Épp eleget foglalkoztunk azzal, hogy mi van Ukrajnában, mindenkit megnyugtatok, drukkereket is, ellendrukkereket is, hogy felmérhetetlenül nagy a baj, ma foglalkozzunk kicsit azzal, mi van és lesz Oroszországban. Mármint azon kívül, amit az olvasók egy része kíván erről tudni, vagyis hogy béke, harmónia, erő és gazdagság, mint a mesében.

Hát az említett dolgok tényleg inkább a mesében vannak, mint Oroszhonban. Lehet hinni az Orosz Föderáció nagyságában, erejében, mondjuk valóban nem erőtlen a maga módján, de nem is az a világverő szuperhatalom, aminek sokan tartják. És a háború minden napjával növekszik a lakosság elégedetlensége. Főleg, ha nem csak egyre nehezebb az életük, de még hazudoznak is nekik.

Persze Vlagyimir Vlagyimirovics sosem tenne ilyent, kivéve persze, amikor mégis.

Ott van például a sorkatonák bevetésének az ügye.

Az elnök március ötödikén azt nyilatkozta:

„Csak hivatásos katonák – tisztek és szerződéses katonák – vesznek részt ebben a műveletben. Nincsenek köztük sorkatonák, és nem is tervezzük, és nem is áll szándékunkban odaküldeni őket.”

Aztán március nyolcadikán, nőnapi beszédében is leszögezte (a TASZSZ hírügynökség alapján):

„Szeretném hangsúlyozni, hogy a sorkatonák nem vesznek és nem is fognak részt venni a harcokban, és nem hívják be a tartalékosokat sem. A küldetéseket kizárólag hivatásos katonák hajtják végre.”

Viszont tizedikén már azt a nyilatkozatot adta ki az orosz védelmi minisztérium, miszerint:

„Sajnos több bizonyíték is napvilágot látott a sorkatonák jelenlétéről az orosz fegyveres erők különleges katonai műveletben részt vevő egységeiben Ukrajna területén. Szinte az összes ilyen katonát kivonták már orosz területre – közölte hivatalosan a védelmi minisztérium.

A minisztérium közölte, hogy „kimerítő intézkedéseket” hoztak annak megakadályozására, hogy a sorköteleseket a katonai műveleti területekre küldjék.”

Nocsak. Eddig nem voltak, most lettek, de kivonták őket, tehát még sincsenek? Mit mondott erről ugyancsak tegnapelőtt Dmitrij Peszkov, a Kreml közismert sajtószóvivője?

„Megbüntetik a sorkatonák Ukrajnába küldéséért felelősöket. Putyin elnök közölte, hogy végrehajtották a sorkatonák kategorikus kizárására vonatkozó parancsát az ukrajnai feladatok ellátásáról, és az anyagokat elküldték a Katonai Főügyészségnek, hogy jogi szempontból értékeljék a tetteket és megbüntessék a parancs elmulasztásáért felelős tisztviselőket.”

Akkor már minden világos: Putyin jó, csak félrevezették a gonosz katonatisztek meg bojárok, ahogy a cár atyuskát is szokták, aki szintén jó volt, ám megtéveszthető. Ilyenek ezek a jó emberek. De aki azt hiszi, hogy ezzel megoldódott a probléma, az nagyot téved. A Meduza.io tegnap közölte a hírt egy pétervári anyáról:

„Egy szentpétervári sorkatona édesanyja levelet írt Putyinnak

Marina Ivanova szentpétervári lakos, akinek a fia katonai szolgálatot teljesít, levelet írt a védelmi minisztériumnak és az orosz elnöki adminisztrációnak. A levél szövegét továbbította a „Fontanka” számára.

A fiát egy Moszkva melletti egységhez osztották be, de aztán áthelyezték az ukrán határra. Most már csak szöveges üzenetek, SMS-ek érkeznek tőle. Ivanova elmondta, hogy fia szerint a hadköteleseket szerződés aláírására vették rá, hogy a háborúba küldjék őket. Leveleiben Ivanova azt kérte, hogy a sorkatonákat küldjék vissza az egységeikhez.

A Meduza korábban írt arról, hogy a sorkatonákat szerződésváltásra ösztönzik, hogy Ukrajnába küldjék őket. Vlagyimir Putyin orosz elnök ragaszkodott ahhoz, hogy a sorkatonák nem vettek részt a háborúban. De aztán a védelmi minisztérium azt mondta, hogy ez nem teljesen igaz.”

Nem, de igaz lesz, minden átcsoportosítás nélkül: csak le kell szerződtetni hivatásosnak minden sorkatonát, és lám, máris igazat mondott végig a cár atyuska.

Erről beszéltem, ezt a fajta hazudozást szokta nagyon utálni a nép.

De nem csak a cár hazudik, a cárnak is hazudnak. Hogy az hogy lehet? Én sem tudom, de megesett a tegnapi-mai hírek szerint. Lássuk, mit ír erről szintén a Meduza?

„Két hét háború után Vlagyimir Putyin orosz elnök keményen fellépett kedvenc szolgálatával, az FSZB-vel szemben. Andrej Szoldatov és Irina Borogan újságírók szerint az FSZB úgynevezett 5. számú főcsoportjának vezetőségét Szoldatov és Borogan forrásai szerint házi őrizetbe helyezték. (…) Az Ötös főcsoport (hivatalos nevén Operatív Információs és Nemzetközi Kapcsolattartási Szolgálat) felügyeli az FSZB külföldi partnerekkel, köztük az amerikai ügynökségekkel való kapcsolatait. A Szolgálaton belül működik a hírhedt Operatív Információs Osztály (DOI), amely az FSZB külföldi hírszerző ügynökségeként működik. Az FSZB az 1990-es évek végén kapta meg a jogot külföldi műveletek végrehajtására, amikor Vlagyimir Putyin volt a különleges szolgálat igazgatója. Ezzel egyidejűleg az FSZB-n belül új igazgatóságot hoztak létre, amelynek feladata a volt Szovjetunióban folytatott hírszerzési műveletek végrehajtása volt.”

