Durva háborús kínzás: az oroszok egy régi módszerhez nyúltak vissza

Borzalmas ellentmondás feszül a háború sújtotta Ukrajnában. Miközben ukránok ezrei éheznek az orosz erők által ostromlott városokban, és a kijevi kormány nemzetközi segítségért könyörög a gabonája világpiaci felszabadításához, addig az ország más pontjain az üzletek hemzsegnek az élelmiszerektől. A búza felszabadítása enyhíthet a világ élelmiszerválságán, de még ez sem tud megakadályozni egyes országokat abban, hogy az éheztetést fegyverként használják. Élelmiszerért állnak sorba a dél-ukrajnai Mikolajivban egy orosz tüzérségi támadás után, 2022. június 18-án. Fotó: MTI/AP

Csaknem 200 millió ember szenvedett a világon akut élelmiszerellátási gondoktól 2021 végén. Ez a szám jócskán megugrott, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, a gabona és olajos magvak egyik legfontosabb exportőrét, ezzel megzavarva a világ élelmiszerpiacait és -árait.

De nem Oroszország az egyetlen, amely a kiéheztetéssel revolverezi a kiszolgáltatott embereket. Ugyanis az éhínségnek kitett emberek többsége ma háború sújtotta helyeken él, ahol ez a kínzás egyik tudatos formája.

A történelem során ugyan az éheztetési taktikát kizárták a háborús bűnökkel kapcsolatos büntetőeljárásokból, a nemzetközi joggal, a humanitárius válságokkal és az élelmezésbiztonsággal foglalkozó szakértők azt mondják, ideje lenne igazából foglalkozni a régi-új módszer kriminalitásával.

Nem csak a diktátorok módszere

A kiéheztetés az egyik legrégebbi háborús fegyver – nos, ezeket a történelmi példákat gyűjtötte csokorba a The Conversation. A rómaiak már Karthagó legyőzésére és elpusztítására is használták i.e. 146-ban, és ez a taktika alig változott az idők során: élelmiszerek és vízkészletek elpusztítása, valamint az ellenséges lakosság lehetőségeinek elvágása. Könnyen azt gondolhatnánk, hogy csak a diktátorok használják az élelmiszermegvonást fegyverként, de nem így van. 

Igaz, Oroszország az Ukrajna elleni háborújában az úgynevezett "holodomort" alkalmazza, ami igencsak hasonlít arra, amikor Sztálin politikai döntései miatt 1933-ban közel 3-4 millió ukrán lakos halt éhhalált.  Adolf Hitler „Hungerplan"-ja (Éhezési terve) során 4,2 millió szovjet állampolgárt éheztetett ki a II. világháborúban. 1977-ben a kambodzsai Pol Pot a társadalmi újratervezés eszközeként használta a tömeges éhezést, amikor országát mezőgazdasági nemzetté akarta változtatni.

Ugyanakkor a liberális államok sem ártatlanok – hívja fel a figyelmet a lap. Az 1863-as Lieber-kódexet Abraham Lincoln amerikai elnök adta ki, amelyben zöld jelzést adott annak, hogy „törvényes az ellenséges hadviselő felek éheztetése, akár fegyveresen, akár fegyvertelenül”. Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma 2015-ig nem mondott le erről a jogi álláspontról. Az atlanti hatalmak pedig mindkét világháborúban taktikai fegyverként használták a tömeges éheztetést.

Az Egyesült Államok egyébként odáig ment, hogy 1945-ben „éhezési hadműveletnek” nevezett egy japán terület körülzárását célzó kísérletét. Nagy-Britannia ugyanezt a kifejezést használta tömeges polgári áttelepítési programjára, amellyel a kommunistákat akarták legyőzni Malayában az 1950-es években.

És amikor a II. világháborút követően megszövegezték a Genfi Egyezményeket, mint a háborút szabályozó kulcsszerződéseket, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia sikeresen ellenállt az ilyen módszerek betiltására irányuló erőfeszítéseknek, biztosítva, hogy a civilek éheztetése a háborúban még évtizedekig megengedett maradjon – írja a The Conversation.

Az éheztetés, mint háborús bűn

Az első jelentős lépések az éheztetési taktika törvényen kívül helyezése felé az 1960-as évek végén Nigéria szakadár Biafra régiójában, valamint 1972-ben és 1974-ben történt Bangladesben, a háborús éhínségek során. 1977-ben aztán a nemzetek elfogadták a Genfi Egyezmények két kiegészítését, amelyek mindegyike tartalmazza „a civilek éheztetésének, mint a hadviselés módszerének” tilalmát. Az egyik jegyzőkönyveket 174, a másikat 169 állam ratifikálta.

