74 éves korában elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófus, közíró, a demokratikus ellenzék egykori oszlopos tagja, az első szabadon választott parlament képviselője. Írásai, előadásai, beszélgetései több nemzedék számára mutattak példát arról, legmagasabb szintjén mit jelenthet az „értelmiségi szerepvállalás”, a „polgári öntudat”.
Elhunyt Tamás Gáspár Miklós – közölte a hírt Facebook-oldalán a Litera irodalmi portál, amelyet a család a Transtelexnek erősített meg. A kolozsvári születési filozófus, politikus, közíró 74 éves volt.
Tamás Gáspár Miklós 1948. november 28-án született Kolozsváron, ahol a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben. 1978-ig az Utunk irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt az állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ezután az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított.
A demokratikus ellenzéktől az első szabadon választott parlamentig
A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagjaként 1985-ben részt vett az ellenzéki csoportok monori találkozóján. Utólag ebben az időszakban végzett ellenzéki munkáját is kritikusan szemlélte:
A demokratikus ellenzék, a »másként gondolkodás« anomália volt. Az ellenzékiek (…) olyan életet éltek, melyben a diadalok, sikerek, vereségek és kudarcok nagyon különböztek általában az emberek hasonló tapasztalataitól. Miközben tudományos, illetve más értelmiségi pályán mozgó kollégáink a karrier és hírnév útjait keresték, ott feszítettek a nemzetközi színtereken és gyarapodtak, addig mi csupán nehezen olvasható, kezdetleges technikával sokszorosított szamizdatban megjelenő írásainkra lehettünk büszkék, és sikernek számított, ha a titkosrendőrség megérkezte előtt szét tudtunk osztani pár száz példányt
– írta 1993-ban.
1989-ben a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben bejutott az első szabadon választott parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője volt, 1992–94 között pedig a párt Országos Tanácsának elnökeként tevékenykedett. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő volt, majd 2000-ben kilépett a pártból.
1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékének docense, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa volt. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszoraként is dolgozott. 2002-től egy aktivista mozgalom, az ATTAC Magyarország alelnökeként tevékenykedett. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója volt, majd 2009-ben a Zöld Baloldal Párt Európai Parlamenti képviselőjelöltje; 2010 májusától a párt megszűnéséig ellátta a Zöld Baloldal Párt elnöki posztját. 2009-ben Húszéves a Köztársaság díjjal tüntették ki, 2020-ban pedig Budapest díszpolgárává választották. 2022-ben megkapta a Baumgarten-díjat.
Kritikus és marxista
Első tanulmánykötete 1975-ben, kolozsvári kiadásban jelent meg, ez volt A teória esélyei. Később a kétkötetes Törzsi fogalmak, illetve A helyzet és a Másvilág című filozófiai művei jelentek meg, legutóbb, 2021-ben pedig az ezredforduló után született tanulmányait összegyűjtő Antitézis.
E művek alapján végigkövethető gondolkodásának változása, de Tamás számos cikkben és interjúban nyilatkozott filozófiai útjáról, amely – legalábbis a nyilvánosság számára láthatóan – a liberalizmustól a marxizmus felé vezetett. A marxizmus lehetőségéről úgy fogalmazott a Mércére írt cikkében:
„Vannak – tízezerszámra – marxisták, noha már nincs marxista ihletésű nemzetközi, szocialista munkásmozgalom (csak a nyugati egyetemek tanári karában pár ezer, de ez nem proletárpárt), ámde neomarxistával vagy posztmarxistával még sose találkozott senki, ez valótlan mítosz. (…) Semelyik marxista nem csupán marxista – maga Marx lelkesedett az 1848-i magyar forradalomért (igen elfogultan), amelyről nem állíthatjuk, hogy proletár jellegű vagy szocialista lett volna – , ezért valószínű, hogy a marxista síkra száll progresszív polgári célokért (egyenlőségi törekvések a kizsákmányoló és elnyomó kapitalizmuson belül), mint magam is; bár vannak marxisták, nem is kevesen, akik távol tartják magukat a haladó polgári mozgásoktól. De ezek csak a marxisták mellékes gondolatai és tettei saját eszmei közegükön kívül (…), a liberálisok így vagy úgy, de a kapitalizmus hívei, a marxisták pedig az ellenségei.”
A filozófus a Partizán vendégeként tavaly októberben beszélt először arról, hogy súlyos betegséggel küzd. Úgy fogalmazott,
ez egy gyógyíthatatlan betegség, amit intenzív kezeléssel tűrhető állapotban lehet tartani. Ez a kezelés eléggé próbára teszi a szervezetemet, úgyhogy hol jobban vagyok, hol kevésbé. Ha nem is annyit, mint korábban, de tudok dolgozni, a gondolkodásban nem zavar. Fájdalmaim nincsenek, jóval gyengébb vagyok a kelleténél, de közvetlen életveszély pillanatnyilag nincs.
Tamás Gáspár Miklós akkor az Országos Onkológiai Intézetbe járt kezelésre.
https://24.hu/belfold/2023/01/15/meghalt-tamas-gaspar-miklos/