Itt kicsit meg kell szakítanom a Meduza írását. Az orosz hírszerzésben létezik a „közel-külföld” fogalma, ami eredetileg a Szovjetunió volt tagállamait jelentette, de mostanra már minden országot beleértenek, ami közvetlenül határos az Orosz Föderációval. Mármost a DOI munkája az lenne, hogy ezeket az országokat az „orosz érdekszférában” tartsa, ami megint csak meghatározás kérdése, ugyanis ha azt veszem, az Európai Unió is határos Oroszországgal itt-ott, meg Belarusz is, de a kettőt nem lehet egyformán kezelni (mondjuk már az is jó kérdés, hogy egyáltalán országnak tekinti-e az FSZB az Uniót?) Akárhogyan is van, Ukrajna mindenképpen a DOI hatáskörébe tartozott, amit 2004-ben teljes jogú főosztállyá fejlesztettek, ennek került az élére a most letartóztatott Szergej Beszeda, aki korábban az orosz elnöki adminisztrációért felelős FSZB-osztályon szolgált, ahol kiváló kapcsolatokkal rendelkezett.

„Hamarosan feltűntek a DOI tisztjei Fehéroroszországban, Moldovában és Abháziában is. Kiderült, hogy ott nem a klasszikus kémkedés volt a fő feladatuk, hanem a Kreml-barát jelöltek támogatása a helyi választásokon. A posztszovjet térségben azonban Ukrajna különleges helyet foglalt el a DOI prioritásai között.”

Ez a jelölt-támogatás valahonnan mintha ismerős lenne. Azonban pár év múlva kínos pillanatok következtek:

„2014 áprilisában az ukrán külügyminisztérium kérést küldött orosz kollégáinak Beszeda kihallgatására. Kijev azt állította, hogy február 20-21-én, a Majdan-forradalom idején Ukrajnában tartózkodott. Az ukrán hatóságok ezt a 2014. február 18-22-i kijevi tömegmegmozdulások során elkövetett bűncselekmények kivizsgálásának részeként tartották fontosnak (utalva a tüntetők lőfegyverrel való erőszakos feloszlatására, amely többek halálát okozta).

Az FSZB kénytelen volt megerősíteni, hogy Szergej Beszeda valóban Kijevben tartózkodott február 20-21-én. De azt állították: csak azért jött, hogy ellenőrizze az orosz nagykövetség védelmi szintjét, bár ezt a verziót senki sem hitte el. Beszeda ily módon tehát már 2014 óta szerepel az Egyesült Államok és az EU szankciós listáján.

Ez a történet azonban semmilyen módon nem befolyásolta az 5. Szolgálat helyzetét: a DOI ügynökei továbbra is hírszerző tevékenységet folytattak Ukrajnában, forrásokat toboroztak és felforgató tevékenységet folytattak.”

Más kérdés, milyen sikerrel. Ugyanis a DOI volt az a szolgálat, ami a mostani invázió előtt a felderítést végezte, és amely úgy informálta Putyint, hogy ellenállás alig várható, a lakosság felszabadítóként fogja üdvözölni a bevonuló orosz csapatokat. Ez még a Donbásszban sem mindenhol alakult így, máshol pedig teljesen ellenkezőleg alakult: tehát a mostani nehéz helyzetért nem kis részben a hamis felderítési-hírszerzési adatok a felelősek.

Őrizetben is van most Beszeda tábornok is, a helyettese is, de hát mi lelhette őket? Elárulták volna Oroszországot? Ha így tettek, maximum üveggyöngyökért és színes rongyokért tehették, ugyanis az ellenük felhozott vádak között nem csak a jelentések meghamisítása szerepel, hanem a műveletekre elkülönített pénzeszközökkel való visszaélés is. Márpedig ha lett volna pénzük a hazaárulásból, nem sikkasztanak.

Egy megoldás elképzelhető mégis, de az nagyon ijesztő – azonban Andrej Szoldatov és Irina Borogan ezt feltételezi.

Beszeda és a teljes szervezet azért jelentett hamis információkat Putyinnak, mert nem mertek igazat mondani.

Nem merték megmondani azt, hogy kemény ellenállásra lehet számítani, hogy az ukrajnai állapotok távolról sem annyira egyértelműek, ahogy azt Putyin a dolgozószobájában elképzelte: viszont, mivel FSZB-sek voltak, azt nagyon jól le tudták modellezni – ráadásul ismerhették az elnöki terveket, akkor, amikor azok még nem voltak nyilvánosak! – hogy mit akarnak tőlük hallani. És azt jelentették.

Igaza volt Maxim Trudoljubov orosz újságírónak, aki azt írta március elsején Putyinról:

„Hibás világképe megakadályozta abban, hogy felismerje, hogy az egész „előnyét” a saját bohócai találták ki. Sok éven át a televíziójának és a sajtójának egyetlen megrendelője és egyetlen igazi nézője volt – ő maga. Megmérgezte magát a saját hazugságaival.”

Putyin tehát addig hazudott és hazudtatott saját magának is, az egész világnak is, míg – elhitte. És mivel akkora volt a hatalma, amekkora, senki sem mert neki igazat mondani. Még a saját, kedvenc szolgálata sem.

Senki.

A képlet egyszerű: Putyin hazudott, Putyinnak is hazudtak, mindenki hazudott és hazudik mindenkinek, lassan már nem is az a kérdés, hogy mit.

Most már az a kérdés, hogy meddig még?

Szele Tamás