1998-ban a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumában háborús bűnként kodifikálták az éheztetési módszereket a nemzetközi fegyveres konfliktusokban. Egy 2019-es módosítás pedig ezt a doktrínát a nem nemzetközi fegyveres konfliktusokra is kiterjesztette. Ezzel együtt az éheztetés jogi definíciójába belevették, hogy az élelmiszer mellett a víz, a menedék és az orvosi ellátás megvonása is beletartozik.

Régi-új kínzás 

E jogi fejlemények ellenére az éheztetési bűncselekmények továbbra is nyilvánvalóan léteztek a közelmúltban, sőt, a jelenlegi konfliktusokban is, például Etiópiában, Maliban, Mianmarban, Nigériában, Dél-Szudánban, Szíriában, Jemenben, és most Ukrajnában.

Például megtámadták a humanitárius segélyszolgálat dolgozóit és a helyi gazdákat; ellopták vagy levágták az állatállományokat, és elpusztították a termést és más élelmiszerforrásokat, vagy használhatatlanná tették a termőföldet. A pásztoroknak megtiltották, hogy szabadon mozogjanak az állataikkal, a gazdálkodókat, hogy a földjükön dolgozhassanak, így éhségükben erdei bogyók és füvek után kutattak.

A hatások olyan pusztítóak voltak, hogy 2020-2022 között 99 millióról 166 millióra emelkedett azoknak a száma, akiknek fegyveres konfliktushelyzetben sürgős élelmiszersegélyre volt szükségük. 

Ebben benne van Dél-Szudán lakosságának csaknem kétharmada, és csaknem minden negyedik ember teljes körű humanitárius vészhelyzetben él. Jemenben, ahol az egyik oldalon a szaúdi és az emirátusok által vezetett blokád szigetelte el a lakosokat, a másik oldalon pedig a hutik kobozták el az élelmiszereiket és a gyógyszereiket, évekig a világ egyik legsúlyosabb válságát élték át. Jemeni pillanatkép 2017-ből. Fotó: Depositphotos 

Egy 2021-es jelentésében az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez (ENSZ) tartozó Szíriai Független Nemzetközi Bizottság azt írta, hogy „az ostromok során az elkövetők szándékosan éheztették a lakosságot középkori módszerek szerint”.

A legszélsőségesebb eset talán az etiópiai Tigray volt, ahol a kormány több mint másfél évig blokkolta a bankszektort és a kereskedelmet, valamint a humanitárius segítségnyújtást. És ezt a taktikát egy fosztogató, nemi erőszakkal és gyilkosságokkal teli érában alkalmazták, amely tönkretette egy 7 millió lakosú régió gazdaságát.

Most pedig az ukrajnai orosz erők alkalmazzák az éheztetési taktikák egyre bővülő tárházát: ostromolják a bezárt lakosságot, megtámadják az élelmiszerboltokat, mezőgazdasági területeket, magtárakat, megakadályozzák a búzával megrakott hajók távozását az ukrán kikötőkből, és gabonát is megsemmisítenek. Sőt, bár az Egyesült Államok és az EU mentesítette a műtrágyákat a szankciók alól (Oroszország és Fehéroroszország a világ két legnagyobb exportőre), Oroszország úgy döntött, hogy kivonja műtrágyáit a piacról.

Válasz a válságra

A Nemzetközi Büntetőbírósággal összhangban számos ország nemzeti háborús bűnökkel foglalkozó kódexe tiltja a civilek éheztetését, mint hadviselési módszert. Ezért olyan államok indítottak vizsgálatot az Ukrajnában és Szíriában elkövetett feltételezett háborús bűnök ügyében, mint Franciaország, Németország, Norvégia vagy Svédország.

Bár Oroszország és Ukrajna büntető törvénykönyvei nem utalnak egyértelműen az éheztetési taktikákra, olyan rendelkezéseket azért tartalmaznak, amelyek alapján az ilyen bűncselekmények büntetőeljárás alá vonhatók. De önmagában ez nem vet véget a fegyveres konfliktusok általi éheztetésnek. Mindez olyan erőfeszítést igényel – hívja fel a figyelmet a lap –, amely magában foglalja az újjáépítést, a jóvátételt, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült közösségek támogatását és a célzott humanitárius fellépést. A szakértők szerint itt az ideje, hogy az elszámoltathatóságot helyezzék a fókuszba.

https://privatbankar.hu/cikkek/makro/durva-haborus-kinzas-az-oroszok-egy-regi-modszerhez-nyultak-vissza-.html

Erdogan édes bosszúja: hagyta 50 másodpercig feszengeni Putyint - videó

Ennyi időre maradt egyedül az orosz elnök török partnerére várva az újságírók előtt. Ilyesmi nemigen fordult még vele elő.

