Rendkívüli és hiánypótló dokumentumfilmet mutatott be a 444 december 8-án este a Premier KultCaféban. Fődi Kitti filmjében két hasonló helyzetben lévő, mégis teljesen más minőségű életet élő család mindennapjaiba kaphatunk betekintést: Ágostont, a súlyosan sérült magyar fiút édesanyja, Krisztina gondozza napi 24 órában, a norvég Kjell Kristianhoz, a szintén gondozásra szoruló férfihez pedig minden nap jön egy segítő. A két élet közötti különbség megdöbbentő, és nem azért, mert másfajta betegségük van. A rendszer, amiben élnek, az a sokkoló: a magyar és a norvég is – csak máshogyan. Dián Dóri írása.

„Mi lenne akkor, ha valamiért kiesnél Ágoston ápolásából?” – teszi fel a kérdést az Elkezdődik a következő 24 óra című dokumentumfilmben az alkotó Krisztinának.

„Nem tudom. Nem tudom” – hangzik a válasz, és mire a vége főcím felvillan a vásznon, pontosan tudjuk, hogy erre a kérdésre nem csak Krisztina, de a magyar ellátórendszer sem tud felelni.

 

Eközben itthon Krisztina idejét sem tudja, mikor tudott kikapcsolódni utoljára. Nincs kire hagynia Ágostont, és ha van is néhány órára segítsége, akkor a különböző elintéznivalókat tudja le.

Az ő pihenése az a 10 perc, amikor este leviszi a két kutyáját sétálni, miután Ágoston elaludt, és mielőtt elkezdődne a következő 24 óra, aminek minden perce a gyereke körül forog.

Nem csak pénz kérdése

A vetítést követő pódiumbeszélgetésen is, amin részt vett a rendező Fődi Kitti, Farkas Krisztina – Ágoston anyukája –, és amit Plankó Gergő moderált, előkerült a kérdés, ami az én fejemben is végig visszhangzott a film nézése közben: vajon csak a pénzen múlik, hogy itt ilyen keserves a helyzet, Norvégiában pedig ennyire élhető és emberi a rendszer?

 

Fődi Kitti gyorsan tisztázza is, hogy Kjell Kristian és családja norvég szempontból egyáltalán nem egy különösen tehetős család. Azt ugyanis, hogy a férfi a saját házában élhet és a nap minden percében van mellette egy gondozó, nagy részt az állam teszi lehetővé számára a sokrétű támogatással.

De nem csak a támogatás mértéke számít – igen eltérő a társadalom hozzáállása is a sérült emberekhez. Ott sokkal jobban integrálódtak a társadalomba és természetesen a közösség részei, míg itthon ez nem annyira jellemző.

Nem beszélve arról, hogy ha pénz lenne is rá, gondozóból akkor sincs elég.

Krisztina elmesélte, hogy beszélgetett egy sorstárs anyukával, akik igen jó anyagi körülmények között élnek, és aki elkeseredve mondta neki, hogy már pénzért sem lehet találni valakit, aki segít, nemhogy az állam részéről.

Elképzelhetetlen

Hogy mennyire méltatlan a magyar helyzet, jól mutatja az a történet, amit a rendező mesélt el a film készítéséről. A dokumentumfilmnek volt egy első változata, amiben a norvég férfiről szóló részek voltak leforgatva, a magyar szálat akkor csak narrálta Krisztina. Az akkor Norvégiában tanuló Fődi Kitti vizsgafilmnek készítette ezt a változatot 2019-ben, és amikor levetítették a csoporttársai előtt, a norvég hallgatók Krisztina narrációja alatt többször is nevettek. Nem azért, mert bunkók voltak, hanem mert számukra elképzelhetetlen, hogy valahol ilyen szinten cserben hagyják a segítségre szorulókat.

 

Amikor Krisztina látta a film első, 2019-es verzióját, nem nevetett. Elmondása szerint két hétig kóválygott a döbbenettől, hogy valahol így is lehet csinálni.

A most megjelent filmben el is hangzik, hogy nem tudja értelmezni azt, hogy legyen éjszakára segítsége. Számára ez az elképzelhetetlen.

Nézd meg!

Ezt a filmet tényleg mindenkinek látnia kellene. Ha érintett, azért. Ha nem, akkor meg azért. Egyszerre elszomorító, hogy egy magyar család mennyire nem számíthat senkire az első perctől kezdve, és felemelő, hogy van arra működő példa, hogy hogyan lehetne jól csinálni, hogy mindenki méltó körülmények között élhesse az életét. Talán egyszer itthon is elkezdődik egy ilyen folyamat. Remélem, minél hamarabb.

Az Elkezdődik a következő 24 óra című dokumentumfilm december 11-től látható a 444 YouTube-csatornáján.

Fotók: 444

https://wmn.hu/ugy/58995-brutalis-szembesites-a-444-uj-otthonapolasrol-szolo-dokumentumfilmje