Ez azonban egyelőre csak elméleti lehetőség, a szociális temetés bevezetésének határidejét ugyanis többször is módosították. Először 2014-ről 2015-re halasztották, majd 2014-ben 2016-ra, legutóbb pedig az idén, 2025-re. A módosításokat minden alkalommal a költségvetés megalapozásáról szóló, sok témát érintő törvényjavaslatban helyezték el. Érdemi indoklást egyszer sem fűztek hozzá, pusztán annyit írtak, hogy a 2025-re halasztás „jogtechnikai pontosítás”.

Az elképzelés egyébként nem okozott osztatlan lelkesedést a közvéleményben, volt, aki megalázónak és embertelennek tartotta a személyes közreműködést, mások azzal érveltek ellene, hogy a hozzáértés nélküli sírásás balesetveszélyes.

Lehet, velünk, lakossággal van baj, hogy nekünk semmi sem jó. Hálátlanok vagyunk, beleharapunk a simogató kézbe. Nem tudunk örülni semminek, még annak sem, hogy kormányunk felismerte: a temetés sok család számára elviselhetetlen költségeket jelent, s ezért döntött úgy, hogy jót tesz velünk, ingyen adja, amiért idáig sok pénzt kaszált. Mi meg, hálátlan népek, csak élcelődünk rajta. Sokan ugyanis viccelődtek a Facebookon, olyanokat is lehetett olvasni, hogy milyen szép lesz, amikor majd kiballagunk a temetőbe, ásóval a kézben, beleköpünk a tenyerünkbe, ahogyan azt a sírásóktól korábban ellestük, aztán adj neki, hadd szóljon, ássuk a gödröt hűvös halomba. Utána meg szépen belefekszünk. Persze, csak miután már meghaltunk, de előtte még lemossuk magunkat, ránk adjuk a legszebb ruhánkat, végül végtisztességet is mondunk magunk felett.

Pedig nem kellene itt megállni, a temetésnél, az életnek vannak más vetületei is, nem csak a halál. Például az egészségügy, ami sokak szerint jelen állapotában a halál előszobája. Akiknek ez a véleményük, azok a hosszú várólistákkal szoktak előhozakodni, meg az orvos- és ápolóhiánnyal, szóval az egészségügyben is vannak tartalékok, még a mostaninál is ingyenesebbé lehetne tenni mindent. A kórházakban amúgy már most is többnyire szociális gyógyítás folyik, vécépapírt, meleg ételt a beteg hozzátartozói visznek, vannak helyek, ahol a kötszereket is ők szerzik be, csakúgy, mint az eldobható injekciós tűt, gyógyszereket, mert a kórháznak nincs pénze ilyen fényűzésre. Már csupán egy paraszthajszál választ el bennünket attól, hogy az orvost is mi vigyük magunkkal, és persze minden mást, ami egy korszerű, a XXI. század színvonalához szokott beteg gyógyításához szükséges. És nyilván lesznek majd szociális iskolák is, ahol a szülő nem csak a krétát, a kitömött gólyát, a tornaórára a bordásfalat küldi be a gyerekkel, hanem a tanárt, a tanfelügyelőt, sőt, a tudást is ő biztosítja. 

Úgyhogy nem kellene viccelődni azon, hogy a kormány – igaz, egyelőre csak tervezi, de a bevezetését eddig mindig elhalasztotta – velünk ásatja meg a saját a sírunkat. Pontosabban a rokonainkkal, családtagjainkkal. Akik nyilván örömmel teszik ezt, más dolguk úgysincs a világban. Legalább lesz rutinjuk, mire majd ők is sorra kerülnek.

https://hirklikk.hu/kozelet/nemcsak-az-elet-dragul-meghalni-is-sokba-kerul/402544