista páros, nem hallottam első kézből az eligazító információkat, de az élő közvetítés is elég jól visszaadta ennek az fideszes állampárti rendezvénynek a lényegét, az állampárti elit suttyóságához igazított miniszterelnöki hazugságbeszéd velejét. Az egymást érő csúsztatások, a raklapnyi, igazságnak maszkírozott közveszélyes féligazsággal és nettó hazugsággal ötvözve egy velejéig romlott, cinikus, arrogáns erkölcsi hulla képét rajzolták meg, aki intellektuálisan és morálisan körülbelül ott tart, mint az életvitelszerű alkoholista, aki minden nap ugyanazt a műsort adja elő fejhangon óbégatva arról, hogy ki mindenki tehet arról, amiről ő nem. De amúgy ő megmutatja, hogy mekkora ember, fogadkozik, ígérget, hogy majd holnaptól minden fasza lesz.

Hozta a formáját, azt a minősíthetetlen, alpári modort és beszédstílust, azokat az izzadságszagú poénokat (a véres legalja, hogy általad megvetett emberek nevén kell gúnyolódnod ahhoz, hogy valamit mondjál, lásd még: ha nem is halált, de Brüsszelt megvető bátorsággal), amelyek annak a csőcseléknek szólnak, amelyik elhiszi, hogy a vármegyebérlet és személyesen a bálvány fogja megfelezni az inflációt, aminek a mértékéről csak az ő tetves kormányzása nem tehet (ami nem hangzott el: az inflációt a kormány nem fogja legyalulni, hanem miután a tavaly felpörgő infláció elemei beépülnek az árbázisba, az év második felétől kvázi magától fog bezuhanni tíz százalék alá a drágulás átlagos szintje, ami nem azt jelenti, hogy minden feleannyiba kerül, hanem azt, hogy csak feleannyival drágul, mint előtte), illetve aki kretén módon tapsol annak, hogy két szláv nép háborúját, amihez semmi közünk, amiből ki kell maradnunk, majd a Brüsszelnél is jobban megvetett Washington fogja lezárni. Szinte egyetlen igaz levegővétel nem volt ebben az egyszerre fenyegető és fenyegetőző, egyszerre arcpirítóan pitiáner és komolyanvehetetlen locsogásban (ez az idétlen, vissza-visszatérő gyuribácsizás mekkora szánalom), amiből két dolgot azért mégis muszáj komolyan venni. Mindkettő az emberi tisztességet és jóérzést teszi próbára.

Az egyik lényegében az Oroszország melletti hűségeskü, ami egészen vérfagyasztó annak ellenére, hogy már eddig is vérfagyasztó volt ez az egész békepávatánc. Nem elég, hogy megint egy büdös szó nem hangzott el a béke hogyanjáról (nemcsak a vezér, de egyetlen cseléd nincs, aki képes lett volna artikulálni, hogy ők, fideszesek, akik egyedül állnak a béke pártján egész Európában, milyen konkrét lépéseket tettek/tesznek/fognak tenni, hogy tűzszünetre és béketárgyalásokra kerüljön sor, Nagy Ferenc Kossuth-díjas művész saját nemiszervét emlegető kirohanása külön is mindent megmagyarázó erővel bír), de a rengeteg brüsszelezés, brüsszelitázás, EU-t köpködő poénkodás kontextusában különösen ocsmány beismerő vallomás, hogy a magyar kormány szerint nem Oroszország fenyegeti Európát és Magyarországot, hanem Brüsszel, aminek mi is részei vagyunk. Ha ivott volna egy kortyot a nyugtatókra, és kiesik a szerepéből, és elfelejti, hogy nekünk ki kell maradnunk ebből a háborúból, akkor alighanem hadba invitált volna mimagyarokat Vlagyimir oldalán Brüsszel ellen. Ahhoz azért hatalmas nagy erkölcsi vakondtúrásnak kell lenni, hogy egy háború sújtotta országot Európa egyetlen moszkvai ügynöke olyan gondolati körben említse, amilyenben (A pénzzel is csínján bánunk, mert a végén még azt a pénzt, ami bennünket illet, Brüsszel majd Ukrajnának adja oda; Európán kívül minden ország tisztában van az ukrajnai háború korlátozott jelentőségével, stb.), hogy egy háborúban álló ország háborúban állását relativizálja. Teszi ezt egy olyan, magát utcai harcosként számon tartó szájkarate bajnok, aki a saját polgárai közé sem mer verőemberek és mindenféle mellények nélkül odamenni. Én is véresen komolyan gondolom, hogy ennek alapján igazán kipakolhatták volna az orosz zászlót a háta mögé a rivaldába, ha már az uniós zászlót nem sikerült. Nem lett volna benne egyáltalán semmi különös.

A másik dolog, amit öklendezve bár, de muszáj komolyan venni, az a néhány stratégiailag a hörgés végére időzített néhány mondat, amellyel összepedofilozta Brüsszelt és a genderkérdést, egyetlen magyar iskolához kapcsolódó eset miatt. Nem először teszi: miniszterelnökként megengedi magának, hogy a pedofíliát összemossa a teljes LMBTQ-közösséggel, visszataszító hóbortnak minősítve a homoszexualitást. Az ember bele kifordul ettől az erkölcsileg eltorzult alaktól, aki miközben fröcsögve pedofilozza a melegeket, mélyen kussol, sunyít és lapít, egy árva szót nem szól évek óta a közpénzekkel bőségesen kitömött katolikus egyház berkeiben történt, szőnyeg alá söpört ügyek kapcsán, amelyekben nem ritkán az áldozatok hibáztatása történik. Undorító, aljas húzás a nagy becsben tartott magyar papok által kiskorúak sérelmére elkövetett erőszakról nem tudomást szerezni, de egyetlen iskolai eset alapján a teljes meleg közösséget kardélre hányni. A sorok között a pedagógusok ellen hergelni, ha már a több mint egy éve tartó tanári tiltakozások, a kormány bűnös, gyalázatos mulasztása a pedagógusbéremelés ügyében rohadtul nem fért bele az ún. érvértékelőbe. A tetves akkumulátorgyárak elleni tiltakozásokról nem is beszélve.

Ne tegyünk úgy, mintha ez egy miniszterelnöki évértékelő lett volna, nem volt az. A párttitkár összecsődítette a sleppet, belehazudott az arcukba, azok boldogan, hálatelt szívvel megtapsolták, majd büszkén hazamentek abban a tudatban, hogy a jó oldalon állnak. Nem értékelt ez semmit, új, értelmes, koherens dolgokat nem mondott, az ezerszer elpufogtatott, penészes kliséi meg egyre zavarosabbak és aggasztóbbak. Nem ez volt a legbrutálisabb kirohanása, de abból a szempontból igen, hogy folytatja: rendületlenül kitart a háborús bűnös mellett, a nyugati szövetségi rendszert tartja az ország ellenségének, újra rátette a céltáblát a szexuális kisebbségekre, kormányozni a jövőben sem hajlandó, csak a hatalom megtartása érdekli.

https://kolozsvaros.com/2023/02/19/a-peneszes-klisei-is-egyre-zavarosabbak-es-aggasztobbak/