Kínos, de Oroszország elnökét, Vlagyimir Putyint állva hagyták egy szobában újságírók tömege előtt, miközben török ​​kollégájára, Recep Tayyip Erdoğanra várt. A keddi találkozó előtt készült felvételeken jól látható, hogy Putyin milyen kellemetlenül érzi magát: folyamatosan mocorog, miközben arcával mimikázik a kamerák előtt közel egy percig, mire végül Erdoğan belép és köszöntik egymást.

Mindez ismeretlen terep volt az orosz vezető számára, aki úgy szerzett hírnevet, hogy szándékosan, olykor órákig is megvárakoztatja a világ vezetőit a tervezett tárgyalások előtt.

Az újságírók megörökítették azt a pillanatot, amikor Putyin abban a reményben lép be a szobába, hogy Erdoğan gyorsan követi őt. Ehelyett azonban ott marad egy szál egyedül a fényképezőgépek vakui előtt. Az általában sztoikus orosz vezető összekulcsolt kézzel álldogál, az 50 másodperces várakozása alatt a lábaival érintgette a padlót, az arcát pedig mindenféle pozitúrákba rendezgette. Végül Putyin kissé ingerülten hagyta leesni az oldala mellé a karját, amikor végre Erdoğan előbukkant, és kezet fogtak - számol be a The Guardian az esetről.

"Az az 50 másodperc, amíg Erdoğan megvárakoztatta Putyint, azt mutatja, mennyi minden megváltozott az ukrajnai háború óta" - írja Twitter-bejegyzésében Joyce Karam, a National News közel-keleti médiaszervezet vezető tudósítója.

Karam nem volt rest Erdoğan "édes bosszújának” nevezni az esetet, emlékeztetve arra, hogy Putyin hagyta közel két percet várakoztatni a török ​​vezetőt egy 2020-as találkozójuk előtt. A török ​​sajtó akkoriban erről úgy számolt be, hogy Erdoğant és kíséretét megalázták, mert arra kényszerültek, hogy kint várakozzanak az előszobában. 

A kis közjáték után Erdoğan és Putyin erőfeszítéseket tettek egy olyan megállapodás megkötésére, amely lehetővé teszi, hogy több ezer tonna gabona hagyhassa el Ukrajna kikötőit, amelyet Oroszország blokk alatt tart.

A NATO-tag Törökország egyébként az 1936-os montreux-i egyezmény értelmében különleges felelősséggel tartozik a Fekete-tengerre érkező tengeri forgalomért. Most azt javasolták, hogy Oroszország engedélyezze az ukrán gabonahajók számára, hogy a kijelölt útvonalakon elhagyják Odesszát, miközben persze ellenőrzik, hogy a hajókon nincs-e fegyver.

Noha Putyin dicsérte a török ​​vezetőt a tárgyalások közvetítéséért, kevésbé nyűgözte le Erdoğan ambíciója, hogy ütközőzónát építsen a török-szíriai határtól délre. Erdoğan azt állítja, hogy az ütközőzóna megvédené Törökországot a szíriai kurdok támadásaitól, és azt állítja, hogy „nem várhatjuk el Törökországtól, hogy tétlenül és távol maradjon ettől a problémától”.

Visszatérve a találkozó előtti közel egy percre, egyesek úgy vélik, hogy Putyin tudatos késései a nemzetközi vezetőkkel egy ügyesen kalibrált piszichológiai politika, 

amely még elnöksége korai időszakára nyúlik vissza. Putyin 2003-ban 14 percet várakoztatta meg II. Erzsébet királynőt, egy évvel előtte pedig két órát késett egy temetőből, ahol egy repülőgép-balesetben elhunyt gyerekek szülei vártak rá. 

De Putyin egy órát késve jelent meg 2015 júniusában a Vatikánban is, ahol Ferenc pápával találkozott. 2018-ban Donald Trump akkori amerikai elnök 45 percet várt az orosz elnökkel tervezett helsinki csúcstalálkozója előtt.

A Szabad Európa Rádió szerint Angela Merkel 2014-ben nem kevesebb, mint 4 óra 15 percet várt a Putyinnal való találkozójára, Viktor Janukovics pedig, amikor még ukrán elnök volt, egyszer négy órát várt, mielőtt leült volna az orosz vezetővel tárgyalni. 

https://privatbankar.hu/cikkek/makro/erdogan-edes-bosszuja-hagyta-50-masodpercig-feszengeni-putyint--video.html?utm_source=rss&utm_medium=referral