Orbán Viktor 2010-ben. Megbuktatták az oligarchák rendszerét? © Túry Gergely

2010 előtt alig bukkant fel a hazai politikai életben az "oligarcha" kifejezés, bár az Országgyűlésben a rendszerváltás után közvetlenül már használták a jelzőt, nem is akármilyen kontextusban. Az oligarcházás reneszánsza Orbán Viktornak és Semjén Zsoltnak köszönhető, bár pontos definíciót sosem adtak a minősítésnek; ezt két évvel később az Átlátszó kísérelte meg. Az utóbbi három évben a jelenlegi kormánypártok vezetői valószínűleg megbánták a kifejezés divatba hozását. Kis magyar oligarcházás-történet a hvg.hu-n.

„Ma a magyarok megbuktatták az oligarchák rendszerét, és megalapították a nemzeti együttműködés rendszerét. Minden magyar büszke lehet erre az új világsikerre. Az oligarchák régi szabályai érvényüket vesztik ebben az új rendszerben, a magyar emberek érdeke az első, a nemzeti együttműködés lesz mindennek a mércéje” – jelentette ki Orbán Viktor 2010. április 25-én, miután kiderült, a Fidesz-KDNP megnyerte az országgyűlési választásokat.

Ezzel a Fidesz elnöke divatba hozta az oligarcha kifejezést Magyarországon, ám Orbán Viktor pártja meg sem kísérelt pontos definíciót adni rá azon túl, hogy "az oligarcha nem kiválósága, hanem vagyona alapján kerül vezető pozícióba". Ennél pontosabb definíciót az Átlátszó adott a kifejezésnek 2012-ben, amikor elindította 13 magyar nagytőkést bemutató Kis Oligarcha-határozóját. "Az oligarcha fogalma kicsit homályos, kultúránként, országonként és koronként mást és mást lehet rajta érteni. Alapesetben mi kicsit leegyszerűsítő módon olyan üzletembert értünk majd a fogalmon, akinek vagyona az állammal folytatott vitatott üzleteknek hála gyarapodott és/vagy a vagyonát politikai befolyás kiépítésére is felhasználja, akár a további meggazdagodás, akár a hatalom irányítása céljából."

Kit oligarcháztak le először 1990-ben?

Az MTI archívumában az oligarcha szóra rákeresve magyar tekintetben 2010-ig alig találni valamit, annál bővebb volt azonban a felhozatal az oroszországi nagyhatalmú üzletemberek, például a nemrég meghalt, Putyin-ellenességéről ismert Borisz Berezovszkij viselt dolgairól szóló hírekből. Az üzletembert többek között azzal vádolták meg 2003-ban, hogy a kilencvenes évek közepén, amikor a LogoVaz autóipari vállalat igazgatója volt, hatvanmilliárd rubellel – kétmilliárd dollárral – károsította meg a szamarai régió kormányzatát, több ezer autó „baráti” elosztásával és egyéb tranzakciókkal. Berezovszkij számlájára írták azt is, hogy jogellenesen kivont az állami tulajdonból egy 14 hektáros elittelket egy nyaralóházzal együtt a Moszkva melletti Zsukova üdülőkomplexumban, és lánya tulajdonába juttatta. Szintén oligarchaként emlegették a putyini Oroszországban Mihail Hodorovszkijt vagy a Chelsea angol labdarúgó csapatot tulajdonló Roman Abramovicsot is.

Az utóbbi három év dömpingje tükrében meglepő, hogy egészen a 2010-es választási kampányig egyetlen magyar vonatkozású, az "oligarcha" kifejezést tartalmazó hírt adott ki az MTI archívuma. 1990-ben az Országgyűlésben Király Zoltán képviselő beszélt arról, hogy a megyei és városi napilapot kiadó vállalatok a Magyar Szocialista Párt tulajdonában vannak. „A fejrészek alól és itt-ott az impresszumból eltűnt ugyan a lapgazda neve, ám birtokon belül csakis az MSZP van, mint vagyonos oligarcha a védett kerítések mögött” – mondta a politikus parlamenti felszólalásában.

Lázár János frontot nyit

Orbán Viktor által a magyar köztudatba újra bedobott oligarcha szó lavinát indított el. A kormányfő után 2010. május 13-án a Heti Válasz a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel készült interjúban kíváncsi volt arra, kik is ezek a befolyásos üzletemberek. Talán Csányi Sándor, Demján Sándor vagy Széles Gábor? Semjén szerint oligarcha az, aki „politikai hátterű maffiózóként vagy maffiahátterű politikusként az állam csecsét szívva hizlalta fel magát, mint Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon vagy Veres János, akik nem az üzleti világban állták meg a helyüket, hanem hálózati kapcsolataikat tőkésítették.”

A hazánkban terjedő oligarcházásra felfigyelt a külföld is. A Fidesz-KDNP választási győzelme után a Vedomosztyi orosz üzleti lap azt jegyezte meg a magyarországi helyzetet értékelve, hogy „az orosz fül, ha értene magyarul, könnyen tudna orientálódni a magyar politikában: a beszédekben folyton szerepel az oligarcha”, de a párhuzamok itt nem érnek véget: „az olvasó nem fogja elhinni, megjelentek a nemzeti programok, és éppen a múlt héten, Magyarországon első ízben ünnepelték meg a Nemzeti Egység napját. De a gazdasági problémákat, mint tudjuk, az említettek közül semelyik sem oldja meg.”

2010 után az oligarcházás 2012 tavaszán erősödött, s vált divattá a használata a politikusok számára. Emlékezetes, 2012. március 12-én Lázár János akkori Fidesz-frakcióvezető, ma államtitkár a Rádió Q-ban arról beszélt, hogy az országot polipszerűen behálózza egy, az elmúlt két évtizedben felépített bank-konglomerátum, illetve annak vezetője. A Lázár által mondottak alapján egyértelmű volt, hogy az akkori Fidesz-frakcióvezető az OTP Bankra gondol, amelynek elnök-vezérigazgatóját, Csányi Sándort az országot a háttérből irányító oligarchának tartotta.

Oligarchák itt és ott

Lázár János megjegyzésének ellentmondott a miniszterelnök 2012. május 7-én az Országgyűlésben elhangzott kijelentése, amely szerint a Nemzeti Együttműködés rendszerében nincsenek oligarchák, csak nagytőkések. A kormányfő kijelentését követően indította el az Átlátszó Kis oligarchahatározóját.

A vagyon, illetve, a politikai és médiabefolyás alapján Mong Attila, a lap főszerkesztő-helyettese, a hvg.hu rendszeres szerzője az Átlátszón tizenhárom üzletembert sorol a magyar oligarchák közzé. A szocialistákhoz kötődő Leisztinger Tamást; az MSZP volt pénztárnokát, Puch Lászlót; a Magyar Hírlap és az Echo Tv tulajdonosát, Széles Gábort; a Helyi témás Vitézy Tamást; Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon volt miniszterelnököket; a Közgépet felvirágoztató Simicska Lajost és Nyerges Zsoltot; az OTP Bank első emberét, Csányi Sándort; Demján Sándor nagyvállalkozót; az MSZDP-ből most kizárt Kapolyi Lászlót; az egykori MVM és BKV vezért, Kocsis Istvánt és a Fidesz „hivatalnokoligarcháját,” Töröcskei Istvánt.

Az oligarcházás három nagy időszaka
 
A magyarországi oligarcházás 2012 tavaszán volt a legintenzívebb. Korábban a már említett választási kampányidőszakot jellemezte a nagyurazás, majd tavaly ősszel főleg a földhaszonbérletek-ügyekkel kapcsolatban került elő a kifejezés a pályázatok nyerteseivel kapcsolatban. Ekkor az LMP kezdte intenzíven használni az oligarcha jelzőt, ami miatt a Fidesz-KDNP védekezésbe kényszerült annál is inkább, minthogy a kormánypárti Ángyán József is oligarchák térnyerését látta a kormány birtokpolitikájában. (A hvg.hu-ban több alkalommal foglalkoztunk a Fidesz fura viszonyával a magyar oligarchákhoz, így Mong Attila: Kiköpni vagy lenyelni Simicskát? ésTömpe István: Sok kis Közgép című írásában. A lengyel Dziennik Gazeta Prawna Orbán Viktor tavaly márciusi müncheni útjával kapcsolatosan ugyanis írta azt, hogy bár Orbán ígéretei szerint a politika és az üzleti élet kapcsolataiban kialakult korrupció elleni küzdelmet hirdette meg, saját lojális oligarcha-rendszert épített ki két év alatt.

Az ellenzéki pártok mindennapi szóhasználattá tették, de a kormánypárti politikusok is szívesen vették elő degradáló jelzőként. Így Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára például 2012. november 29-én az Országgyűlésben az LMP "oligarcha-kvótája kitöltésének" nevezte azt, amikor a párt országgyűlési képviselője, Scheiring Gábor vizsgálóbizottság felállítását kérte a Magyar Villamos Művek (MVM) és annak vezetője, Baji Csaba tevékenységének kivizsgálására. Scheiring szerint az elnök által folytatott üzletpolitika Simicska Lajoshoz való kötődése és az, hogy Baji a cégnek korábban egy offshore cég képviselőjeként adott tanácsokat közvetlen veszteséget okozott az MVM-nek.

https://hvg.hu/itthon/20130424_kis_magyar_oligarchazas_tortenet